Talán nem alaptalan azt állítani, hogy egy partijátékot vagy csak nagyon érintőlegesen tematizálnak, vagy sehogy. Nos, a Hellapagos – Hajótöröttek szigete más.
Az álmodó fülébe mumusok és tündérek suttognak, míg az álommanók az egyensúly fenntartójának intrikus szerepében tetszelegnek. Milyen álom lesz ebből?
Fojtogat a feltörő nevetés, hullámokban próbál felgurgulázni a torkomon, pedig nem szabad… Nem szabad, mert akkor biztos elejtem azt a lapot, amit a leszorított könyökű jobb kezemmel a bal szememnél tartok… Hogy miért a jobbal? Mert a bal alkaromon i
És itt az ideje a komolyabb témáknak is. Talán furcsán hathat, hogy ezzel egy zombiapokalipszis-játékot vezetek fel, de aki nézte a Walking Deadet, tudja, hogy bármekkora marhaságok szoktak lenni a zombikkal megtűzdelt… nos, bármiben…
Azzal a feladattal ültem le megírni ezt a cikket, hogy mutassak be 10 stratégiai játékot, amit szeretek.
Hallottál már a Charterstoneról? Ha igen, akkor tudod egy mennyire különleges darab, ha még nem, akkor most olvass tovább...
Miért veszünk kiegészítőket? Én nem… "De igen. Igen, azt csinálod, Brett. Meg akartál venni egy újabb kiegészítőt, pedig Marcellus Wallas semmi mással nem szeret játszani, csak alapjátékokkal!… Olvastad a Bibliát?"
Azul lehet a következő nagy siker? Korábbi Facebook bejegyzésünkben már említést tettünk róla, hogy nemzetközi szinten is jól teljesítő Azul hamarosan a magyar piacon is elérhetővé válik!
Színes csempék, vidám minták és egy csipetnyi stratégia – az Azul Kids játékos formában vezeti be a gyerekeket a társasjátékok és a mozaikrakás világába. De vajon mennyire sikerül átültetnie a nagy testvér, az Azul élményét a kisebbek számára?
Ha már elég volt az Everdell, mert unod, vagy mert nem nyújt kellő kihívást, itt a rivális az Erdei királyság képében.
A versenyzők már a rajthoz álltak egy szédítő versenyhez, amihez a cinkelt kockákat, a mágikus képességeket és a különféle csalásokat mind csatasorba állították. A mókához már csak pár vállalkozó szellemű játékos kell, akik végigasszisztálják az észb
A disztópiákat általában kívülről szemléljük: nézzük, ahogy egy elnyomó rendszer bedarálja az egyént, majd örülünk, hogy mindez csak fikció.