• Ismertető
• 2025.10.14. 14:00:00

Utazás a Föld körül – kis lépés egy tervezőnek, közepes a játékosoknak

Az Underdog Games egy egész sorozatot épített a Trekking the National Parks című játékra, melyet a tervezők a családi kategórián belül különböző témákba és mechanikákba szuszakoltak bele, miközben a lényeg ugyanaz maradt: nagy, szép kártyákat gyűjtögetni, melyek aztán jó sok pontot hoznak.

A magyarul is megjelent Utazás a múltba ugyan kicsit csavart az alapvető elemeken, de a 2020-as Trekking the World, mely egy világkörüli utazásra szólította el a játékosokat, lényegében csak kicsit nyújtott többet, elvégre ennél a nemzeti parkok helyett már a Föld kontinenseit járhattuk be. Kifejezetten szeretem a sorozatot, a PC Gurunál pedig nemcsak bemutattuk a Worldöt, de teljes játékvideót is készítettünk belőle a Gémklub-os Tóth Balázzsal. Éppen ezért vártam a játék második kiadását, melyet a Gémklub kiadott magyarul, aminek hála végre a hazai családok is megismerhetik a társast.

Magának a társasjátéknak a koncepciója az 5 év alatt igazából nem változott. A játékosok utazókat alakítanak, akik bejárják csodálatos világunkat, hogy mindenféle szép emlékkel és szuvenírrel gazdagodjanak. Ehhez van egy figurájuk, akivel a térképet járják be, egy bőröndjük, amelybe színes kockák képében az emlékeket gyűjtik, valamint egy pénztárcájuk, mely induláskor még üres – hiszen biztos drága volt a repülőjegy és a szállás. Miután azonban mindenki készen áll és elfoglalta valamelyik kontinensen a helyét, kezdődik az utazgatás, amely alatt minden játékos egy útitervkártyát játszik ki, végrehajtja az akcióit, majd a következő játékos következik. Ez pedig addig tart, míg valaki be nem gyűjti a játékosszám alapján meghatározott limitet a túrakártyákból.

Szinte minden változott az előző kiadás óta, de nem olyan mértékben, hogy az bárkit megzavarna. Az eredeti koncepció az volt, hogy a világtérképre egy zsákból húzunk minden mezőre kockákat, amik a szuveníreket jelképezik. A helyszínek között a színes trek kártyákkal mozogtunk, melyek a megfelelő helyszínen befejezve a mozgást egyben fizetőeszközként is szolgáltak az ikonjaikkal, avagy ezekkel tudtuk megszerezni a destination kártyákat. Pénzünk nem volt, aki pedig egy kontinensről begyűjtötte az utolsó kockát, az még valami extrát is kapott.

A koncepcióhoz azért komolyabban hozzányúltak az alkotók. Ezúttal 5 kisméretű útitervkártya közül választunk a körünkben, ez pedig nemcsak a lépéseink számát, de a körben kapott összeget (pénzt veszünk fel egy automatából) és azt is meghatározza, hogy ha a megfelelő kontinensen fejezzük be a mozgást, akkor mennyi és milyen színű kockát rakhatunk a bőröndünkbe. Utóbbi azért is lényeges, mert sok esetben egy ikont fedünk le a szerzett kockával, ezért pedig tokeneket kapunk. Az egyikkel ingyen repülhetünk bárhova, a másikkal a pénzünket, a harmadikkal pedig a szerzett kockákat duplázhatjuk meg, míg az utolsóval többet léphetünk az útitervkártyán lévő mozgás-mennyiségnél. Végül, ha megfelelő helyen fejezzük be a mozgást, pl. a Halászbástyánál, akkor – ha a kínálatban ott van – elvehetjük a Halászbástya találkozáskártyát vagy éppen túrakártyát, attól függően, hogy a lap melyik pakliba került. A túrakártyát ki is kell fizetni, ezért előre érdemes felkészülni, hogy legyen nálunk elég költőpénz. De megéri, mert így sok győzelmi pont ütheti a markunkat.

Ráadásul míg a tokenek is számos segítséget nyújtanak és korlátlanul használhatók – kivétel abban a körben, amikor szereztük –, a találkozáskártyák is izgalmas extralehetőségekkel rendelkeznek. Ez lehet játékvégi plusz pont valamiért (például különböző kontinensekért, melyeket meglátogattunk), azonnali és egyszeri, vagy éppen állandó hatás, mely valamit nyújt a játékosnak.

Ahogy már említettem, a játék vége egy bizonyos számú túrakártya után érkezik el, és ezekkel a lapokkal bizony elég sok győzelmi pontot lehet behúzni – de minél jobban megtöltjük a bőröndöt, az is annál jobban növeli összpontszámunkat. Ennél fogva az Utazás a Föld körül remek családi játék, mivel kellően jutalmazza és ösztönzi a játékosokat a mozgásra és a gyűjtögetésre. Az összesen három kártyapakli ugyan tartalmaz némi szerencsefaktort (akadt olyan, hogy egy lap sem jött az adott kontinensre, ahol az egyik játékos tartózkodott, máskor meg egy kontinensre szólt az összes), de mivel mindegyiknél 4-5 lap van kint egyszerre, a kínálat pedig mindig azonnal frissül, így összességében azért csak kapunk annyi lehetőséget, hogy azzal kezdjünk valamit.

Ugyan olvastam olyan véleményt, hogy a második kiadás sokkal rosszabb az elsőnél, illetve sokkal összetettebb, ami AP-t okozhat a kezdőknek, ezzel abszolút nem értek egyet. Szerintem így is könnyed és nagyon szép játék a végeredmény, ami kifejezetten jól működik. Egyáltalán nem bánom a Ticket to Ride-os mozgás és fizetés megváltoztatását, illetve az tény, hogy valamivel komplikáltabb a kockák gyűjtése a bőröndbe, de legalább van némi kihívás, nem csak úgy szedegetünk fel mindent. Összességében tehát szerintem nagyon jó lett a második kiadás, ami ráadásul már magyarul is elérhető, így sokaknak okozhat örömet, ráadásul van egy egészen ügyesen kitalált szóló módja. Márpedig ahogy az Utazás a múltba esetében, úgy itt is számít a nyelv, hiszen egy csomó információt elolvashatunk a kártyákon. A kiadás ezúttal is igényes, noha ennek azért meg is van az ára a közel 20 ezer forintos játéknál. De azt gondolom, hogy ez még bőven a vállalható kategórián belül van, ráadásul a játék már csak a nagyon szép dizájn és az anyagminőség, inzert miatt is megéri ezt az összeget.