A Nomad a covid időszak terméke. Ez persze nem hiszem, hogy meglátszik rajta, azonban tény, hogy nehezebb pályán indult, mint néhány testvére.
„Akit a mozdony füstje megcsapott, az már kitart a vasút mellett.” – olvashatjuk egy vasúti munkás szavait Moldova György 1977-es, a Magyar Államvasutak történetéről és az akkori állapotáról, dolgozóiról írt híres riportkönyvében.
Akármilyen hihetetlennek tűnik, de régen is játszottak az emberek. A társasjátékok jó ötezer évesek, és ezeket az ősöket ma már ugyan absztrakt stratégiai játéknak hívjuk, a hőskorban mindegyik nagyon is tematizáltnak számított.
Az idei esseni játékvásár (Spiel ’22) döbbentett rá arra, hogy tényleg nem elég az a 88 billentyű a zongorán...
Egész pontosan nem emlékszem, mi adta az első szikrát, de arra igen, hogy egyszer csak közöltem a feleségemmel, hogy én szeretnék csinálni egy városépítő játékot. Pedig nem játszottunk addig sok ilyennel!
Gamer társaságban, ahol időnként előkerülnek olyan témák is, amelyek megkövetelnek bizonyos rálátást a játékok piacára, (...) viszonylag gyakori a vita arról, hogy van-e okunk ugyanúgy társasjátékokként kezelni a szoliter játékokat.
Minden ott kezdődött, amikor az én négyéves kisfiam kapott két Playmobil kalózfigurát. Az egyiket Tobair-nek, a másikat Pat Inch-nek nevezte el. Nagyon kedvelte őket, de tovább nem tudott játszani vele, mert nem tudta, milyenek a kalózok.
Amíg a történelmi témákat nagyon szeretem, egyáltalán nem vagyok oda a konfrontatív játékokért. Az erősen szerencsefüggő wargame-ek végképp nem a lieblingjeim, mert néha úgy érzem, hogy egyetlen rossz dobással könnyen összeomolhat minden.
Az Antarctica annak a Charles Chevallier-nek a munkája, aki rendre sikeresebb Bruno Cathala szerzőtársaként (az Abyss, a Kanagawa, a Micropolis közös érdemük), mint önállóan (Wakanda, Shadows of Macao, Continental Express, Sultaniya stb.).
Ugyan nagyon szeretném, de mégsem hiszem el, hogy a Pangea lengyel szerzője, Aleksander Jagodziński a téma alapján öltötte egymásba játékának mechanikai láncszemeit.
Ahogy az ember játékgyűjteménye ötszáz példány fölé kúszik, és az általa közelről megismert játékok száma pedig eléri ennek a számnak a dupláját is, joggal gondolhatja, hogy nemigen éri már meglepetés.
Vajon mikor ragad a téma egy eurojátékra? Milyen fázisban és ki dönti el, hogy miféle arcot kapjon egy-egy mechanizmus, és mi az az átfogó tematika, ami mindezt lehetővé teszi?
Ha léteznek kedvenc társasjáték-kiadóim, akkor a lengyel, a 2010-es évek eleje óta tevékenykedő Board&Dice biztosan közéjük tartozik.
Az Awaken Realms kiadó nem csak a Nemesis vagy a Tainted Grail; a Kánai Zoltán alapította Különleges Kickstarter Kiadások és az A-Z Kiadó pedig nem kizárólag a The Elder Scrolls: A Másodkor árulása vagy a Mikulás műhelye miatt érdemli a figyelmet.
2022-ben indult el a Portugália kincseit bemutató sorozat Quinas címmel, melynek első része a Café. Ezt követte a konzervgyártó Lata, majd az oliva útját bemutató Oliva. Három kisdobozos eurojáték, mely megdobogtatta szívünket.
A Men Nefer betekintést nyújt a piramisok építésének rejtélyébe, a balzsamozás művészetébe, és persze a hierogrifák tanulmányozásba is. Gyere, lépj be te is Egyiptom misztikumokkal teli világába.