• Toplista
• 2022.10.08. 08:29:00

Társasjátékok halloweenre – Egy igazán rémisztő gyűjtemény

Szeretnétek a halloween partit is társasjátékokkal tölteni? Kövessétek rémisztő ajánlónkat és válasszátok ki a számotokra legmegfelelőbb darabot! A játékokat aszerint csoportosítottam, hogy a parti mekkora részét lehet velük kitölteni (az egész estéstől a pár percesig), de igyekeztem úgy válogatni, hogy legyenek rajta kevésbé - és nagyon – horrorisztikus darabok is.

Az ilyen ajánlókat általában azzal szokták nyitni, hogy „kizárólag magyarul is elérhető, könnyen beszerezhető darabokat válogattunk nektek”. Én azért tettem pár kivételt, így a listán találhattok olyan játékokat is, amikiért fel kell majd túrni a használtpiacot, illetve meg kell mozgatni a külföldi forrásokat is.

Ha a halloweent csupa véresszájú (jajj, de tematikus…) gémer társaságában töltöd, akkor ugyan miért ne szólhatna az egész este a játékokról? Jelen esetben egy játékról, mert az itt bemutatott darabok kipakolással, magyarázattal és elrakással együtt könnyen eltarthatnak akár hajnalig is. Az én személyes kedvencem, és egyben a leghangulatosabb horror témájú társas a Mansions of Madness, ami azóta már egy második kiadást is megélt. Sajnos ez a figurákban gazdag, appvezérelte sötét csoda kizárólag angol nyelven létezik, és az ára is igen borsos, úgyhogy csak a leginkább elhivatott Lovecraft rajongóknak javaslom a beszerzését.

A kép forrása a Board Game Geek

Szerencsére a Mansions idősebb testvére, a Rettegés Arkhamban elérhető magyar nyelven is, ráadásul többféle kiadásban.  Ez a játék az elhagyatott kúriák helyett Arkham utcáira viszi ki a játékosokat, ahol közösen vehetik fel a harcot a világot fenyegető Ősi Vén ellen. Ez a játék volt az, ami a sikerével kikövezte az utat a többi cthulhus játék előtt, és amelyből még ma is merítenek az utódjai. A játékosok közösen járják be a térképet, nyomokat gyűjtenek, és megpróbálnak szembe szállni a várost elözönlő borzalmas lények hordájával. Ha adott idő alatt nem sikerül elvégezni a rituálét, ami távol tartja az aktuális csápos rémséget, akkor még mindig van egy kis esély rá, hogy álomba kézigránátozzák őt, de ha idáig fajultak a dolgok, akkor már csak a kocka szeszélye mentheti meg az emberiséget.

A kép forrása a Board Game Geek

Ha jobban szeretnéd, hogy az űrből valami könnyebben emészthető faj érkezzen megemészteni, akkor a Nemesis a te játékod. A társasjáték történelem legsikeresebb Alien-koppintása szerencsére kiegészítőkkel együtt elérhető magyar nyelven is. Egy világűrben sodródó hajón térünk magunkhoz a hibernációból. A vészjelző víjjogása és a mellettünk heverő megcsonkított holttest nem sok jót ígér. A feladatunk, hogy a még épségben maradt felszerelést felhasználva megpróbáljunk közösen (vagy félig-közösen) elmenekülni a hajóról, esetleg visszavonulni a hibernáció biztonságába. A szobák sarkában megbúvó, nyálkás szörnyetegek viszont pont ezt szeretnék elkerülni, úgyhogy előbb-utóbb használnunk kell majd az energiafegyverünket is.

A jellegéből adódóan kifejezetten feszült és nyomasztó Nemesis sokak kedvence, az egyetlen riasztó dolog a betolakodókon kívül az árcédula lehet. Azért viszont bőven kárpótol a csodálatos asztalkép, amit a játék nyújt. Ha még többet akarsz megtudni a szériáról, olvasd el a három  részletes  bemutatónkat, illetve az összefoglaló írásunkat!

Nincsen horror zombik nélkül! Ha az ünnepet csoszogó élőholtak társaságában akarjátok tölteni, nincs is jobb, mint egy parti Holtak tele, avagy Dead of Winter. Sajnos a magyar kiadás hiánycikk, ezért vagy elszánt beszerzőknek, vagy jó angolosoknak tudom ajánlani. No meg azoknak, akik nem jönnek zavarba, ha néha hátba kell szúrniuk a barátaikat. A Holtak tele a zombis alkotásoknak azt az aspektusát ragadja meg, ahol a civilizáció védőgátja nélkül élő emberek nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, mint a közös ellenségnek tekintett, rothadó élőholtak. Bár a közös cél a kolónia fenttartása a korhadó falak újradeszkázásával és a szűkös élelem elosztásával, lesz valaki, aki titokban saját, alantas céljaira akarja majd fordítani a kialakult helyzetet. Az élőholtidőt (bocs…) a játék védjegyének számító Válaszút kártyák jelentik, amik rendre új eseményekkel szakítják meg azt. A különlegességük, hogy bármikor aktiválódhatnak, akár egy játékbeli-, akár egy való világ-beli eseményre reagálva.

Ha az este nem a társas az egyetlen program, de senki nem bánja, ha a buli nagyobb részét azzal töltitek, szemezzetek ebből a kategóriából. Ezekből akár több is lejátszható egymás után, és még így is marad idő egy sütőtökös pitére, vagy egy horrorfilmre.

Még mindig élőholtak, csak ezúttal sokkal kompaktabb kiadásban. A Tiny Epic Zombi Vérfürdő sokak szerint a miniatűr széria egyik legjobb része, és szinte mindig egy óra alatt marad a játékidő! Egy plázában járunk, amikor végigsöpör a zombivírus az emberiségen. Ha szeretnénk élve kijutni, kénytelenek leszünk fegyvert ragadni, és szembeszállni az élőhalott hordával, mielőtt elözönlik a biztonságosnak gondolt menedékünket. A fegyverfogást ezúttal szó szerint kell érteni, mivel a TEZF itemeeple-ket használ! Ezek a színes kis figurák valóban képesek magukhoz ragadni egy láncfűrészt, vagy egy puskát, ami amellett, hogy piszkosul látványos, még az átláthatóságot is növeli. A zombik vérében fürödhetünk kooperatívan, illetve összefogva egy másik játékos ellen is.

Ha mindenáron valami csápos borzalom társaságában szeretnéd tölteni az október végét, de úgy érzed, hogy 1,5 óra bőven elég egyszerre, akkor az Ősi jel, avagy az Elder Sign a te játékod. Itt szintén a Mérhetetlen Vén álomba ringatása a közös feladatunk, de az egész történetet kártyák és főleg kockák segítségével bonyolítjuk le. A szabályok sokkal egyszerűbbek a korábbi Arkham játékoknál, a játékidő pedig még magyarázattal együtt is töredéke azokénak. Ez persze magával vonzza azt is, hogy az Ősi jel közel sem tartogat annyi taktikai mélységet, mint a testvérei. Persze fontos a tárgyak és a karakterképességek megfelelő kiválasztása, de a hangsúlyos mindig a kockadobásokon – és a szerencsén - lesz.

A Zombicide a maga 60 perces játékidejével éppen hogy a két kategória határán táncol. A Holtak tele szociális-, és a Tiny Epic Zombi túlélős megközelítése mellette ő képviseli a harmadik zombis irányvonalat, ami nem más, mint a DARÁLÁS! Élőholtak végeláthatatlan hordái lepték el az utcákat? Annál rosszabb nekik! Túlélőink a modern technika minden megmaradt eszközét megragadják, hogy zombibelsőségeken átgázolva elérjék a kitűzött célt – ami jelen esetben néha csak az utca végét jelenti. Az eszközökre pedig nagy szükség lesz, mivel az ellenségeink hordákban támadnak, melyek közel sem csak a klasszikus, sánta zombikból állnak. Kockacsörgés, szerencse, és rengeteg akció jellemzi ezt a klasszikust, melynek a második kiadása, illetve a Zöld Horda névre keresztelt fantasy változata érhető el magyarul.

A kép forrása a Board Game Geek

Ha nincs is mindenkinek kedve valami összetett játékhoz, azért érdemes lehet elővenni pár egyszerűbb társast. Ezek a játékok mindenki számára könnyen érthetőek, és kellően rövidek ahhoz, hogy még közösen meg is süthessétek azt a bizonyos sütőtökös pitét.

Ha egy alkotásról tudjuk, hogy a Dolog és a Cthulhu-mítosz keverékéből született, akkor ritkán gondolunk negyedórás partijátékra, pedig a Légy résen! pont ezek közé tartozik. Egy mentőcsapat tagjait alakítjuk egy idegen szigeten, túlélők után kutatva. Még nem is sejtjük, hogy hamarosan mi szorulunk majd segítségre, egyikünk ugyanis nem más, mint az emberbőrbe bújt Dolog, az iszonyatos földönkívüli/mutáns/démon/ijesztő akármi. Egy rejtett szerepes játékkal van tehát dolgunk, ahol az egyik játékos célja a maga képére formálni a többieket, a folyamatosan csökkenő számú túlélőknek pedig az, hogy lelángszórózzák az idegen létformákat. Mindez kártyák kijátszásával történik, a témához képest kifejezetten egyszerű szabályokkal. Arra érdemes figyelni, hogy bár a doboz szerint tizenkét fővel is játszható, a közösség ajánlása szerint érdemes inkább nyolcban maximalizálni a teljes létszámot.

A Mysterium, és a Mysterium Park, illetve elődjük, a Tajemnice Domostwo forradalmasították a Dixit-féle asszociációs játékokat azzal, hogy keretbe foglalták a szürreális kártyák pakolászását. Egy kísértetjárta kúriában-, illetve egy baljóslatú karneválon járunk, ahol a végére kell járnunk az egyre furább természetfeletti jelenségeknek. Az egyik játékos lesz a szellem, aki szürreális jelenetekkel tarkított álmokkal (vagyis kártyákkal) próbálja a többiek tudomására hozni, hogy ki volt a gyilkosa, és, hogy milyen módon végzett vele. A nyomozóknak adott számú forduló áll rendelkezésére, hogy megoldják a rejtélyt. Egyszerű asszociációs játékról van tehát szó, amit ügyesen sikerült szellemes köntösbe csomagolni. Bárki játszhatja őket, aki egy mezei Dixit szabályait fel tudja fogni.

Ha a játék mellett szükségetek lenne némi inspirációra a rémtörténetekhez, a Fekete történetek, és  annak  gyakorlatilag  bármelyik  megjelent  folytatása  a  látszólag  soha  véget  nem  érő  szériából jó választás lehet. Az egyik játékos felveszi a mesélő szerepét, és az egyik kártyáról felolvas egy rövid történetet. A többi játékos célja, hogy eldöntendő kérdésekkel egyre közelebb kerüljenek a megoldáshoz, vagyis az események magyarázatához, melyet csak a mesélő ismer. Előnye, hogy játszható kooperatívan, versengve, hosszan, röviden, illetve bármilyen egyéb tevékenység közben. Az egész játék egyetlen pakli kártyából áll ugyanis, és közben kizárólag beszélgetni kell. Semmilyen társasos előképzettség nem szükséges hozzá, és még az is bekapcsolódhat a fejtegetésbe, aki amúgy nem kedveli a játékokat.

Pár éve még lehetett vele találkozni a boltok polcain, most viszont kifejezetten nehéz hozzájutni a Nyctophobiához. Első ránézésre egy egyszerű aszimmetrikus gyilkosos játéknak tűnik, második ránézés viszont nem lesz, mert ezt a társast egy ember kivételével mindenki vakon játssza!

Az asztalkép nem túl megnyerő, de ez most ugye nem fontos, hiszen a játékosok nagy része behunyt vagy elfedett szemmel fog ülni az asztalnál. Az egyetlen ember, aki szabadon használhatja a szemét, veszi majd fel a gyilkos szerepét, a feladata pedig a többiek levadászása lesz a klasszikus erdős-tinihorroros klisé szabályai szerint. A túlélők (legalábbis szeretnék…) felváltva lépnek a gyilkossal és kizárólag tapogatás útján szerezhetnek információt a közvetlen környezetükről.

A vak játékosok kezét minden kör elején a gyilkos vezeti a saját figurájukhoz, ezután jön a tapogatás és a lépés. Nyerni akkor tudnak, ha elérik az erdőben elrejtett autót és segítséget hívnak. Közös ellenfelük akkor tud nyerni, ha egy játékos életét támadásokkal nullára csökkenti. Visszatámadni kövek hajigálásával lehet, de nem érdemes erre játszani. A siker titka a gyors mozgásban, az egyedi képességek kihasználásában, és a kommunikációban rejlik. Ha sikerül időben átlátni (rossz szóvicc...) a terepet, és ezt átadni a többieknek, akkor el tudunk jutni a menedéket jelentő kocsihoz. Ha nem, akkor csak a vakszerencse (he-he…) menthet meg minket az egyértelmű előnyből induló pszichopatától.

Sajnos magyar változat nem létezik a Nyctophóbiából, de érthető okokból egyetlen embert leszámítva mindenkinek nyelvfüggetlen. Ha van türelmetek felkutatni – és a társaságban senkinek nem kényelmetlen a fent említett kézfogdosás -, tegyetek vele egy próbát, mert igazán különleges halloweeni játékélményt nyújt!