Támogasd a Tarsasjatekok.com-ot a Patreonon! Támogatom!

Játék és elmélet - Nehéz helyzetek az asztal mellett

A társasjáték csupa móka és kacagás. Gurulnak a kockák, gyűlnek a pontok, mindenki cseveg és jól érzi magát. Aztán valaki az asztalra csap, néhány centit megugranak a tokenek, és mindenki elcsendesedik. A levegő egy kicsit nehezebb lesz, és félő, hogy a játékra rányomja a bélyegét egy sértődés. Ez az a pillanat, amikor már nem a rivális varázsló vagy hadvezér-, hanem egy hús-vér játékos ellen kell helyt állnunk.

Az alábbiakban néhány sértődésveszélyes helyzetet fogok bemutatni. Biztos megoldás nem létezik egyikre sem, de néhány tanáccsal talán tudok szolgálni. Persze kommentben szívesen meghallgatom a tiéteket is!

A lenti példákban általában fiktív játékokat írok le, mert nem az a célom, hogy tippeket adjak bizonyos társasokhoz, hanem az, hogy szemléltessem a tipikus helyzeteket.

Direkt kitolás

A való életben általában ritkán történik meg, hogy valaki nyíltan – ráadásul mindenki szeme előtt – ártani próbáljon nekünk, ezért nem is tanuljuk meg jól kezelni az ilyen helyzeteket. Ha valakit célzott támadás ér egy játékban, akkor előfordul, hogy nem a karakterét (birodalmát, gyárát, gazdaságát), hanem a személyét érzi sértve. Sajnos rögtön az első példa az, amire nem igazán tudok jó tanácsot adni. Ezt mindenkinek magával kell megértetnie, hogy a játék az játék, és sosem arról szól, hogy a másiknak ártsunk vele.

Persze ehhez az sem árt, ha tényleg nem ártunk senkinek a játék közben. Mielőtt valakit közvetlenül megtámadnál, érdemes átgondolni, hogy tényleg az-e a legjobb lépés. Ha valakinek nagyon kevés nyersanyaga van, nem etikus, de nem is túl ésszerű elvenni tőle a maradékot. Ha egy figura egy magas fal mögött reked, nincs értelme még egy falat húzni elé, csak azért, hogy még nehezebben tudjon kimászni. Aranyszabály: a többiektől csak a győzelem lehetőségét vegyük el, ne a játék élvezetét.

A fentieken felül még alakíthatjuk úgy is a helyzetet, hogy ne adjunk alkalmat a feszülésre. Ha olyasvalakivel játszunk, aki nehezen viseli a vereséget, válasszunk olyan játékot, ami inkább szoliter jellegű, esetleg olvassunk utána, hogy mennyi benne a direkt konfliktus. Bizonyos játékokban (mint például a Hippokratész) egyszerűen nem lehet nem kitolni a másikkal, úgyhogy ezeket érdemes ilyenkor elkerülni.

"Jó hír amúgy, hogy létezik egy eszköz, ami kitűnően oktatja a vereség elviselését. Társasjátéknak hívják."

Alfajátékos

A kooperatív játékok rémálma, hogy megjelenik a színen valaki, aki mindenhez is ért, és a leghőbb vágya ezt mindenkinek a tudomására hozni. Ha nem tilos a beszéd (sőt, néha még olyankor is), akkor egyedül az alfajátékos hangját lehet hallani. Ő az, aki minden helyzetre azonnal vágja a tuti megoldást! Néha még igaza is van, és ilyenkor köszönettel megfogadjuk a tanácsát. Ám, ha ez sokszor megtörténik, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy senki nem gondolkozik, csak vakon követi az alfajátékos tanácsait (amiket ilyenkor már joggal nevezhetünk parancsoknak), és valójában csak egy ember szórakozik jól.

Az angol szakszó erre egyébként a quarterbacking, ami az amerikai foci egyik központi figurájára, az irányítóra utal. Sokan úgy tartják, hogy egy alfajátékos megjelenése a játék hibája – hiszen nem szabadna teret engednie neki -, de a valóság az, hogy aki szerepelni akar, az szerepelni is fog.

A buzgómócsing leállítására több módszer is létezik, melyek közül a játéktáblával történő fejbeverés nem minden esetben célravezető – de néha kétségtelenül jó érzés. Először is érdemes megérteni, hogy az alfajátékos rendszerint jót akar. Ha ez sikerült, akkor megpróbálhatjuk megértetni vele, hogy egy játékalkalom célja nem a győzelem, hanem az, hogy mindenki jól szórakozzon. El lehet magyarázni neki, hogy már eleget segített (ez egy dicsérettel és egy köszönettel vegyítve különösen hatásos tud lenni), és hogy itt az ideje, hogy mások is megpróbáljanak rájönni a megoldásra. Ha ez nem jön be, akkor én azt szoktam csinálni, hogy minden játékos köre elején hangosan megszólítom az illetőt: „Aladár, te hova mennél a karaktereddel?”, „Béla, szerinted mi lenne a legjobb lépés?” – szükség esetén kellően megnyomva az illető keresztnevét. Vagy marad a játéktáblás verzió.

Rászállás

Ha valaki egyértelműen nyerésre áll, mi lesz a logikus lépésed? Természetesen az, hogy őt hátráltatod! De vajon mit fog lépni a következő játékost? Természetesen ő is a leendő győztest fogja hátráltatni! És a harmadik a sorban? Bizony, a vezetőre fog lőni! A szegény vezetőre, aki kénytelen elviselni, hogy sorban kapja a pofonokat három embertől, és nézni, hogy a szépen megszerzett előnyös helyzetéből hogyan csúszik le a tabella aljára.

Ezt a jelenséget a szaknyelv bash the leadernek hívja, és annyira elterjedt, hogy külön műfaj is épült köré (jó példa erre a Munchkin). Kulturált körökben ez egyébként elítélendő viselkedés, egyszerűen azért, mert a jól teljesítő játékosokon bosszú állni kicsinyes dolog, ráadásul nem is mindig célravezető. Gondolj csak bele: a fenti példában hárman is ugyanazt az embert támadták, de vajon ez mindenkinek egyformán érdekében állt? A negyedik helyezettnek például teljesen mindegy, hogy mi a sorrend az élen álló kettő között. A vezető sem a harmadik-negyedik helyen kullogók közé dobálja a bombáit. Neki a második helyezettel van dolga.

Én nem szeretek belerúgni a földön fekvőbe, és egy praktikus okból nektek sem javaslom. Ha valakit teljesen kiiktatunk, akkor a többi játékosnak eggyel kevesebb felé kell figyelnie, és jobban be tudják osztani az erőforrásaikat. Ezt azt jelenti, hogy több energiájuk lesz majd a későbbiekben velünk kitolni valahogy. Természetesen, ha valaki nyerni látszik, és az nem mi vagyunk, akkor azt semmiképpen nem szabad annyiban hagyni, de ezt sosem lehet úgy előadni, mint valamilyen büntetést (esetleg bosszút). De vigyázz, nehogy emiatt felülj egy piszkos taktikának, ami nem más, mint az…

Érzelmi zsarolás

Biztos te is ismersz olyan játékost, aki minden körét azzal kezdi, hogy semmi nincs nála, és minden támadáskor felvonyít, hogy demiértmindigengemüttök… aztán az utolsó körben megidéz egy rádiumelementált egy teljesen védtelenül hagyott mezőre, és harminc pontos előnnyel nyeri a játékot. Ő bizony az érzelmi zsarolás nem feltétlenül tudatosan alkalmazott taktikájával élt. Megpróbálja elhitetni, hogy őt aránytalanul sok sérelem érte, hogy elterelje magáról a figyelmet, esetleg elbizonytalanítsa azt, aki őt próbálja akadályozni. Hogy mi ezzel a baj? Az, hogy nem a játékban lévő eszközökkel próbál előnyt szerezni, hanem úgy, hogy az érzelmeinkre hatva próbál jobb helyzetbe kerülni.

Ha jó kedvemben vagyok, akkor a nekem szegezett demostmééért kiáltásra néha megindokolom a döntésemet („mert túl közel voltak az íjászaid a telepeseimhez”, „mert hetven pontot írtál volna, ha megveszed azt a részvényt”), de néha csak annyit mondok rá, hogy azért, mert így láttam jónak. Az érzelmi zsarolást nem csak hallgatni, csinálni is kimerítő, ezért általában leállnak vele, ha nem érnek el eredményeket.

Királycsinálás

Ez a régóta létező társasos fogalom azt a helyzetet takarja, amikor a győztes személye egy egyértelműen vesztes játékoson múlik. Például képzeljünk el egy csatázós játékot, ahol Aladár és Béla 15-15 ponttal vezetnek, míg Cecil 5 ponttal kullog a sor végén. Ő az utolsó forduló utolsó játékosa, vagyis amint lép valamit, vége a játéknak. Egyetlen lap maradt a kezében, ami az esélyein már nem javít, valaki másén viszont igen: egy tetszőleges ellenféltől levonhat 5 pontot. A szabály szerint passzolni nem lehet.

Mit tegyen Cecil? Válasszon szimpátia alapján? Esetleg lőjön arra, aki többet bántotta őt játék közben? Ezek mind személyes indítékok, és nagyon negatívan tudják befolyásolni a játékélményt. Esetleg a szabályokat felrúgva tagadja meg a választást, és a két másik egyezzen ki egy döntetlenben? Ez viszont azt jelentené, hogy valakit megfosztott a győzelem lehetőségétől – amit akkor is megtett volna, ha hajlandó lépni -, de így nem is nyert senki – ami viszont megtörtént volna. Dobjanak fel egy érmét, és döntsön a sors? Ez azért elég bután hangzik.

Sokak szerint a királycsinálós helyzetek kiküszöbölése a játék tervezőjének feladata. Nem lehet azonban mindenre felkészülni, és könnyen lehet, hogy egy amúgy hasznos ötlet a játék végén visszaüt. Erre kiváló példa a Citadellából a hadúr személye, aki ráadásul (majdnem) mindig utolsóként cselekszik a körben.

Az én megoldásom erre a helyzetre, hogy azt teszem, amit akkor tennék, ha nem állna fent ez a helyzet. Elképzelem, hogy a játék közepén vagyunk és átfutom a táblát. Arra fogok lőni, aki számomra veszélyesebb, vagy arra, akinek a hátráltatása előnyösebb helyzetbe hozna egy nem létező, utolsó utáni körben. Kegyetlen döntés, de a felelősség, hogy egy személyben kell dönteni a győztesről, legalább ilyen kegyetlen.

Most meséljetek egy kicsit Ti! Kerültetek már olyan helyzetbe, ami összeveszéssel fenyegetett az asztal fölött? Hogyan sikerült megoldani?

írta -- Ludens

Támogasd Te is a Tarsasjatekok.com-ot!

Járulj hozzá Te is, hogy legyen YouTube, podcast tartalom és hogy még több társasjátékot bemutathassunk! Minden támogatónk közösségi pontokat kap és a legnagyobb támogatóinknak egy nagy dobozos társasjátékot adunk ajándékba!

TÁMOGATOM!

19Dec

Similo – A néma barkohba

Ismertető | 2024.12.19. 14:00:00

Hasonlít, vagy nem hasonlít? Ez itt a kérdés! Na de miben hasonlít? Mindegyiknek nagy a feje? Vagy van kalapja? Esetleg nemzetiség, kor, foglalkozás? Ja, hogy mindkettőnek arany gallérgombja van. Naná, hogy egyértelmű…

23Dec

Babaróka karácsonya - Ünnepi hangolódás ovis kortól

Ismertető | 2024.12.23. 14:00:00

Babaróka a családjával nekilát a karácsonyfa díszítésnek, de jajj a díszek szétgurulnak, elbújva mindenféle zegzugos helyen a szobában. Gyertek, keressük meg együtt az összes díszt és öltöztessük ünnepi díszbe a fenyőfát!

Kommentek

  • kvarclovag

    2022-07-29 08:49:16

    Teljesen reális elvárás volt ez a részedről. Legalábbis velem ez van. A való életben rosszul viselem a konfliktusokat és kerülöm is őket, de a játékokban kifejezetten vérszomjas és könyörtelen vagyok.

  • edaadri2

    2022-07-29 08:07:36

    Nem arról van szó, hogy nem látja át :) Egy nagyon értelmes emberről van szó, aki a való életben is hasonlóan konfrontáció kerülő. Egyszerűen nem gondoltam, hogy játék során sem tudja ezt levetkőzni.

    Valahogy azt képzeltem, hogy olyan lesz mint a tipikus csendes osztálytárs tesiórán, amikor előtör belőle a harci szellem :D De nem 😅

  • MaRo

    2022-07-28 00:58:34

    Ez több mint érdekes és megdöbbentő számomra. Ilyennel vagy nem találkoztam vagy nem vettem észre..

    Egyébként szerintem ez borzasztó fusztráló lehet mindenkinek vagy legalábbis a többségnek mert egyrészt nem nyújt kihívást másrészt más vagy épp az én számomra biztosít előnyt. Előbbi rossz mert így én vagyok esélytelen de ez talán még mindig jobb mint a könnyű győzelem mert a lehetetlen egy ideig még nyújthat kihívást.

    Én rizikóban tapasztaltam hasonlót, hogy simán hagyta erősödni a másikat ő csak ment a maga pontjaira. Más meg aki ezt az előnyt látta elharácsolta magát. Tulajdonképp ő így nyert, szóval mondhatni bejött a dolog de ha más nem lép közbe vélhetően nem nyeri meg.

    Egyébként nem lehetséges az, hogy nem látja át a lényeget? Bár ez nem feltételezne zéró konfrontációt de bizarr esetben akár meg is eshet. Lehet egyszerűen nem koppan a másik stratégiában rejlő előnyök.

    Egyébként ha sorozatosan ebbe futnék bele valakivel elkezdenék leépíteni a társast vele mert nekem nem lenne élmény. Persze azért próbálnék rávilágítani a problèmájára. De sajnos megesik emberekkel, hogy rájuk ordító lehetőségek mellett úgy mennek el, hogy a szemük sem rebben. Míg én fogom a fejem ha ezt látom mint ahogy akkor is ha leesik, hogy én nem vettem észre valami fontosat.

    Szerintem lróbáld rávezetni hátha ráérez és kimutatja a vérengzős szemfogát😅

  • lrekasi

    2022-07-26 20:48:08

    Igen, találkoztam már. Vele érdemes négyszemközt, néha teljesen máshonnan indítani egy beszélgetést. Egyébként nekem a koop sem megy az ilyen személlyel, mert abban is elkerülő - hajlamos vagyok "alfulni", ami inkább türelmetlenség, semmint leuralás. Azt tapasztaltam, hogy inkább a solitare játék ment az ilyen személynek. Ugyanakkor ebben a játékos stílusban is többféle "személyiséget" láttam már. Van, aki egyébként belül nagyon is vágyik arra, hogy bedöngölje a másikat - nos neki csak biztonságos terepet kell teremteni, és apránként segíteni neki, hogy megtalálja önmagát. A másik típus, aki a "mártír", vagy a "szürke kisegér", aki élvezi, ha társaságban van, de szeretne észrevétlen maradni. Persze a társasjáték nem ez a terep. Neki talán az a segítség, ha páros játékot játszunk, ahol a párja nem az, aki a hétköznapi életben is, és türelmes, hagyja kibontakozni, ad neki visszajelzést...egyfajta mentor. Vagy csak egyszerűen időtöltésnek szánod a játékot, és nem használod ki az ebből fakadó előnyt, mert akkor senki sem élvezi a játékot.

    Én szeretem figyelni a játékosokat. Szeretem, ha egymás szemébe nézünk, és azon törjük a fejünket, hogy mit forral a a másik. Így én a "kerülővel" rikán találkozok, mert engem "untatnak" az alacsony interakciót nyújtó játékok, amelyek közben csak azt látom, hogy mindenki matekolgat magában, mintha a többiek csak a társaság illúziója miatt lennének jelen.

    Persze lehet, hogy amiket fent írtam, egyedi példák, és valójában mindenki más, és nem kell mögé mély dolgokat gondolni, de eddig én ilyen karakterekkel találkoztam az asztal mellett.

  • edaadri2

    2022-07-26 19:05:23

    Nemrégiben találkoztam egy számomra teljesen új típusú játékossal is, aki a listában sem szerepel: az elkerülő.

    Az illető olyan szinten kerülte a konfrontációt, hogy inkább rosszabb helyezést kap, csak ne kelljen harcolnia vagy másnak ártó lapot letennie.

    Furcsának tűnhet, hogy a "potenciálisan veszekedést előidéző" listába tenném, pedig higgyétek el, idefér :D Amikor egy konfrontatív játékban valaki sosem száll be a csatába, az egy idő után több másik játékost is fel tud húzni. Pl. nem akadályozta meg, hogy valaki nagyon elhúzzon a többiektől, holott tudtuk, hogy megtehetné.

    Megtanítottuk Blood Rage-ezni is, ez nagyon érdekesen zajlott. Magától sose csatlakozott egyik csatához sem, kizárólag passzív elszenvedője volt néhány harcnak. 3-4 játék után kiforrt a taktikája, onnantól kezdve csak ezekre fókuszált. Ráment a halálokért és a Valhallából kiszabadulásért járó pontokra, emellett próbált küldetéseket befejezni. A vesztes csatákból is lopkodta a győztes dicsőség pontjait. Persze felmerülhet bennetek a kérdés, hogy "Ez egy legit stratégia, mit problémáztok?". A helyzet az, hogy a könnyen nyerhető csatákba sem folyt bele, amiből előnye származott volna. Nem akadályozott meg soha senkit a fosztogatásban, még ha emiatt nagyon el is húzott valaki a többiektől. Ezentúl kiszámítható volt mit fog tenni, következmények nélkül lehetett mellette fosztogatni. Egy idő után a játékélmény rovására ment. Érdekes volt számomra, hogy egy ilyen konfrontatív jatékban is ilyen sok pontot lehet összegyűjteni egy ilyen passzív magatartással. Nyerni nem lehet, de meglepően sok pontot be tudott zsebelni. Lábjegyzetként megjegyezném, hogy egyébként nagyont tetszett az "elkerülőnknek" a Blood Rage, ez nekem szintén meglepő volt :D

    Kooperatív játékot játszani ezzel a személlyel nekem sokkal kényelmesebb volt. Túlságosan hozzá vagyok szokva a gladiátor harcokhoz méltó kompetitív stílushoz :D

    Ti találkoztatok már valaha ilyen elkerülő típusú játékossal? :)

    Ha igen, akkor mik a tapasztalatok?

  • edaadri2

    2022-07-26 17:48:46

    Tetszett a cikk, vicces volt listába szedve látni a különböző típusokat :D Én is játszottam már minddel. Némelyiket könnyebb kezelni és elviselni, más típustól viszont a falra mászok. Az érzelmi zsarolós típus a legidegesítőbb számomra, főleg, ha még a játék után is azt kell hallgatni, hogy mindenki csak őt bántotta.

    Játszottam már olyan alfajátékossal is, aki nem csak dirigálni próbált minden adandó alkalommal, hanem még a másik játékos figuráját is elkezdte mozgatni, a jelölőit pedig átrendezte. Neki elég sokszor kellett szólni, nem igazán vette észre magát. A név szerinti kérdések feltétele tényleg működik. Az alfajátékos sokszor ennek ellenére is elmondja a magáét, de legalább más sem érzi kihagyva magát :)

    Igazából nálunk az vált be, hogy a megfelelő társasokkal játszunk, amikor egy bizonyos társaság gyűlik össze. A bosszantó szintű alfajátékosokkal kompetitíven, a sértődősökkel inkább kooperatíven játszunk.

    Persze sokat fejlődhet az ember, ha van rá lehetősége :) Sikerült már "beszoktatni" kifejezetten kiszúrós mechanikájú társasokba is sértődősebb tagokat. Mindig elmondtuk mit miért csináltunk vele. Ez sokszor a stratégiánk felfedésével járt, de így meg tudtuk értetni, hogy most pl. egy 2 kör múlva esedékes lépés miatt szúrtam ki vele, nem szimpla szemétségből. Így megtanulta, hogy attól, hogy nem látja miért őt bántják, attól annak még lehet oka. Szóval jópár játszma "kuka" lett, cserébe viszont ezzel az illetővel is elő lehetett venni a Bájos kis bestiákat és az Unstable Unicorns-t is. Abszolút megérte :D

  • sitatom

    2022-07-19 08:01:26

    Ez egy egész jó cikk.

    Ahogy olvastam, tök sok mindenre ráismertem, hogy mik történnek nálunk is a társasjátékok közben. Érdekes volt és egész jó ötleteket kaptam, ha nem felejtem el használni is fogom őket.- Remélem a társaságomból más nem olvasta a cikket.

    Annyi, hogy én nem a játéktáblával verem fejbe a "buzgómocsingot", hanem oda készítem az asztal mellé valamelyik lexikonomat.😀

  • lrekasi

    2022-07-17 18:39:22

    Azt hiszem, fontos tényező tud lenni, hogy az ember ismerje önmagát, ő hogy játszik, mit keres egy játékban, mit szeretne nagyon elkerülni.

    Nagyon jó ötleteket, javaslatokat említett meg a cikk írója. Nekem az alábbiak fontosak:

    • csapat mondja ki a saját szociális szabályait: mit tolerálnak, és mit nem.
    • keressünk olyan társaságot, ami a illeszkedik a mi személyiségünkhöz - mert bár fontos az alkalmazkodás, de én pl. nem tudnék folyamatosan "Wingspan" typusú játékkal játszani. Cserébe számtalan más van, amit szeretek, néhány példa egy-egy kategóriából (Small World, Unmatched, Dice Throne, Specter Ops, Nyugati királyságok építőmesterei, Photosynthesis, Last Aurora, Pandemic)
    • tudjunk és merjünk véleményt formálni, megkérni másokat, ha úgy viselkednek, amelyet a csapat nem tolerál, és természetesen fogadjuk is el ugyanezt
    • kerüljük a személyeskedést - ezt baromi nehéz szerintem, mert az emelkdett érzelmi állapotban mondhatunk olyat, amivel akaratlanul is megbántunk másokat
    • hisztinek nincs helye, ha nem megy enélkül, nem kell játszani, ez van, érni kell még - ez felnőttek ellen sima ügy: többet nem ülök egy asztalhoz az illetővel. A gyerekeim már más kérdés - őket tanítom, elmagyarázom mi miért történik. Sokszor példálózok azzal, hogy kölyökkoromban folyamatosan kikaptam sakkban, de sosem adtam fel. 11 körül kezdtem el, és 14 voltam, amikor apámat először sikerült legyőznöm. Figyeltem, tanultam. Rohadtul frusztrált, de akkor is felálltam, és újra asztalhoz ültem. Gyengébbek ellen nem lehet tanulni, ez van.
    • használjunk mindent, amit megenged a játék, de "ne rúgjunk bele a földön fekvőbe" - legtöbbször nem is éri meg, de ha valaki erre hajt, visz' lát
    • "tisztességesen" veszíteni. Ez azért nehéz, mert nem minden játékban látszik, hogy ki is veszít. Pl. a Ticket to Ride-ot mi úgy játszuk, hogy a nem teljesített küldetés negatív pont. Ezt igyekszem is kihasználni, ha úgy látom, van esélyem így nyerni. Direkt kiszúrásból nem.

  • MaRo

    2022-07-17 13:48:56

    Szerintem ez a rászállás kissé kétélű és itt elsősorban a rizikós tapasztalatokra tudok apellálni mind online mind személyes viszonylatban. A rizikó ilyen szempontból úgy gondolom egy elég nehéz játék többen játszva. Mert ebben a játékban tényleg bele kell állni az előnyösebb játékosba de nagyon gyakran tapasztalom, hogy sokan ezt szimplán kihagyják ezáltal sokszor elég egyértelmű, hogy melyik két játékos kerül ki győztesen főleg, ha a 2. Játékos sem tesz semmit. Persze ez nem is érdeke különösen ha egy gyengébb beleköp a levesbe mert személyes birodalma van veszélyben. Persze aki alapból előnyben volt gond nélkül veszi vissza a területet és érthető okokból tovább is megy, hogy biztosítsa az eredményét ezzel máris ellehetetleníti a kis piszkálót aki nagy eséllyel innen már nem áll fel és ezáltal további előnyt jelent másnak aki szerencsés vagy szerencsétlen esetben amúgy is a top2ben volt.

    Persze a top játékosoknak nem feltétlenül éri meg korán konfrontálódni.

    De mint mondtam szerintem a semmittevéssel szinte biztosítják is a győzelmét tehát a rászállás ezen esetében nehéz megtalálni a jó pillanatot amikor már túlment vagy még jó.

    Az alfázásról sok szó eset már, én még mindig úgy félem, hogy hasonló képességűek esetében erre csak akkor van esély ha valakinek ez a vérében van az viszont tud kellemetlen lenni. Azonos szintűek viszont jobban kiegèszíthetik egymást.

  • godzsakattila

    2022-07-17 11:58:29

    Az ilyen cikkeket nagyon szeretem olvasni. Bizony sok emberi tényező van és még csak nem is feltétlen személyiség jegyek, hanem hangulati elemek lehetnek, aktuális lelkiállapot is rányomhatja a bélyegét egy-egy partira.

  • porcine

    2022-07-17 11:03:56

    Engem egy dolog vonz: a játékélmény Ezért nálam ez a szabály: aki megöli egy társaság játékát, azzal egyszerűen nem vagyok hajlandó többet egy asztalhoz ülni. Ilyen egyszerű. A méregdrága szabadidőmet nem fogom ilyen emberekre pazarolni. Eddig csak egy személy hozta ki ezt belőlem (miatta lett ez a szabály), de jobb ez így neki is, és nekem is. Szerencsére számtalan olyan embert ismertem meg, akikkel hatalmas élmény játszani.

  • kvarclovag

    2022-07-17 10:57:31

    Valóban létező helyzetek. És a rászállás szerintem teljesen jogos, és ésszerű magatartás, mondhatnám, hogy el is várom a többiektől is. De csak addig, ameddig a vezető játékosra szállunk rá. Ha valaki egy lépéssel már kiütötte ebből a helyzetből, akkor a többieknek már nem őt, hanem az aktuálisan vezetőt "illik" ütni. Ha a lépések egyszerre történnek, akkor persze lehet, hogy kicsit túllövünk a célon, ha mindenki ugyanazt bántja, de hát c'est la guerre.

    Sértődés és érzelmi zsarolás az nem ildomos dolog a játékasztalnál. De ha valakinek épp rossz napja van, akkor azért legyünk rá tekintettel, egy picit. Kis gyereknél különösen érdekes a dolog, mert ugyan megtanulják, hogy a játékban veszíteni is lehet, és a vesztést el kell viselni. De azért sorozatban a harmadik, negyedik vereségnél már eltörhet a mécses. Én bizony csalni szoktam ilyenkor, ha lehet, harmadszor ne veszítsen a gyerek. Óvódásra gondolok, ha a gyerek gimnazista vagy egyetemista, ott nincs könyörület 😃 Ott én örülök, ha hagy nyerni.

  • maricusi

    2022-07-17 10:57:28

    "A buzgómócsing leállítására több módszer is létezik, melyek közül a játéktáblával történő fejbeverés nem minden esetben célravezető", már ezért a mondatrészért érdemes volt elolvasni a cikket :)

  • adrianbalazs1991

    2022-07-17 10:40:19

    Lehetne egy külön "gevanda" kategória is.

    UI.: Nagyon jó játszani veled 🤣

  • gevanda

    2022-07-17 10:08:49

    Az a baj, hogy sok pontban magamra ismertem.. Egy élmény lehet velem játszani😂

Népszerű

Friss

Címkék

Magyarország társasjáték keresője!
A társasjáték érték!

Legnépszerűbb

    Hasznos linkek

    Kapcsolat

    Ha szeretnéd felvenni velünk a kapcsolatot nyugodtan írj egy e-mailt!

    Email: info@tarsasjatekok.com

    2024 © Minden jog fenntarva. A játékokhoz kapcsolódó adatok és indexképek jelentős része a BoardGameGeek oldaláról származnak!