• Kedvcsináló
• 2018.03.20. 19:19:00

Társasjátékok kiegészítővel vagy anélkül?

Vannak játékosok, akik kiegészítőkkel (is) játszanak, vannak, akik nem. Gémer körökben még olyan is akad, aki számára elképzelhetetlen, hogy az embernek úgy legyen meg egy társas, hogy a már megjelent kiegjei nincsenek meg. De miért? Ebben a cikkben ezt a kérdést járom körül kicsit.

A kiegészítővásárlás oka is többféle lehet:

1. Nagyon szerettünk egy játékot, de már kiismertük, és ezért nem sűrűn kerül elő – a kiegészítővel felfrissíthetjük régi kedvencünket.
2. A játék príma úgy, ahogy van, de kijön valami olyan „kieg”, hogy hú meg ha, és olyasmit ad a játékhoz, ami egyszerűen csak megtetszik, és KELL!
3. A kiegészítőkről szól az egész játék, az alapjáték maga csupán ízelítő a teljes élményből.

A Pandemic első kiegészítője, a Pandemic: Pengeélen

Aztán jöttek a kiegészítők, speciális kiadások, na meg persze a Legacy – és a Pandemic újult erővel tért vissza hozzánk. Ezek a kiegészítők új mechanizmusokat hoznak be, így csavarnak kettőt a játékmeneten. Új kihívások, új élmény, mégis minden ott van benne, amit az eredetiben szerettünk. És ennek azért már nehéz ellenállni.

Aztán ott van a Small World. Persze a sok képesség-nép kombináció így is elég nagy változatosságot biztosít, de ha valaki már szinte rongyosra játszotta, mint tette ezt egy jó barátom és a menyasszonya, annak bizony elkél egy kis frissesség bele. A Small World kiegészítők új képességeket és népeket hoznak be, így tökéletesek erre a célra, ráadásul némelyik – pl. a River World – még a játékmeneten is csavarint egyet.

A Small World kiegészítője, a Small World: River World

Egy-egy kiegészítő arra is jó, hogy kicsit olyanabbá formáljunk egy játékot, ami a saját szájízünknek jobban megfelel. Vannak például, akik nem szeretik, hogy a BANG!-ben ki lehet esni, bár magával a játékmenettel kifejezetten szimpatizálnak. Számukra ideális megoldást nyújt az Aranyláz című kiegészítő, amelyben az elhulló cowboyok szellemként visszatérhetnek a vadnyugatra. Vagy ha például valakinek a stílusához jobban passzol a fedezékharc és a Terence Hill-es félreszökkengetés, annak ott a Dodge City, ami olyan lapokat ad az alapjátékhoz, amik éppen ezt a stílust követik.

A BANG! kiegészítője, a BANG! Dodge City

És ha már a népszerű játékoknál tartunk, ott van a Dixit – ez már tényleg az utolsó példa lesz ide. A Dixitben 84 festményt találunk kártyák formájában. Mivel ez egy asszociációs játék, és kis eséllyel kerülnek ugyanazok a lapok ugyanannak az embernek a kezébe, és ugye egy-egy ilyen szürreális festménybe azért annyi mindent bele lehet látni, mégis: újabb festmények, újabb világok, újabb hangulatok várnak a játékosokra minden egyes kiegészítőben egy újabb adag (84) kártyával. És persze mind stílusosak és gyönyörűek.

A Dixit kiegészítője, a Dixit 3 – Utazás

Végezetül ejtsünk néhány szót azokról a játékokról, amelyek a kiegészítőkről szólnak. Ilyenek például a gyűjtögetős kártyajátékok, azaz CCG-k (Collectable Card Games). Újdonság? Nem, a dolog 1993-ban indult útjára, a Magic: The Gathering című kártyajátékkal, aminek az volt a lényege, hogy két játékos saját pakli kártyával ül le megmérkőzni egymással. Olyannyira sajáttal, hogy más-más lapokból állítják össze ezeket a paklikat, ezeket a lapokat pedig zsákbamacska-elven alapuló, néhány „meglepetés” lapot tartalmazó csomagokból, ún. boosterekből szerzik.

A Magic műfajt teremtett, nem sokkal később jött a Yu-Gi-Oh, aztán a Hatalom Kártyái, majd újabbak és még újabbak, és jöttek a műfaj közti kombinációk, különböző témák, gyűjthetünk kockákat, figurákat, mindent a világon, amivel egy saját paklit/flottát/készletet építve mérkőzhetünk meg más játékosokkal. Ez pedig valóban a sajátunk lesz: gyűjtögetjük, cseréljük, rendezgetjük a darabokat, és a szettet a magunk ízléséhez és játékstílusához igazíthatjuk. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikből kapható alapcsomag, amivel a játékot ki tudjuk próbálni, a működését megismerhetjük, de testhezálló, ütőképes paklihoz/flottához ez azért kevés: kellenek a kiegészítő csomagok.

A gyűjtögetősdi persze nem olcsó mulatság, mert folyton jönnek ki az újabb és újabb király lapok/kockák, amik majd kelleni fognak a gyűjteménybe, így pontosan tudjuk, jó eséllyel be is szerezzük majd őket. Mégis, van egy bökkenő, ami miatt nehéz megkerülni ezt a műfajt: piszkosul jók ezek a játékok.

A Star Wars-osoknak például ott van az X-Wing, amiben gyönyörűen kidolgozott 3D-s hajókból építhetünk birodalmi, lázadó vagy szakadár flottát magunknak, hogy azzal vívjuk meg az űrcsatáinkat. A hajók felszerelhetők jobbnál jobb fegyverekkel, védelmi berendezésekkel, és beléjük ültethetjük a galaxis legjobb pilótáit. Igen, akár Darth Vadert is – természetesen az ő saját hajójába, hiszen az is van (kiegészítő), vagy ott a Millenium Falcon, amit ugye maga Han Solo vezet, és így tovább.

Star Wars X-Wing: Az Ébredő Erő figurás játék

Ha pedig valaki inkább a fénykardot-erőt-lézerstukkert használó szemtől-szemben harcokat pártolja, na, nekik készült a Sorsok. Solo kapitány vs. Boba Fett? Luke és Leia vs. Vader és a császár? Ebben a játékban lesz rá lehetőség! A mechanika is egészen egyedi – kártya- és kockajáték egyszerre, és igen intelligensen kombinálja a kettőt. Persze a legklasszabb felszerelések, képességek és szereplők csak kiegészítőkből, konkrétan boosterekből szerezhetők be.

Összességében a kiegészítő remek dolog, bátran ajánlom mindenkinek, hogy a kedvenc játékához/játékaihoz szerezzen be/próbáljon ki egyet-kettőt, mert megéri. Ami pedig a gyűjtögetős játékokat illeti… nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem élek velük :)