A Gémklub kiadó 2018. első félévi újdonságai (friss!)

Kommentek

• gyd

  2020-03-28 23:29:24
  

  Azt kell mondjam, hogy Vlaada Chvátil valamit nagyon jól csinál, mert van 3 ismertebb verziója a Fedőneveknek (a Deep Undercover lenne a negyedik), és mindegyik olyan, hogy akkor is simán elgondolkodok a megvásárlásán, ha már megvan legalább egy darab. Mi az alap szavas Fedőnevekkel kezdtünk, és mikor jött egy lehetőség, akkor megvettünk magunknak a képes verziót is. Ugyan a működés ugyanaz, de a szavak és a képek között akkora különbség van asszociáció szempontjából, hogy van helye a polcon a kettőnek egymás mellett is. Ez főleg annak köszönhető, hogy nagyon kreatív képeket sikerült összehozni a kártyákra, amik kellően absztraktak ahhoz, hogy többfelé lehessen elindulni velük kapcsolatban, és így könnyebb összekapcsolni többet egyszerre - de ez a nehézsége is, mert más képen is találhatnak a csapattagok olyan részletet, ami félrevezeti őket. A két játék kombinálhatósága már csak hab a tortán.
  A Négyszemközt pedig a kétszemélyes mivolta miatt zseniális. Ezt ugyan még nem szereztük be, de nem tartom kizártnak. A szabályzat ugyan segít a Fedőnevekkel is a kétszemélyes mód kivitelezésében, de számomra ott nagyon érződik, hogy nem erre lett tervezve a játék, és a felpítése nem igazán teszi erre alkalmassá. Úgyhogy úgy gondolom, hogy a kifejezetten kétszemélyes verzió az újragondolt játékfelépítéssel egy rést töltött be, és ennek is van helye a többi mellett. A kampány mód az adott körök módosításával pedig szintén egy izgalmas elem benne.
  Csak hogy hozzak ellenpéldát: nekünk megvan az alap Pandemic, és nem érzem szükségét annak, hogy bármelyik tematikus kiadást (pl. Róma bukása), vagy esetleg a Tiltott sorozat bármelyik darabját megvegyük, ugyanis azok játékélményre valószínűleg nem adnának annyi újdonságot. Szeretjük nagyon a Pandemic-et, de több darab különféle tematikával nem igazán fér el a polcon - és nem a helyhiány miatt.

  A Hellapagos szerintem egy nagyon jó játék. Nagyon érdekesen tudja bemutatni, hogy egymás segítésével, tényleg teljesen egyezségre jutva mennyivel hatékonyabban tudunk dolgozni, és mennyivel jobb eredményeket tudunk elérni. Ugyanis mi próbáltuk már full kooperatívan is, amikor semmi áskálódás nem volt, nyílt lapokkal játszottunk, és azon voltunk, hogy mindenki megmeneküljön. Egyszer sikerült is mindenkit kimenekíteni, de általában az szokott lenni, hogy nagyon apróságon múlik a végén 1 vagy 2 ember élete. Egyébként ez valahogy nagyon el lett találva, hogy kooperatív módban nagyon necces szokott lenni a játék végéig az, hogy mindenki megmeneküljön, de mégis megvan rá az esély szinte az utolsó pillanatig, hogy sikerülhessen.
  Ehhez képest félkooperatív módban elég rossz aránnyal sikerült zárni a játékot. 12 emberből 3-nak sikerült megmenekülni, és annyi tutaj volt, hogy még válogathattak is. Kicsit lavinaszerű a dolog, ugyanis egyszer elkezd szorulni a hurok, valaki elkezd hajóroncsozni, aztán a végén az adott körben a játékosok fele a hajón turkált, ami még rosszabbá teszi a helyzetet. Emiatt mégtöbben mennek a hajóhoz, ami még rosszabb helyzetet okoz, és végül óriási halálozási arány lesz.
  Úgyhogy ez egy nagyon érdekes képviselője a félkooperatív kategóriának. És egyben egy nagyon jó demonstráció a különféle megközelítésekre és azok "gyümölcsére". Mi nagyon szeretjük - főleg kooperatívan.

  Szeretem a szabadulószobákat, nagy élmény agyalni a különféle trükkös feladványokon. Ötletes volt igazából ezeket átvinni társasjátékos formába is, mert ha valaki nagyon szereti az ilyen dolgokat, annak sok új színt hozhatnak be az életébe. A vásárlásukhoz kell egyfajta szemléletmód is, ugyanis ez nem olyan, mint egy Monopoly, hogy megveszed, és az unokád is megörökli majd. Az még a jobbik eset, ha nem pusztítós darabot veszel, amiben pl. kártyákat kell vagdosni és hasonlók, hanem csak annyi lesz, hogy egyszerhasználatos a története és a feladványai, de érintetlen marad tulajdonképpen a beltartalma. Ekkor el tudod adni vagy el tudod cserélni másikra a használtpiacon, és tulajdonképpen szinte pénzednél is vagy. Viszont ez a vagdosós típus kicsit már a legacy játékok kategóriájába sorolható (mint a Pandemic legacy 2. évad is). Ezt megveszed, elhasználod, és aztán szinte kuka. Mintha elmentél volna egy szabadulószobába, és otthagytál volna csapatszinten 10-20000 forintot. Ha így nézed, akkor egy-egy ilyen játék ára kifejezetten alacsony. Szóval tényleg szemléletmód kérdése.
  A legacy játékoknál meg ahelyett, hogy elszórakoznád/elinnád egy (vagy több) játék árát, megveszed a társast, és arra ment el a pénz. Ez is jó szórakozást nyújthat, méghozzá az első évad minimum 12, de akár 24 alkalommal is. Tehát láthatjuk, hogy ezek elsőre furcsák, de más kategóriát képviselnek, mint a hagyományos társasjátékok, és szemléletmód kérdése az egész. Aki meg nem akarja, nem veszi meg - aki nem akarja, nem bulizza el a pénzét. :)

  Az Azul tényleg nagyon szépen kivitelezett játék. Élvezetes a játékmenet is, mert ügyes stratégiát kell felépíteni, de mégsincs túlbonyolítva, és eközben fogdoshatod a különféle elemeit a játéknak, és gyönyörködhetsz bennük. Aki ilyen látványos, szépen kivitelezett társasokra utazik, annak kifejezetten ajánlott darab.