• Ismertető
• 2020.02.18. 08:00:00

Ti írtátok! - ROMBOLNI VAGY NEM ROMBOLNI? EZ ITT A KÉRDÉS!: PANDEMIC LEGACY 1. ÉVAD

Napjainkban a társasjátékozás hobbija egyre csak növekszik, és népszerűbb lesz, köszönhetően annak, hogy újabb és újabb csatornák törnek fel a Youtube külfüldi és magyaroszági bugyraiból, vagy akár annak, hogy csoportok alakulnak különböző közösségi oldalakon. Ahogyan a hobbi változik, egyre jobban szükség van a változatosságra, újabb, innovatív játékokra. Ennek a késztetésnek a szüleményei lehettek a Legacy típusú társasjátékok.

Az ötlet egészen 2011-ig nyúlik vissza, amikor bizonyos Rob Daviau nevű játékfejlesztő egy unalmas Cluedo parti után elkalandozott az ötlettel, hogy mi lenne, ha senki sem emlékezhetne a gyilkosokra, mivel a játék minden egyes alkalom után megújulna. Így hát fel is vetette ezt az ötletet a Hasbro cégnek, aki visszautasította őt. A férfit ez sem tántorította vissza, hamar újra rákérdezett, hogy mi lenne, ha ezt a mechanizmust az előzőleg megjelent Risk – Rizikó – társasjátékánál használná. Erre a felkérésre már igent mondtak neki.

Oké, de hogyan értsem azt, hogy „legacy”? Egyszerű. Úgy, hogy a játék egy parti végén nem kerül alaphelyzetbe, nem pakoljuk vissza ugyanúgy az alkatrészeket a dobozba, hanem matricákat ragasztgatunk különböző elemekre, új kellékeket kaphatunk, sőt… néhány kártyát össze is kell majd tépjünk.… HÉ! Amennyiben ezt a mondatot elolvasva elment volna a kedved a játéktól, kérlek, maradj még egy kicsit, mert a cikk végén összefoglalom, hogyan játssz ezzel a játékkal úgy, hogy ne kelljen – csak minimálisan – tönkretenned.

El is érkeztünk hát ahhoz a társasjátékhoz, amit szeretnék most bemutatni. A játék ugyanezen a legacy mechanizmuson alapul, és ugyan az a férfi a társszerzője (Matt Leacock), sőt, az alapjátékot már régóta ismerheti a legtöbb boardgamer. Ez a játék nem más, mint a Pandemic Legacy, annak is az első évada.

A játékot 2015-ben adták ki, hozzánk pedig már egy év múltán meg is érkezett, az én kis polcomon viszont csak 2019 végén kapott helyet. Ez leginkább annak köszönhető, hogy egyre jobban érdekelnek mostanában a modernebb társasjátékok – ezer parti UNO, Monopoly, és Activity után -, így hát úgy döntöttem, hogy beruházok a Pandemicre.

Miért pont a Pandemic? Mert mindenhol ott van! Vicc nélkül, nincs olyan társasjátékos csoport, amiben nem merült volna fel legalább egyszer. Minden társasjátékos ismeri, mint hírhedten az egyik legnépszerűbb kooperatív játék, és a BoardGameGeek listáján lévő első helyet is nagyon sokáig tartotta már 2015-ben! (Azóta a második helyre csúszott, de ott is boldogan tartja a helyét a Homályrév után.) Így hát rengeteg pozitív tapasztalatot hallva róla utána néztem, és nekem is nagyon megtetszett.

Mi is az a Pandemic Legacy? A játék a – magyarul – először 2008-ban megjelent Pandemic alapjáték kiegészítője, vagy mondjuk inkább, hogy spin-off-ja? Fontos tudnivaló ugyanis, hogy a játék önmagában is játszható. Nem igényeli az alap Pandemic megvételét. A játék tulajdonképpen ugyanaz, mint a Pandemic. Ugyanaz a tábla, ugyanazok a karakterek, és ugyanaz a cél: legyőzni a világot leigázó négy vírust!

De akkor mégis mit kapok még plusz párezer forintért a legacytól? Lássuk csak, mit ír a tartalomról maga a doboz:

• a világ nagyvárosait és állapotukat mutató tábla,
• 5 karakterkártya,
• 4 civil kártya,
• 4 bábu,
• 6 kutatóállomás,
• 7 jelölő,
• 96 víruskocka,
• 48 fertőzéskártya,
• 61 játékoskártya,
• 62 örökség kártya,
• 5 dosszié,
• segédletkártyák, szabálykönyv, és még sok minden!

Az utolsó mondat rendkívül felkeltette az én érdeklődésemet is, viszont kezdjük az elején! A tartalom részint megegyezik az eredeti játékéval, viszont a tábla sokkal nagyobb annál! A többi elemnél nincs számottevő különbség, viszont ezt fontosnak tartanám megjegyezni. Az örökség pakli tulajdonképpen a játékunk „mesekönyve”, amin keresztül új információkat tudhatunk meg; kapunk egy matricaívet fejlesztésekkel, sérülésekkel; az öt perforált dossziéban pedig már újabb szabályváltoztató elemekkel találkozhatunk. És hogy mit jelent a sok minden? Arra bizony csak a dobozban található nyolc csomag kibontásával jöhetsz rá. Ugyanis a sok minden leginkább erre utal! Nyolc titokzatos pakk, ami újabb és újabb játékelemeket hozhat be a játékodba!

A játék mechanikája megegyezik az eredetiével, viszont a Legacy rész óriási élményt dob rajta. Célunk kezdetekben ugyanúgy a négy vírus ellenszerének kifejlesztése és a világ megmentése, viszont erre legfeljebb 24 alkalmunk van. Igen ám, a játék 12 hónap eseményeit dolgozza fel. Minden hónapot kétszer próbálhattok meg, de ha azt is elbuktátok, tovább kell haladnotok. Játék végi fejlesztéseket kaphattok, bónuszokat szerezhettek a teljesítményetek alapján, és bizony lesz olyan alkalom, amikor kártyákat kell elpusztítanotok.

Most akkor komolyan vettem egy játékok, amit csak huszonnégyszer játszhatok, mert tönkretettem az egészet? NEM! Nyilván, a játékod minimális mértékben fog változni, mivel matricákat ragasztanod a kártyákra, szerepekre vagy a táblára muszáj. Viszont ha humánus módon szeretnéd ezt az egészet művelni, és a 12 hónapból álló kampány végén is szívesen Pandemiceznél még a példányoddal, simán megteheted. Csupán amikor a játék egy kártya széttépésére kér téged, ne tedd meg, egyszerűen tedd el a sutyiba, és ne használd többször. A kampány végén pedig egyszerűen le tudod szedni a matricákat bárhonnan. Sőt! Több olyan kiegészítőd lesz a kampány végén, amivel felturbózhatod a játékot, új variánsokkal színesítheted a játékmenetedet, szóval egy sokkal egyedibb Pandemiced lesz, mint az alapjáték! Megéri ez nekünk? Hogyne! Szóval, ha a Legacy jelleg tántorított vissza téged a vásárlástól, biztosíthatlak téged, hogy nem kell aggódnod.

FIGYELEM! A cikk további része spoilereket tartalmaz, szóval semmiféleképpen ne olvasd el, ha még nem játszottál a játékkal! Esetleg ugorj a cikk végére, amit egy ugyanilyen fotó jelöl:

Mivel ilyen óriási népszerűségnek örvend ez a játék, és az én szívembe is hamar belopta magát, szeretnék róla írni egy bővebb személyes véleményt is. Számomra leginkább az öröklődő rendszerrel szerettette meg magát velem, ami a kezdő társasjátékos fejem számára hatalmas újdonság volt. Imádtam a titokzatosságát, imádtam, amikor új információkat tudhattunk meg, amikor kinyithattunk egy dossziéablakot, vagy egy csomagot. Hihetetlenül vártam ezeket az alkalmakat, mivel nagyon változatos szabályokat hozott be a játékba.

Történetünk úgy kezdődött, hogy már Januárban felütötte fejét egy újabb, erősebb vírus, amire nem fejleszthetünk ki ellenszert. Nagyon hamar meggyűlt vele a bajunk, rendkívül sokat kellett vele szenvednünk, de szerencsére a játék titokzatos dobozaiból különböző segítségeket kaptunk. A vírus mutálódott, egyre kevésbé tudtuk kezelni, amikor pedig csúnya műanyagfigurákká váltak a víruskockák, egyszerűen minden a feje tetejére állt.

 Elvesztettük a kontrollt – vele együtt sajnos néhány partit is -, aztán amikor rájöttünk, hogy a vírus kirobbanása nem is annak köszönhető, amire eredetileg gondoltunk, elérkeztünk a játék mélypontjához. Bennünk is érdekes folyamatok játszódtak le, ugyanis óriási fordulatot vett így a játék, és az ellen kellett játszanunk, akik eddig segítettek minket. Ekkor történt meg karaktereink között az első – és szerencsére az utolsó – haláleset. (Erről a fordulatról többet nem beszélnék, legyen egy kis meglepetés azok számára is, akik elolvasták a cikket, és még nem játszottak a játékkal.)

A játék végére viszont nagyon jól belejöttünk, a különböző kutatásokat nagyon komolyan vettük, gyorsan végrehajtottuk őket. Aztán mivel a vírus ellenszeréhez megszereztünk mindent, kifejleszthettük végre a rémes, mutálódott, és megfékezhetetlennek tűnő szupervírus ellenszerét. Beoltottunk minden fertőzöttet, és minden várost, és boldogan megnyertük a játékot.

Még nagyon a társasjátékos karrierem elején vagyok, viszont boldogan jelentem ki, hogy ez az egyik legmeghatározóbb társasjátékélményem. Egyszerűen imádtam az új mechanikákat, a kiegészítőket, imádtam izgulni a világért. Nagyon szerettem ezt a játékot, és bizonyára ennek köszönhetem, hogy ennyire megtetszett számomra ez a hobbi, és jelenleg is egy cikket írok egy társasjátékos oldalra.

A Pandemic Legacyt bártan ajánlanám mindenkinek, aki szerette az eredetit, vagy aki mindig szerette volna kipróbálni, és kis cikkem után remélem azokkal is sikerült megkedveltetnem a játékot, aki eddig idegenkedett a kártyaszaggatástól, és az ehhez hasonló matricázós társasoktól.

( Széljegyzet: találtam egy kis háttérzenét a játékhoz, nagyon meghozza a hangulatot :) https://www.youtube.com/watch?v=chgJ0ZU90w4&t=1s )