• Ismertető
• 2022.08.20. 16:00:00

Nyilván - Hiszen ez egyértelmű...

Minden évben előkerül a kérdés, hogy milyen játékot érdemes magunkkal vinni a nyaralásra. A válasz mindig ugyanaz: valamit, ami egyszerű, gyors, kis helyet foglal mind az asztalon, mind a táskában, és elég érdekes ahhoz, hogy meg tudja ragadni a napozástól és hekkezéstől megfáradt társaság figyelmét. A Nyilván minden szempontból tökéletes jelölt.

Korábban már beszéltünk arról, hogy a kooperatív társasok egyik nagy rákfenéje az alfajátékos megjelenése: egyetlen ember dominálja a játékot, a többiek pedig kvázi az ő parancsait követik. Ilyenkor általában a többi játékosra hárul a feladat, hogy szép szavakkal, vagy egy jó irányba megsuhintott szívlapáttal kellő teret biztosítsanak mindenkinek - ugyanis a legtöbb játék a jellegéből adódóan nem tud mit kezdeni a jelenséggel. Ez alól kivételt képeznek azok, ahol valamilyen módon korlátozzák a játékosok közötti kommunikációt.

Az angol kategória erre Communication Limits, és a Board Game Geeken rákeresve több száz találatot kapunk. A leginkább kézenfekvő megoldás a beszéd tiltása, vagy annak korlátozása. Ezért nem kell messzire menni, az Activity is tulajdonképpen arról szól, hogy korlátozott kommunikációs eszköztárral próbáljuk a többiek fejébe ültetni azt, hogy trigonometria. Ez nem csak a partijátékok sajátossága, a még mindig listavezető Homályrév is megszabja, hogy mit mondhatunk a saját lapjainkról. A műfaj kicsúcsosodása a 2018-as The Mind, ami azzal csábította a játékosokat, hogy minden kommunikációs eszköztől megfosztva kell számsorokat lepakolniuk az asztalra. Ez azért nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis alapvetés, hogy

"nem lehetséges nem kommunikálni."

Így a Mindban hallgatással, szünettel, bizonytalan tekintettel adjuk a többiek tudtára, hogy milyen lapok vannak nálunk. Később kialakul egy eszköztár, és ösztönösen meg tudjuk mondani, hogy mit akar üzenni a másik, amitől úgy érezhetjük, hogy olvassuk egymás gondolatait. Az ötlet bejött, a Mind zsákszámra vitte haza a díjakat és jelöléseket, és több nehézjáték-rajongó ismerősöm is a kedvencei között tartja számon. Nyilvánvaló volt tehát, hogy megpróbálják majd mások is meglovagolni a sikerét.

A Nyilván Maxime Rambourg munkája. Neki köszönhetjük a Téboly nagykönyvét és a The LOOP-ot is, tehát látszik, hogy van tapasztalata kooperatív játékok terén. A játékot a legjobban úgy lehetne leírni, mint a Dixit és a Mind szerelemgyereke. Egyszerre kell latba vetnünk az asszociációs készségünket és a már említett gondolatolvasó képességeinket is.

Minden játékos kap egy szavazótárcsát és kettő képkártyát. Ezekből kiosztunk még ötöt középre, és megjelöljük őket egy számmal. Ezek után mindenki majdnem csendben és teljes titokban beállítja a saját tárcsáját annak a képnek a számára, amelyik szerinte legjobban passzol a sajátjához. Ha mindenki elkészült, felfedjük a tárcsákat, mindenki elveszi a választott képet, és a sajátjai közé helyezi azt. Ha ez sikerült, akkor mindenki boldog, és kapunk egy győzelemjelzőt. Baj akkor van, ha többen is ugyanazt a lapot szemelték ki maguknak: ilyenkor egy fenyegető, piros X hullik a csapat fejére (ez a vereségjelző), a lap pedig a helyén marad. A cél, hogy az összes (7-10) fordulót túléljük, és háromnál kevesebb vereségjelző legyen az asztalon.

A feladat tehát az, hogy úgy vegyünk el egy lapot, hogy arra senki más nem pályázik. Ez még egyszerűnek is tűnik, ha mondjuk nálunk van a vitorláshajó és a kormánykerék, középen pedig egy kalózkapitány vigyorog. De mi van akkor, ha a partnerünk előtt egy tündér és egy krokodil hever? Vajon ő is úgy gondolja, hogy az ő Pán Péter asszociációja nem annyira erős, mint a miénk? Vagy hagyjuk meg neki a lehetőséget, és mi inkább nézzünk egy olyan lap után, ami senki másnak nem kellhet? De mi van, ha ő is így gondolkodik, és egyszerre repülünk rá az érdektelen kártyára?

A dolgunkat megkönnyíti az, hogy a Nyilvánban lehet beszélni, de csak egy dologról: kizárólag a saját döntésünket minősíthetjük. Elmondhatjuk, hogy most kicsit messzebbről indultunk neki, vagy, hogy semmi ötletünk nem volt, illetve azt, hogy a mi választásunk egyértelmű. Ennél több részletet azonban nem közölhetünk.

"Én amúgy azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb összezördülések azon szoktak kirobbanni, hogy kinek mit is jelent az a szó, hogy egyértelmű."

Az újrajátszhatóságot a szabálykönyv végén található 12 pontos kihívásrendszerrel próbálták meg növelni. Ez néhány nehezítést, illetve extra játékváltozatot jelent, valamint ikszelgetési lehetőséget a teljesített feladatok feljegyzésére. Ezen kívül létezik még könnyített-, és nehezített mód is a rajongók számára.

A Nyilván gyors játék, még nagyobb csapattal is tartható a dobozon jelölt húsz perc, kipakolással együtt. Elmagyarázni könnyű, úgyhogy kicsikkel és kezdőkkel is érdemes kipróbálni. Egyszerű, olcsó, izgalmas, és bőven elfér a nyaralós bőröndben.