• Ismertető
• 2026.10.29. 14:00:00

Euphoria Essential Edition – A Nagy Testvér tényleg mindent lát

A disztópiákat általában kívülről szemléljük: nézzük, ahogy egy elnyomó rendszer bedarálja az egyént, majd örülünk, hogy mindez csak fikció. Az Euphoria: Build a Better Dystopia viszont egy ennél jóval kellemetlenebb kérdést tesz fel: mi lenne, ha mi magunk építenénk fel ezt a világot? És ami még rosszabb: mi lenne, ha közben élveznénk is? Pláne az Essential Editiont birtokolva.

George Orwell 1984-e és Aldous Huxley Szép új világa óta a disztópiákat szinte automatikusan azonosítjuk a megfigyeléssel, az uniformizálással, a személyes szabadság eltűnésével és valamilyen kellemetlenül steril társadalomképpel. Ebből a hagyományból táplálkozik az Euphoria: Build a Better Dystopia, az eredetileg 2013-ban megjelent társasjáték. A Stonemaier Games kiadó akkoriban csak a szárnyait próbálgatta, kevésbé volt ismert, mint ma, így az Euphoria is egy érdekes lenyomata annak az időszaknak, amikor Jamey Stegmaierék még keresték a saját hangjukat.

Euphoria Essential Edition

A játék alaphelyzete egyszerű és meglehetősen morbid. Egy posztapokaliptikus világban találjuk magunkat, ahol három különböző társadalmi csoport próbálja megszerezni az irányítást: az euphoriai elit, a múltat őrző Wastelanderek és a felszín alatt élő Subterran-munkások. A játékosok a saját munkásaikat küldik el a különböző feladatokra, hogy nyersanyagokat termeljenek, építkezzenek, piacokat hozzanak létre, kapcsolatokat építsenek ki, és régi világunk maradványait, azaz relikviákat gyűjtsenek. A cél azonban nem egy szép és igazságos társadalom megteremtése. Éppen ellenkezőleg: a saját rendszerünket kell olyan hatékonyan felépíteni, hogy mi legyünk annak meghatározó urai.

Euphoria Essential Edition

És itt jön a játék legjobb poénja, vagyis a legizgalmasabb eleme: dolgozóinkat ugyanis hatoldalú kockák jelképezik. A rajtuk szereplő szám nem egyszerű érték, hanem a munkás tudását, pontosabban az őt körülvevő világ ismeretét jelenti. Embereink emiatt minél többet tudnak, annál hasznosabbá válhatnak – viszont egy bizonyos ponton már túl sokat tudnak ahhoz, hogy nyugodtan szolgálják a rendszert, ezért meglépnek. Magyarul: a diktatúrában még a túl okos munkás is erőforrásproblémává válik.

Az Euphoria klasszikus munkáslehelyezős alapokra épül, csak ugye azzal a csavarral, hogy a munkásaink maguk a kockák. A játék kezdetén csak kettő áll rendelkezésünkre, később azonban további kettőt szerezhetünk, és minden egyes kocka újabb lehetőségeket jelent. A munkásokat a tábla különböző helyszíneire küldjük, ahol nyersanyagokat gyűjtünk, erősíthetjük valamelyik frakciót, építkezhetünk, alagutakat fúrhatunk, vagy éppen újabb munkásokat és szövetségeseket szerezhetünk.

Euphoria Essential Edition

A kockák értéke különösen fontos. Bármikor, amikor munkást veszünk vissza a terepről, újra kell dobni a rendelkezésre álló kockákat, majd az eredményt összevetjük az intelligenciaszintünkkel. A csavar az, hogy míg a magasabb összesített tudásszint előnyt is jelenthet (nyersanyagok gyűjtésénél), ez a tudásszint a tesztnél közelebb visz minket ahhoz, amikor munkásaink ráébrednek, hogy talán nem is olyan csodálatos ez a rendszer. Ha ugyanis a szám túl magas, a legokosabb dolgozónk rájön, hogy itt sincs kolbászból a kerítés – és egyszerűen lelép. A rendszer tehát egy egészen különleges körforgást, ezzel együtt határvonalat hoz létre, melynél hasznos, ha a munkásaink okosak, az viszont kellemetlen, ha túl sokat gondolkodnak.

Euphoria Essential Edition

Közben az egész rendszer a játék végéhez szükséges authority tokenek, vagyis a csillagok megszerzéséhez és lehelyezéséhez asszisztál. Ezeket többféle módon rakhatjuk le, így nincs egyetlen biztos út a győzelemhez. Ez azért is fontos, mert az Euphoria nem egyetlen központi mechanikára épít. A munkáselhelyezés, az erőforrás-gazdálkodás, a területkontroll, a kártyakezelés és a különböző frakciósávok folyamatosan hatnak egymásra. Egyik pillanatban még azért küldünk ki egy munkást, hogy nyersanyagot szerezzünk, a következőben már azt számolgatjuk, hogy az adott lépés miként segít egy újabb piac létrehozásában, amelyért cserébe végül egy vagy több csillagot kaphatunk.

A játék témája nem csupán díszlet, és talán ez az Euphoria legnagyobb erőssége. A piacok például nem egyszerű pontszerző lapok vagy épületek: létrehozásukkal olyan szabályokat vezetünk be, amelyek a többi játékos lehetőségeire is hatással vannak. Mintha minden alkalommal egy kicsit szűkebbre húznánk a társadalom köré épített kerítést. A relikviák pedig a régi világ emlékeit jelentik. Olyan tárgyakat gyűjtünk, amelyek ebben az új, furcsán steril társadalomban már különleges értéket képviselnek. A megfelelő kombinációkkal újabb csillagokhoz juthatunk, miközben szépen lassan az is világossá válik, hogy a győzelemhez nem feltétlenül kell felszabadítani senkit. Sőt.

Euphoria Essential Edition

A rendszernek persze vannak árnyoldalai. A szerencse több ponton is beleszólhat az eseményekbe: kártyát húzunk, kockát dobunk, és egy rossz eredmény akár kellemetlen következményekkel is járhat. Van, akinek ez egy stratégiai játékban zavaró. Az első néhány kör ráadásul kifejezetten lassúnak érződhet, hiszen kezdetben még kevés munkással és korlátozott számú lehetőséggel gazdálkodunk. Mire azonban a gépezet beindul, az Euphoria sokkal dinamikusabbá válik, és elkezdjük átlátni, hogyan kapcsolódnak össze az egyes rendszerek.

És itt érdemes megállni egy pillanatra, mert a korábbi kiadásokat követően végre megérkezett (egyelőre csak angolul) az Euphoria Essential Edition, amely nem egy egyszerű újracsomagolás. A 2026-ban megjelent kiadás az eredeti alapjátékot egybeépíti az Ignorance Is Bliss kiegészítő tartalmával, és közben több szabály- és komponensmódosítást is tartalmaz. A kiadó külön kiemeli az átdolgozott játéktáblát, az új szabályokat és a módosított komponenseket; az új dobozban ráadásul már az Automa-rendszer is helyet kapott, így az egyedüli játék és a kétfős játék kibővítése is megoldott.

Euphoria Essential Edition

A különbség tehát nem abban áll, hogy egy teljesen új Euphoriát kaptunk (amire nem is lenne szükség), hanem abban, hogy az évek során összegyűlt tapasztalatokat egy egységesebb csomagba rendezték. Az Ignorance Is Bliss eredetileg új karaktereket és képességeket, piacokat, korlátozásokat, régiségeket, szabálymódosításokat és egy Automa-rendszert hozott, vagyis az Essential Edition tulajdonképpen egy olyan változat, amelyben ezek már nem külön kiegészítőként várják a játékost. Ami szerintem kifejezetten jó döntés: aki most ismerkedik a játékkal, annak az Essential Edition a logikus belépési pont, míg a régi példány tulajdonosainak csak akkor érdemes váltaniuk, ha a kiegészítő és az átdolgozott rendszer önmagában is vonzó. A korábbi kiadáshoz és az Ignorance Is Blisshez ráadásul külön Essential Update Pack is létezik, amely új táblát, frissített szabálykönyveket kínál, így a régi tulajdonosoknak sem feltétlenül kell mindent újravásárolniuk.

Szerintem feltétlenül. Az Euphoria nem hibátlan, és mai szemmel nézve vannak részei, amelyek kissé régimódinak érződnek. A játék eleji döcögés, a több ponton jelen lévő szerencsefaktor és az időnként meglehetősen kegyetlen munkáskezelés nem biztos, hogy minden játékos kedvence lesz. Sokszor maga a gyűjtés-építés kettőse is kicsit munkának érződik, amelyre újra és újra szükség van. De hé, mesélj erről egy kicsit Bélának, a gyári munkásnak, és kérdezd meg róla a véleményét! Az viszont továbbra is érvényes, hogy az Euphoria látványvilága nagyon erősen támaszkodik a 20. századi propagandaművészetre, amivel könnyen belopja magát a témát kedvelők szívébe. A grafikai világ egyszerre idézi meg a kommunista plakátok monumentalitását és a klasszikus disztópiák hideg, kontrollált hangulatát. Mindez ráadásul nemcsak jól néz ki, hanem következetes is: a komponensek, a kártyák és a tábla ugyanannak a világnak a részei.

A Stonemaierre jellemző minőséggel itt sem nagyon van probléma. A komponensek minőségiek, az ikonográfia karakteres, és az egész produkció érzésre is összeáll. Nekem egyébként a régebbi tábla kaotikusabb dizájnja jobban tetszett, mert az új túl letisztult, kevésbé egyedi. Akad viszont néhány apró kikacsintás, amelyet a kiadó játékait ismerők különösen értékelhetnek. Ezek nem változtatják meg a játékmenetet, de hozzáadnak valamit ahhoz az érzéshez, hogy nem egy steril eurójátékot kaptunk, hanem egy saját humorral és identitással rendelkező világot.

Euphoria Essential Teaser Trailer

Euphoria is a dice worker placement, dystopian-themed game designed by Jamey Stegmaier, with art by Jacqui Davis. https://stonemaiergames.com/games/euphoria Featuring original music by Joel Winbigler (https://www.youtube.com/channel/UC4QfHabFEKIU75Y0eO2J3aw/featured) and video editing by Emmanuel Ho.

Az Euphoria: Build a Better Dystopia több mint egy régi Stonemaier-játék, amelyet a kiadó leporolt, amikor levette a polcról. Egy furcsa, kissé gonosz humorral megáldott és meglepően tematikus munkáslehelyezős játék, amelyben a saját győzelmünk érdekében szó szerint azon dolgozunk, hogy egy – idézőjelesen – jobb disztópiát építsünk. Az Essential Edition pedig mindezt egy kiforrottabb csomagban kínálja azoknak, akik most lépnének be az Euphoria világába, tényleg rengeteg karakterlappal és épülettel, aminek hála minden egyes parti másképp alakulhat. 

Hogy a Nagy Testvér mindent lát-e? Valószínűleg igen. De amikor nem figyel, legalább dobhatunk egy újat a kockáinkkal.