• Ismertető
• 2018.02.25. 12:07:00

Hogyan válasszunk társasjátékot?

A kérdés hasonló ahhoz, mintha azt kérdeznénk, hogyan válasszunk édességet. Sok van, széles a skála, és valaki amint megkóstolja az egyiket, azonnal tudja, hogy ízlik-e neki vagy sem. Persze vannak végtelenül népszerű darabok, amikkel nehéz mellényúlni, de azokon is túl az itt leírt néhány szempont figyelembevételével csökkenthetjük az indokolatlan gyomorrontás kockázatát.

A megfelelő társasjátékot nagyban meghatározza a játékos ízlése, stílusa, de a társaság is, akikkel játszik, hiszen a közös élménynek ők is éppúgy fontos elemei, és az sem mellékes, hogy ahhoz, hogy a játék ne csak a polcon álljon, kell, hogy legyen kivel játszani.

A játék adatlapjáról és a dobozról leolvasható adatok is sokat segítenek. Ezek alapján például jól be lehet határolni a játék kategóriáját, az pedig tökéletes kiindulópont.

A legfontosabb kategóriák:

• stratégiai játékok
• bevezető vagy családi játékok
• absztrakt/logikai játékok
• kommunikációs és ügyességi partijátékok
• gyerekjátékok (a kakukktojás)

Kezdjük is rögtön a gyerekeknek szóló társasjátékokkal: bizony, itt arról van szó, hogy a társasjátékok, ugyanúgy, ahogy például a filmek, könyvek, színdarabok, nem elsősorban gyerekeknek szólnak, de van köztük olyan, amivel gyerekek is tudnak játszani, sőt, van, ami kifejezetten nekik készült, amit ők élveznek. Ezek a társasok többnyire 6 éves kor alattiaknak lettek tervezve, és igen széles belőlük a választék. Ez a kisokos azonban sokkal inkább a következő kategóriákkal foglalkozik:

A partijátékok – ahogy erre a nevük is utal, sok résztvevős összeröffenésekre vannak kitalálva, némelyik 8–12 játékossal is játszható. Rövid játékidő és végtelenül egyszerű szabályok jellemzik ezeket.

Hogy kommunikációs, asszociációs játékok fekszenek-e inkább, úgy mint a Dixit, a Fedőnevek vagy a Concept, vagy inkább a gyorsasági/ügyességi játékok, mint a Dobble vagy a Jungle Speed, azt az ember általában meg tudja mondani a csapatáról.

A belépő / családi játékok már komolyabbak ezeknél, és jellemzően legfeljebb 4-5 fővel játszhatók. A játékszabályok már nem férnek bele két mondatba, de jól magyarázhatóak, érthetők, könnyen tanulhatók. Ezeknek a játékideje 1-1,5 óránál nemigen nyúlik tovább.

Azért nevezzük ezeket családi játékoknak, mert sokat közülük ragyogóan lehet kiskamaszokkal (10, esetenként 8 évnél idősebbekkel) játszani, ugyanakkor felnőttek számára is bőven nyújtanak kihívást és játékélményt.

Ezek a játékok azoknak lettek kitalálva, akik szeretik a gondolkodtató játékokat, és rá mernek szánni akár egy bő órát egy társasra.

Családi vagy bevezető játék például a Kakaó, a Ticket to Ride – Európa vagy a Takenoko.

A stratégiai játékok alapvetően nem alkalmasak „kezdő” társasjátékozóknak, mert összetettségükkel, nehézségükkel, hosszabb játékidejükkel inkább elijesztik a kevesebb rutinnal rendelkezőket, minthogy sikerélménnyel ajándékoznák meg őket. Szóval érdemesebb egy-két könnyed darabbal kezdeni (ez lehet bevezető, nem szükségszerűen partijáték).

Persze a fokozatosság elve felrúgható szabály. Sokszor bele lehet csapni a lecsóba, ha az emberhez a téma nagyon közel áll. Szóval ha valaki él-hal a Star Warsért, simán jöhet a Sorsok és az X-Wing.

És persze ott vannak még az absztrakt játékok. Azért absztraktok, mert nincsenek tematizálva, tehát golyók, kockák, bábuk vannak benne, nem kalózok, katonák vagy gyárépületek. A legtöbb ilyen játék rövid, de gondolkodtató, és jellemzően egy vagy két játékosra van fejlesztve.

Ha tovább vizsgálódunk, mert azért ez meg az kiderül még a dobozról, a legszembetűnőbb információ alighanem a téma lesz.

Hogy mennyire fontos, az persze játékosfüggő, de az esetek döntő többségében azért eléggé fontos.

Általában a téma is sejtet egy nehézségi szintet, még ha vannak is olyan kivételek, mint pl. a Dobble Star Wars vagy a Sztorikocka Batman. A nagy dobozos sci-fi, fantasy, horror játékok jellemzően nem belépő szintűek.

Ha a téma elég közel áll a játékoshoz, akkor sokkal nagyobb biztonsággal lehet meredek, egészen összetett játékokba fejest ugrani.

Kulcskérdés még, hogy kooperatív vagy kompetitív, konfrontatív játékot választunk. A kompetitív vagy versengő játékokban egy játékos győz, a többiek nem (maximum másodikok, harmadikak lesznek). Az ilyen játékok egy jelentős részében az interakció nem sérti nagyban a többi játékos dolgait. Vannak viszont olyan játékok, ahol a játékosok kifejezetten támadják egymást, szemtől szemben állnak, ekkor konfrontatív játékokról beszélünk. Sok olyan csapat van, amely kifejezetten ezeket kedveli.

A kooperációs társasjátékokban a játékosok csapatot alkotnak, és együtt néznek szembe valami nehézséggel, például a világ megmentésével pusztító vírusokkal (Pandemic) vagy vénséges szörnyekkel (Rettegés Arkhamban) szemben.

Végezetül valami, amivel vigyázni kell: a játék nyelve.

Ha nem vagyunk egész mélyen meggyőződve a csapat megfelelő angoltudásáról, ne vegyünk idegen nyelvű (90%-ban ez angolt jelent) játékot.

Általában érdemes magyar nyelvű játékot venni, mert:

1. Mára a modern társasjátékok széles választéka érhetők el magyarul, könnyedén találhat köztük bárki a fogára (asztalára) valót.
2. A legtöbb társaságban működni fog, nem kell az alapján szűkíteni a csapatot, hogy ki beszéli az adott nyelvet, illetve ki eléggé.
3. Éves szinten egy-kétezer társasjáték jelenik meg angolul. Hazánkban jellemzően csak 10-20, a legsikeresebbjéből válogatva. Vagyis a kiadók előválogatnak.

Összességében tehát egy aranyszabály van: a jó választás mindig az, amelyik a társasághoz illik.