• Kedvcsináló
• 2022. okt 21. 10:54
• 5  
• Link másolása
  Megosztás

Resist! [jatekrahivlak.blog]

Gamer társaságban, ahol időnként előkerülnek olyan témák is, amelyek megkövetelnek bizonyos rálátást a játékok piacára, törzsfejlődésére és mechanikai tárházára is, viszonylag gyakori a vita arról, hogy van-e okunk ugyanúgy társasjátékokként kezelni a szoliter játékokat, mint minden más típust.

És ilyenkor a már unásig ismételt „hiszen attól társas a játék, hogy társakkal együtt játsszuk” érvek mellett azért néha elhangoznak izgalmasabb felvetések is. A múltkoriban például valaki azt találta mondani, hogy az egyszemélyes játékokat lényegében az a trend indokolja, ami a szóló mód divatját, azaz a felmerülő igény.

Sokan játszanának egyedül? Többen, mint valaha? Vagy megint csak a piac akar felkészülni minden eshetőségre, minden típusú vásárlóra? Mindkettőben lehet valami, de mivel nincsenek konkrét kimutatásaim, így nem tudom megállapítani, hogy a tyúk vagy a tojás előzte-e meg a másikat. Jómagam sokkal inkább egy másik szempontot vallok magaménak, azt, hogy ha a kooperatív játékoknak van létjogosultsága, akkor a magányos játékoknak is, hiszen ezeket csak egy igen apró lépés választja el egymástól. Talán mechanikailag egy picit nagyobb, de a lényeget tekintve ez még úgy is igaz, hogy ha még egy lépéssel odébb megyünk, már el is érjük a fentebb említett alternatív szólómódokat, amelyek, mint afféle „kötelező modulok” készülnek ma már szinte minden komolyabb játékhoz.

Nekem elsősorban személyes okokból szimpatikus ez a hozzáállás.

Ugyanis a 90-es évektől kezdve nagy rajongója és gyűjtője vagyok a számítógépes kalandjátékoknak (adventure games). Ez egy történetmesélésre és rejtvényfejtésre alapuló, a szerepjátékoktól az interaktív filmekig terjedő vonalon ábrázolható műfaj – egy igazi szoliter játéktípus. Tényleg több száz ragyogó (és kevésbé fényes) művet gyűjtöttem be a grafikus kalandjátékok aranykorából, és volt idő, amikor hetente többször is játszottam, valahogy úgy, mint ahogy most a társasjátékokkal. De sosem egyedül! Mindig volt egy partnerem, akivel megosztottam az élményeket, akivel közösen tárgyaltuk meg az eseményeket, hoztunk döntéseket és éltük át a sikereket és bukásokat. Egész biztosan állítom, hogy így sokkal jobb volt ez a korszak, mint amilyen magányosan lett volna.

[Cikk folytatása]

Resist!

Gamer társaságban, ahol időnként előkerülnek olyan témák is, amelyek megkövetelnek bizonyos rálátást a játékok piacára, törzsfejlődésére és mechanikai tárházára is, viszonylag gyakori a vita arról, hogy van-e okunk ugyanúgy társasjátékokként kezelni a szoliter játékokat, mint minden más típust. És ilyenkor a már unásig ismételt „hiszen attól társas a játék, hogy társakkal együtt játsszuk" érvek mellett...