• Ismertető
• 2021.06.25. 09:00:00

Rune Stones - Békés druidák

Mint szinte minden játék manapság, a Rune Stones is Kickstarteren kezdte a pályafutását, a Queen Games sokadik projektjeként. Túl sok érdekességet sajnos nem lehet írni róla: a kampány egyetlen húzóerejének azt szánták, hogy kedvezményes áron lehetett megrendelni a kiadó többi azonos tematikájú, illetve azonos szerzőtől származó játékát. Nem egy miniket szóró CMON-nal van dolgunk, de nem is kell, hogy minden kampány ilyen legyen.

Nézd csak meg a képeket! Ha ismerős a stílus, az nem véletlen. A Rune Stones rajzolója ugyanis az a Dennis Lohausen, aki a Kuruzslók Quedlinburgban, a Camel Up! és még 230(!) másik társasjáték illusztrációiért felelős. A tervező, Rüdiger Dorn sem panaszkodhat: a BGG-n 89 játék kapcsolódik a nevéhez, köztük a Goa és az Istanbul is. Maga a játék amúgy nyelvfüggetlen, mi pedig többnyelvű szabályt kapunk hozzá. A magyar mellett a dobozban helyet kapott a cseh, a lengyel és a szlovák változat is.

A körítés a szokásos-varázslópróbás: druidákat alakítunk (akik közül az egyik tuti besurranó nekromanta), akik a leghatalmasabb druida címért és az azzal járó trónért versengenek. A trónt ezúttal szó szerint kell érteni, mivel a pontozósáv végén valóban felültethetjük a karakterjelzőnket egy kartonból készült trónusra. Tűzlabdákat meg villámcsapást ne várjon senki: ezek a mágiahasználók képtelenek bármit is saját erőből megoldani. Sikerünk zálogai az erdei lények lesznek: tündérek, koboldok, hárpiák és persze sárkányok gyűjtik össze a nyersanyagot, amit aztán a szorgos törpék ereklyékké kovácsolnak majd nekünk.

Amikor rajtunk van a sor, pontosan egy akciót hajthatunk végre a lehetséges három közül. Az első a vásárlás. Itt a pakliépítős játékok bevett szokása szerint eldobhatunk valamennyi lapot, és a pontértékükért cserébe újabb kártyákat vehetünk. Az új lapok természetesen a dobópakliba kerülnek, és csak akkor férünk majd hozzájuk, ha elfogyasztottuk a húzópaklinkat és újrakeverjük az egészet. Ahogy az lenni szokott, mindig kerülnek újabb és újabb lapok a közös készletbe. Ezek kezdetben drágák, az áruk akkor csökken, amikor valaki megvesz egy olcsóbb lapot – ekkor a helyére csúszik a többi.

A kártyák kijátszása a Rune Stones egyik kulcsmechanikája. Az alapja ismerős: egyszerűen csak leteszünk egy kezünkben tartott lapot az asztalra és végrehajtjuk a hatását. Ebben a játékban viszont sohasem egy, hanem mindig kettő lapot kell választanunk! A hatását mind a kettőnek végrehajthatjuk, de utána az értékesebb (vagyis valószínűleg a jobb) lap nem a dobópaklinkba, hanem a közös készletbe kerül vissza, tehát jó eséllyel nem látjuk többet a játék során. Így mindig mérlegelnünk kell, hogy később szükségünk lehet-e ugyanarra a hatásra, és ha igen, akkor melyik másikat vagyunk hajlandók beáldozni érte. Ez az érdekes mechanika kicsit lassítja a játékot, de egyben el is veszi a pakliépítésből azt a csavart, hogy az egyre értékesebb lapok beépítésével folyamatosan hígul a paklink. A hatások egyébként nem bonyolultak: győzelmi pontot írhatunk fel, ércet gyűjthetünk, dobhatunk a bónuszkockával, ingyen lapokat húzhatunk, valamint kristályokat szerezhetünk, cserélhetünk és átalakíthatunk.

A kristályokat a harmadik fajta akció, az ereklyekovácsolás során fogjuk majd használni. Összesen hat kovácsműhely van a táblán, ezekre mindig véletlenszerűen kerülnek rá az ereklyekorongok. Ha valamelyiket meg akarjuk vásárolni, akkor csak ki kell fizetnünk a színéhez passzoló és a helyének megfelelő mennyiségű kristályt. Ilyenkor nem csak az ereklye vándorol hozzánk: ha jó helyről vettünk valamit, még a hozzá tartozó bónuszt is megkapjuk. Ha nem lenne elég kristályunk, akkor tudunk a pult alatt egy újabb nyersanyaggal, az érccel is fizetni. Ércet bárhol szívesen fogadnak, színtől függetlenül. Ez azonban az ereklyevásárlás egy alantas módjának számít, ezért, ha így teszünk, nem is kapjuk meg a hely bónuszát.

Ereklyék, kristályok ércek… ez mind érthető, de hol vannak a címszereplő rúnakövek? Nos, őket a kör végi beváltás akcióval érhetjük el, és a Rune Stones másik kulcsmechanikáját jelentik. A kör végén dönthetünk úgy, hogy beváltjuk a különböző színű ereklyéinket pontokra. Minél többtől válunk meg, annál több pontot érnek. Az első négy beváltás mellé jár egy rúnakő is, ami nagy előnyt biztosíthat a játékban: olcsón (esetleg ingyen) vásárolhatunk kártyát, duplázhatjuk a kockadobásaink eredményét, több pontot írhatunk, kinevezhetjük az egyik kristályt dzsókerszínnek, ilyesmik.

A helyzetet bonyolítja, hogy minden fajta kőből eggyel kevesebb van, mint játékos – tehát nem fog tudni mindenki mindenből szerezni magának. Persze rá lehet repülni az elején a jó kövekre – és néha érdemes is -, de ezekkel az akciókkal jellemzően nagyon kevés pontot tudunk csak írni és a kártyáink nagy részét is fel kell áldoznunk érte. Néha érdemesebb még egy-két kört várni, hogy nagyobb lendülettel indulhassunk, ám ezzel azt kockáztatjuk, hogy más csap le a kiszemelt kövünkre. Ez különösen két játékos esetén érdekes, ahol ugye minden kőből csak egy van…

Aki a borító és a hangzatos cím alapján véres fantasy csatákat vár, megidézhető lényekkel és lesebezhető ellenféllel, az csalódni fog. A Rune Stones erőforrás-menedzselős és pakliépítős játék, azok közül is a magányosabb fajtából. Valódi versenyhelyzet csak a kövekért alakul ki, illetve az interakció kimerül annyiban, hogy egymás elől húzzuk be a közös készletből a jó rúnaköveket és az ereklyéket. A lények  közül mindenki hat lapból válogathat, más pakliját fejben tartani ráadásul képtelenség, így ott nem igazán tudunk célzottan a másik ellen választani. De ez nem is feltétlenül baj. A Rune Stones békés játék, ahol nem a többiek letaposásával, hanem önmagunk fejlesztésével tudunk nyerni. Az angol szaknyelv ezt nevezi „race game-nek”, szép magyar nyelvünkön pedig azt mondjuk rá, hogy konfrontatív helyett inkább kompetitív játék.

Ami a tapasztalt gamerekből ellenérzést válthat ki, az az, hogy a játék sokkal több engine bulidinget ígér, mint amennyit valójában nyújt. Hiába a sok, menő rúnakő, a kártyaeldobós rendszernek hála még a győzelmet jelentő hatvanöt pont közelében sem leszünk sokkal erősebbek, mint a játék elején. Ügyes vásárlással és jókor kijátszott lapokkal azért lehet gyorsítani a pontok termelését, de nem kell akkora kristályzuhatagra számítani, mint mondjuk az Évszakokban. Ennek persze megvannak az előnyei is: senki nem tud egyetlen jó lap megvásárlásával komoly előnyre szerte tenni, és mindig van lehetőség beérni azt, aki az élen halad.

Mivel a stratégiánk szempontjából szinte mindegy, hogy hol állunk a pontozósávon (termelni kell és kész), ezért a játék első fele hajlamos kicsit ellaposodni. Az első öt-hat fordulóban szinte mindenki csak lényeket vásárolt a piacról, és csak utána indult meg a verseny a rúnakövekért. Ezt az állóvizet hivatott felkavarni az első kiegészítő, mely lidérc-tokeneket helyez a pontozósáv minden ötödik mezőjére. Ezeken áthaladva valamilyen bónuszt kapunk a folyamatosan változó készletből. Így már érdemes elgondolkodni azon, hogy pontot szerezni és a bónuszt begyűjteni éri meg jobban, vagy van időnk még egy kicsit tápolni. Ugyanebben a kiegészítőben jelennek meg a banshee-k, melyek a várva várt konfrontációt hozzák el a druidák békés vetélkedésébe. A banshee-k ugyanolyan lénykártyák, mint a többi, segítségükkel viszont lopni lehet a többiektől.

A Rune Stones másik kiegészítője további nyolc rúnakövet hoz a játékba, ezzel tovább bővíti a kombinációs lehetőségeket. Remélem, hogy ezek is beszerezhetővé válnak idehaza (ha máshogy nem, akkor ugyanilyen többnyelvű kiadásként), mert ez a játék szinte ordít a kiegészítésért.

A játékot több helyen is a Res Arcana és a Dominion keresztezéseként írják le, így magától értetődő, hogy azoknak érdemes beszerezni, akik ezt a két játékot is kedvelték. Kezdők is tehetnek vele egy próbát, de a sok újdonság miatt érdemes legalább egy tapasztaltabb játékos segítségét kérni az első partihoz. Családi játéknak is jó lehet, mert egy alkalom legfeljebb egy órás, és a sértődés veszélye is minimális. A tapasztalt gamereket sokadjára már nem fogja annyira lekötni, ezért mindenképpen szerezzétek be hozzá a kiegészítőket. Azok nélkül a Rune Stones jó, azokkal együtt viszont egy remek játék.