• Kedvcsináló
• 2018.05.21. 17:03:00

Stratégiai játék ajánló 2. rész

És itt az ideje a komolyabb témáknak is. Talán furcsán hathat, hogy ezzel egy zombiapokalipszis-játékot vezetek fel, de aki nézte a Walking Deadet, tudja, hogy bármekkora marhaságok szoktak lenni a zombikkal megtűzdelt… nos, bármiben… ha valaki nagyon akar, egész komoly morális kérdéseket boncolgathat ebben a szélsőséges környezetben.

Holtak tele – Válaszúton

Alapvetően egy rejtett árulós, félkooperatív játékról beszélünk, amiben a játékosok közösen igyekeznek túlélni egy zombikkal terhelt telet a civilizáció romjain, szem előtt tartva egyéni céljaikat, és bár már önmagában így is nagyon jó játék lenne, amik igazán különlegessé teszik, azok a válaszútkártyák. Egy-egy rövid jelenet található ezeken, amelyek, mint a „lapozgatós szerepjáték könyvekben”, cselekvési opciókat vezetnek fel. A játékosoknak ezek közül kell választaniuk, néha egyénileg, néha közösen. És ezeken a kártyákon bizony gyakran komoly morális kérdések merülnek fel, amik meg tudják dolgoztatni a csapatot kicsit lelkileg is.

És ha már szó esett annyi szép játékról, álljon itt egy nem annyira szép is.

Nagyfeszültség

Persze a szépség relatív, és két ember nem ugyanazt találja szépnek, de annyi biztos, hogy ezt a játékot nem a dizájn viszi el a hátán. Őszintén szólva ez az egyik legrútabb játék, amivel eddig játszottam, mégis az egyik kedvencem. Azért is mindenképpen fel akartam rakni erre a listára, mert kis handicappel indít a csinosabb játékokkal szemben, pedig kiemelkedő darab – és kifejezetten nem kezdőknek való. A játékosok egy-egy villamosenergia-szolgáltató hálózatot építenek ki Németországban vagy az USA-ba (az alapjátékban ez a két térkép található), miközben új erőművekre licitálnak és energiahordozókat vásárolnak. A játék kiemelkedően egyszerű – mégis profi módon modellezi az kereslet-ár rugalmasságot, így, mivel a kibocsátási volumen az energiahordozók piacán hosszú távon adott, jól lehet azzal számolni, hogy túlkeresletes piacon mennyire mennek fel az árak. Ennek megfelelően egy nagyobb felvásárlással fel is lehet tornázni őket az egekbe, így nehezítve meg a többi játékos dolgát – és ez nagyon izgalmas és szórakoztató tud lenni (vagy velem van a baj?).

A következő játék a listán szintén haladóknak ideális, olyannyira, hogy pusztán a szabálymagyarázat több, mint fél óra (úgy, hogy nem kérdez vissza senki), és maga a játék sem rövid, de megéri végigülni, mert egy egész civilizációt kísérünk majd benne végig az ókortól egészen napjainkig – egy saját civilizációt.

Korokon át: A civilizáció új története

Rendkívül összetett és komoly agymunkát igénylő darab, de olyan átfogó és tematikus kecsességgel hálálja meg a szellemi erőfeszítéseinket, hogy a társadalomszervezésnek szinte minden aspektusát gyönyörűen leképezi, és nekünk mindenre hatásunk lesz. Egy játékosnak saját területén belül gondja lesz az élelmezésre, a népesség növekedésére, az elégedettségükre, vallásra, politikai rendszerre, kultúrára, tudományra, bürokratikus bukkanókra stb. Közben persze nem árt katonaság terén lépést tartani a többiekkel, nehogy lerohanjanak minket.

És ha már modelleztük a piacot és modelleztük a társadalmat, nézzük az egyént, aki egy lakatlan szigetre vetődik, ahol se piac, se társadalom: na, ott modellezzük a kalandokat (hangozzék ez bármennyire is ellentmondásosan).

Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten

A Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten nem pontosan Defoe regényének történéseit követi végig – azt már ismerjük, ergo nem lenne min izgulni. Ehelyett minden játék egy egyedi kaland: változik a sziget, változnak a körülményeink, más és más izgalmas baleset történhet velünk, miközben gyűjtögetünk, felfedezünk vagy próbálunk valamit megépíteni. Például az egyik karakter a dzsungelben kúszik-mászik, és egyszer csak megharapja valami, aztán három körrel később begorombul a seb. Zseniálisan átélhető túlélős játék, mintha csak ott lennénk mi is a szigeten. Muszáj megjegyeznem, hogy a szabálykönyv hosszúsága és a valóban összetett (noha teljesen logikus) szabályrendszer miatt ezt a játékot is tapasztaltabb játékosoknak ajánlom.

Végezetül pedig egy olyan játék, amit fizikailag rombolunk játék közben, és nemhogy senki nem szól ránk, a játék erre lett kitalálva.

Pandemic Legacy

Ez a Pandemic Legacy, az amúgy is világmegmentős kooperatív játéknak, a Pandemicnek végzetes lépésekkel súlyosbított változata. A játékot érdemes állandó csapattal játszani, ugyanis minden játékalkalom hatással van a következőre, méghozzá olyannyira, hogy a vírusok mutálódnak, a városokban kitör a káosz, ilyenkor matricákat ragasztunk a táblára, amiket aztán senki sem vakar már le arról. Ha pedig egy kártya végképp kikerül a játékból, a játék utasítani fog rá, hogy tépjük szét – és ez a fajta véglegesség olyan súlyt ad a játéknak, amilyennel más játékban még nem találkoztam. Ráadásul a szabályok a játék előrehaladtával fokozatosan bővülnek, így gyakorlatilag egy Pandemic-alapjátékkal kezdünk el játszani, ami mellé teljesen kezdőket is le lehet ültetni.