• Ismertető
• 2025.10.27. 15:00:00

A gyűrűk ura: A szövetség útja – Nem, nem mehettek volna a sasok hátán…

A Gyűrűk ura rajongók mostanában el vannak kényeztetve, ami a társasjátékokat illeti. A Párbaj Középföldéért tavalyi sikere után érkezett az ütésvivős Gyűrű szövetsége, most pedig a Pandemic világ vírusvadászainak véget nem érő viszontagságait követhetjük nyomon a Szövetség útjával. Én nagyon vártam ezt a kiadást, hiszen az előző két játék kifejezetten jól sikerült, Matt Leacock csapata pedig már bebizonyította, hogy többször is el lehet sütni jól majdnem ugyanazt. A kérdés inkább az, hogy meddig bírjuk még a félszerzetek és a fekete lovasok rohamát.

Ami engem illet, amíg a minőség töretlen, én nem unom: szívesen látnék egy, a világban játszódó Denethor dilemmája játékot, de jöhetne az absztrakt, csempézős nAZgUL is.

Bár a doboz oldalán ott virít kicsiben a Pandemic System logó, ez a játék már csak nyomokban tartalmazza az eredeti játék elemeit. Amíg a Róma bukása esetében még azt láthattuk, hogy a baktériumok öltöztek légionárius jelmezbe, hogy eljátsszanak egy történelmi csatát, addig a Szövetség útjában már Gandalfot és Aragornt látjuk, amint egy Pandemic szabálykönyvet forgatva tervezik meg Középfölde védelmét.

"Úgyhogy, ha csak azért olvasod a cikket, hogy megtudd, hogy a Szövetség útja elfér-e a polcon egy hagyományos Pandemic mellett, akkor a válasz „igen”. Én azért örülnék, ha a cikk többi részét is elolvasnád. "

A tábla gyönyörű, a látványt pedig tovább erősíti az asztal fölé magasodó kockatorony, valamint a repkedő nazgûlok hada. Sajnos a lenyűgöző látványnak ára van: az átláthatóságot kellett beáldozni érte. A térképet keresztül-kasul szelik a különböző színes utak, amiket elboríthatnak a seregeket jelző apró figurák és a hősök jelzői. Nem egyszer fordult elő, hogy a tájékozódás érdekében fel kellett emelni az egy helyre sereglett orkokat – akikhez viszont nem fértünk hozzá a felettük repkedő nazgûloktól.

A sok elem miatt a pakolás eltart egy darabig, de a jól átgondolt papír inzert és a tárolási útmutató segít abban, hogy mindennek megtaláljuk a helyét. Arra azért érdemes készülni, hogy a tábla elég nagy helyet fed le és még körbe kell pakolnunk a különböző kártyákkal és a játékosoknak is kell majd némi tér.

Célunk, hogy egymást segítve teljesítsünk négy küldetést, melyből egy minden esetben a Gyűrű elpusztítása, a másik hármat pedig véletlenszerűen sorsoljuk ki, vagy választhatunk a szabálykönyv összeállításaiból. A nemes küldetés teljesítéséhez mindenki kettő karaktert válaszhat, akik egyedi képességeikkel segítik a csapatot. Ezekből a képességekből a korábban megszokott egy helyett most akár hárommal is rendelkezhetünk. A szereplőgárda igen változatos. A Gyűrű szövetségének tagjai mellett olyan különleges alakok is megjelennek, mint Galadriel, Éowyn vagy éppen Gollam.

Az eredeti Pandemictől eltérően itt már csak az utak mentén tudunk mozogni, repülésre nincs lehetőség (kivéve, ha egy különleges kártyával a sasok elvisznek a hátukon). Cserébe viszont bármennyi katonát és játékost magunkkal vihetünk, ha a többiek is megengedik. Az akciók nagy részéért fizetnünk kell valahogyan. Ezt a kártyákon lévő négy szimbólum (Barátság, Bátorság, Lopakodás és Ellenállás) segítségével tehetjük meg. Ilyen fizetős akció például a Gyűrű elpusztítása, ami rögtön öt gyűrű (Ellenállás) szimbólumot kóstál. De fizetnünk kell azért is, hogy bizonyos utakon áthaladhassunk, szimbólumokba kerül a kockadobások manipulálása, illetve a képességeink nagy részének használata is.

Mozgás mellett még lehetőségünk van Felkészülésre, ekkor a kártyáinkat átalakíthatjuk a rajtuk lévő szimbólumokká. Ezekkel ugyanúgy fizetni tudunk majd, mint a lapokkal, tehát ez a lehetőség a kézlimitet hivatott kijátszani. Kártyából ugyanis csak hét darab lehet nálunk, szimbólumból viszont bármennyi – azokat viszont átadni nem lehet a többieknek. Kártyát átadni egyébként szintén akcióba kerül (ezt nevezik Szövetség akciónak), de ezt amolyan Pandemic módra csak akkor tehetjük meg, ha mindketten egy helyen tartózkodunk, ráadásul olyan régióban, ami szerepel az adott kártyán.

Végül, természetesen lehetőségünk van csatázni is a térképen lézengő kicsi és piros orkokkal – feltéve, ha jelen vannak a saját kicsi és színes katonáink, akiket a Toborzás akcióval hívtunk életre. Ilyenkor bedobunk adott számú kockát a toronyba és a szimbólumoktól függően végrehajtjuk az eredményt. Veszthetünk saját egységet, írthatjuk az ellent, illetve van olyan szerencsétlen kockaoldal is, ami a közelben járőröző nazgûlokat hívja be a buliba. Ha az ellenség számára fontos területet sikerült kipucolnunk, akkor menedékké alakíthatjuk azt, ezzel meggátolva a gonosz katonák megjelenését, és stratégiai előnyt biztosítva magunknak. Rossz hír, hogy ennek a lehetőségnek a fordítottjával Sauron is élhet és előszeretettel meg is teszi, ha őrizetlenül hagyunk egy menedéket.

Az időnk nagy részét tehát mászkálással, toborzással és csatározással fogjuk eltölteni, ezekkel teljesítjük majd a küldetéseket. Az egészben kiemelt szerepet fog betölteni a Frodót és Samut irányító játékos, az ő figurájára ugyanis különleges szabályok vonatkoznak. Mivel Sauron csatlósainak a gonosz dolgok elkövetése mellett kiemelt feladata Frodó és vele együtt a gyűrű megtalálása, a hobbitnak minden egyes mozgásakció után keresést kell dobnia. Ez azt jelenti, hogy egy fekete kereséskockát pottyant a toronyba minden egyes ork és gyűrűlidérc után, aki a célterületen tartózkodik. Szerencsés esetben ez eltakarít onnan pár nazgûlt, szerencsétlen esetben viszont elvehet a játékosoktól kockánként egy reményt – ez utóbbi kifogyása a játék végét hozza el. Mivel az egész parti alatt összesen nyolc reményünk van, nem nehéz kiszámolni, hogy már kettő (néha egy) rosszul sikerült keresésdobás is elő tudja hozni a képzeletbeli game over képernyőt. Szerencsére azért vannak eszközeink, amivel ezt megakadályozhatjuk. Ilyen például a zöld (Lopakodás) kártyák használata, vagy Aragorn képessége, amivel meg tudja óvni a bajtól szerencsétlen Frodót.

Ha nincs ilyen különleges karakter a közelben, akkor a másik lehetőség az orkok számának radikális csökkentése, vagyis a harc. Ha nincsenek a célmezőn orkok, akkor nem is tudja senki elkapni Frodót, nem igaz? A túlszaporodott gonosz lények legyilkolása nem csak a gyűrűhordozó épsége miatt tanácsos, hanem a szövetség fennmaradása érdekében is. Nem ülnek ugyanis az Árnyék szolgái a hólyagos fenekükön amíg mi világmegmentünk: a játékosok lapjai közé kevert Az ég elsötétül (vagyis a korábbi járvány) lapok segítségével folyamatosan nyomulnak előre és teszik lehetetlenné a mozgást, vagy éppen rombolják le a menedékeket a fent részletezett módon. Ez utóbbi reményvesztéssel is jár, ami ismét közelebb vihet minket a játék végéhez.

Ha mindez nem lenne elég, Sauron egyetlen megmaradt szeme is folyamatosan pásztázza a környéket, elsősorban Frodó után kutatva. Ha egy Ég elsötétül lap felhúzásakor a gyűrűhordozó olyan helyen áll, amire éppen rávetül a maia tüzes tekintete, akkor ismét reményt veszít a csapat. A Szem szerencsére rendkívül érdeklődő, mindig elmozog, hogy megtekintse az aktuális csetepatét, ezért is érdemes minél többet harcolni, hogy kikerüljön a látóköréből a gyűrű.

Sokféleképpen lehet tehát kikapni ebben a játékban és bizony ki is fogunk, még a bevezető módban is, ha nem tervezzük meg nagyon, hogy mit akarunk majd csinálni. Annak ellenére, hogy a mozgással bármennyi játékost és katonát vihetünk, csigalassúsággal fogunk haladni Középfölde hatalmas térképén. Bármennyire is aprítjuk őket, az ork hordákat nem fogjuk tudni teljesen felszámolni és a halhatatlan nazgûlok is folyamatosan a nyomunkban lesznek. Megpróbálhatjuk elkerülni a kockadobást, de az kártyába fog kerülni. Ha viszont beleállunk a dobásokba, akkor kártyákat kell elhasználnunk ahhoz, hogy ne veszítsünk el idejekorán minden reményt. Így vagy úgy, de kártyákat fogunk veszíteni, amikkel viszont jó lenne spórolni a játék végére, hiszen bármekkora kerülőt is teszünk, mindenképp szükségünk lesz majd valamennyi Lopakodás és öt Ellenállás lapra, hogy teljesítsük az utolsó küldetést.

Itt jön elő a játék egyik problémája: a legtöbb akció kártyához és helyhez is kötött. Emiatt több játékos nem tudott magával mit kezdeni a saját körében, mert nem akarta pazarolni a lapjait, vagy mert nem volt olyan helyen, ahol bármit is csinálhatott volna. A jól csengő 4+1 akció helyett így kénytelenek voltunk néha 1-2 akciós köröket is tenni, ami igazán lehangoló.

A kényszeredett üresjáratok mellett a karakterek képességeivel nem voltam teljesen kibékülve. Az igaz, hogy minden karakternek megvan a maga szerepe, de az már sajnos nem, hogy mindegyikkel egyformán szórakoztató lenne játszani. Valószínűleg ez is lehetett az oka annak, hogy mindenki két karaktert visz egyszerre. A mindig együtt járó Frodó és Samu nélkül ugyan nem lehetne megnyerni a játékot, de az őket irányító játékos végig csak azzal lesz elfoglalva, hogy valahogy túlélje a körét. A karakternek ugyanis minden képessége kizárólag arra irányul, hogy saját magát mentse. Csatába nem érdemes beküldeni, így a játék vége előtt kevés alkalma lesz kibontakozni és legalább egy másik játékosnak mindig kísérnie kell majd őt.

"Talán nem véletlen, hogy a legtöbb túszmentős játékban NEM a túszok szerepét kell eljátszani."

A Szövetség útja tehát nem egyszerű játék, ezért viszont kárpótol a nagyfokú változatossága. A tizenhárom szereplő, a huszonnégy különböző küldetés és az öt nehézségi fok kombinációja gondoskodik arról, hogy sokáig ne unjuk meg Középfölde felszabadítását. Néha egyszerűbb dolgunk lesz, néha pedig közel lehetetlen, főleg, ha magasabb nehézségen vágunk neki a kalandnak. A különböző karakterek és küldetések különböző taktikát igényelnek majd, és az is előfordul, hogy egy-egy akciónak más lesz a szerepe. Harcolhatunk például csak azért, hogy lyukat üssünk az orkok falán, de lesz olyan, hogy azért ugrunk bele egy csatába, hogy magunkra vonjuk a Szem figyelmét, esetleg azért, hogy Éowynt felhasználva megritkítsuk a nazgûlok raját.

A Szövetség útja másik nagy érdeme a változatosság mellett magával ragadó Gyűrűk ura hangulat. Látszik, hogy a tervezők és az illusztrátorok ismerték és szerették a könyveket, ezért tudtak olyan társast alkotni, ahol nem csak a képek és az idézetek, hanem maga a mechanika is át tudja adni azt az érzést, amit olvasás közben átélhettünk.

A megkérdezett Tolkien szakértők szerint a térkép meglepően pontos, és a fordítás is jól sikerült. Az egyetlen dolog, amibe bele tudtak kötni, az az, hogy inkonzisztensen használják az eredeti- illetve a 2008-as javított fordítás neveit. Ez természetesen a szabálykönyv minőségét nem befolyásolja, minden tökéletesen érthető.

Kezdő játékosoknak semmiképpen ne mutassátok meg, és a haladók elé is csak akkor tegyétek ki, ha tudjátok, hogy jól viselik a kihívásokat. A kooperatív műfaj szerelmesei mindenképp tegyenek vele egy próbát, a Gyűrűk ura rajongók pedig minden bizonnyal le lesznek nyűgözve.