• Kedvcsináló
• 2023.09.19. 13:00:00

Le Havre [diceanddecks.hu]

A Le Havre-ban gazdag iparmágnásként kell egy kikötővárosban vállalkozások tulajdonjogát megszerezni és hajókra szert tenni, hogy az időközben termelt áruinkat is eladhassuk. Nem annyira átélhető téma, mint az Agricola-ban a parasztudvar építés. Ez az, amit szokás corporate euro-nak nevezni. Sok számolás, könyvelés és alacsony szerencsefaktor jellemzi. Hogy mitől lesz mégis olyan cím, amelyet még 15 évvel a megjelenése után is van értelme bemutatni? A kulcs Rosenberg és a tesztelő csapata szorgalma! A játék kártyái roppant ötletesen vannak kitalálva, nem sajnálták az időt a fejlesztők, az egyensúlyt is beállították. De ne szaladjunk előre!

2008 máig a felszínen lévő megjelenései a következők voltak: Dominion, Battlestar Galactica, Stone Age, Keltis, Dixit, Pandemic. Nehéz lenne egyértelmű divatot vagy tendenciát azonosítani, a Le Havre egy változatos kínálatot színesített tovább a maga világosbarna és törtsárga árnyalataival. (Említettük: németesen szép…)

Eredetileg a Lookout Spiele gondozásában jelent meg. A nagynevű kiadó, olyan kiváló szerzők játékait adta ki, mint Simone Luciani, Alexande Pfister és Martin Wallace.

Magyar kiadást sajnos nem kapott. A Compaya jó kapcsolatot ápol az eredeti kiadóval, ezért nem lenne lehetetlen lokalizálni idehaza, esetleg a Cavernával együtt. Sajnos azonban olyan nagy marketingtúlsúly jellemző az új megjelenésű játékok esetén, hogy egy régi klasszikus megjelentetése jóval kockázatosabb üzleti vállalkozás, mint egy világújdonságot piacra dobni. Mindazonáltal egyre több játékos elme van Magyarországon is, tehát nem kizárható, hogy a kiadó egyszer elköteleződik az amúgy enyhén nyelvfüggő játékok magyar kiadása mellett.

Kiknek ajánlható a Le Havre? Akik szerették az Agricola-t, de egy kicsit kevesebb kínlódással is megelégszenek és nem szeretnek tetriszezni. Itt is kell etetni a fordulók végén, azonban tapasztalhatjuk, hogy jóval könnyebb lesz összegyűjteni az élelmet a halászaink és munkásaink számára, mint a mezőgazdász elődben. Ami egyáltalán nincs a játékban: lefedés. Az Agricola játékosait sokszor bosszantja, hogy a farmunk minden négyzetcentiméterét hasznosítani kell, különben pontokat veszítünk. Itt nincs is saját játékostábla, a városrészünk egy kártyatabló formájában épül meg az asztalon. A játékosinterakció meglehetősen alacsony, de nem nulla. Két dologból adódik: egyre halmozódó nyersanyagadagokat vehetünk el egy közös készletből. Tehát jó ütemezéssel lecsaphatunk, arra a kupacra, amit már a játékostársunk is kiszemelt. A másik egy jóval okosabb játékosok közti kapcsolat: a játékban mi magunk, a „város” (a játék így hívja saját magát) és a játékostársaink épületeire is elhelyezhetjük a munkásainkat. Ha egy idegen helyre lépünk bérleti díjat kell fizetnünk, de használhatjuk a funkcióját és le is foglalhatjuk az ellenfeleink gyárait. A játékosszámot viszont pocsékul kezeli a Le Havre. Két játékossal kiváló tablóépítő, erőforrásmenedzselő játék, de a magasabb játékosszámoknál megjelenik az Agricolából ismert és nem kedvelt kínszenvedés. A játékszabály 1-5 főt említ, de 3 fő fölött nem érdemes elővenni.

[Cikk folytatása]

Old but Gold 5. - Le Havre

Hamarosan a boltokba kerül Uwe Rosenberg legújabb összetett játéka az Oanienburger Canal. A dallamos cím és a németesen szép asztalkép eszünkbe juttatta a szerző komoly, fajsúlyos játékait. Ezúttal nem a legismertebb játékáról az Agricola-ról lesz szó, hanem - a magyar megjelenést nem kapott, de igazán figyelemreméltó - Le Havre-ról.