• Kedvcsináló
• 2025.09.23. 15:00:00

A gombák összeesküvéséből ezúttal nem világvége lesz, és még a zombik sem támadnak [hvg.hu]

A zseniális és méltán világhírű Fesztáv alkotója ismét a természet egyik nagy rejtélyéből készített társasjátékot: Az erdő mélyén nagyszerű választás azoknak, akik nem katonákkal és gyilkos lényekkel szeretnének hadakozni a játékasztalon.

Elizabeth Hargrave nevét sokan aranybetűkkel írták be a személyes társasjáték-történelmükbe. Az ő gyönyörű és mesteri Fesztáv című játéka – amelyben a játékosok madármegfigyelőkként próbálnak a kertjükbe csábítani minél különlegesebb madarakat – indította be azt a trendet, amely mára meg is hódította a társasjátékpiacot: hogy a természet és az első hallásra akár unalmasnak tűnő témák is megjelenjenek a táblás játékokban. És épp ez volt a célja: a még a 21. században is szinte kizárólag férfiak által alakított társasjátékos világba akart behozni egy olyan témát, amiben az ég adta világon nincs semmi „macsós”, nincs benne háború, nem kell semmit meghódítani, nem tör semmi az életünkre, nincsenek fegyverek, varázslatok. Csak csupa olyasmi, ami tényleg körülvesz bennünket. Azóta pedig, mivel kiderült, hogy nagyon is van kereslet az ilyesmire, sokak nagy örömére elárasztották a játékpiacot a fákról, növényekről, az ökoszisztémáról vagy akár a tudományról szóló játékok. (Mi is ajánlottunk közülük párat, például A Földet, a Cascadia vadvilágát, az ugyancsak gombákról szóló Myceliát vagy minden idők egyik legjobb társasjátékát, az állatkertekről szóló Ark Novát.)

Az emberek ezreit megrögzött madárrajongóvá tévő Fesztáv után Hargrave készített már játékot virágokról (Tussie Mussie) és rókákról (A rókák tudománya), és feldolgozta a természet egyik nagy rejtélyét is a Mariposasban: hogyan térhetnek vissza pontosan ugyanoda a nagyon rövid életű pompás királylepkék a vándorlásuk során, ahonnan több generációval előttük elindultak a felmenőik? (Erről a játékról itt írtunk, Elizabeth Hargrave-vel is beszélgettünk hozzá.)

Ezt a vonalat vitte tovább Hargrave – alkotótársával, Matt Woottonnal – Az erdő mélyén című legutóbbi játékával. Ennek megint csak egy sokat kutatott természettudományos érdekesség az alapja (amitől nem kell megijednie annak sem, aki akár kettes volt biológiából, de erről majd később): a fák és a gombák rejtett szimbiózisa, vagy tudományosabban mondva a mikorrhizás szimbiózis. Hiszen „a gombák sokkal izgalmasabbak annál, mint hogy féljünk tőlük, azon merengjünk velük kapcsolatban, hogy paprikásnak készítsük el vagy kirántsuk őket” – írtuk legutóbb, amikor a Myceliát ajánlottuk.

A fák gyökerei ugyanis akármilyen távolra is el tudnak nyúlni a törzstől, és akármilyen hajszálvékonnyá is válnak, ahogy nő a távolság, még így sem képesek a talajban mindenhová beférkőzni. Legalábbis egyedül, segítség nélkül nem: és itt jönnek a gombák. Amelyek saját gombafonalaikkal (hifáikkal) kapcsolódnak a fák gyökereihez némi csereüzlet során. A fák ugyanis így olyan tápanyagokhoz is hozzájuthatnak, amikhez a gombák nélkül nem tudnának (sőt a kutatások szerint ennek érdekében még „magukhoz is hívják” a gombákat, de a játék azért nem megy el ilyen mélységekig a gombatudományban). A gombák pedig – hiszen nem növények – nem képesek a fotoszintézisre, így a fák cserébe olyan anyagokat juttatnak át a gombába, amelyek azok növekedését segítik. Így aztán a föld alatt, a természet láthatatlan régióiban valóban olyan összetett és felfoghatatlanul hatalmas hálózat épül ki a gombák kapcsolataiból, mint amilyenekkel a The Last of Us című zombisorozat is riogatja a nézőket. Csak épp itt szó sincs zombikról, helyette inkább szerves anyagok, kálium, nitrogén és foszfor áramlásáról. Tény, hogy ebből jelentősen nehezebb lenne vérnyomáspumpáló akciósorozatot forgatni.

"De hogy társasjátékot nagyon is jól lehet készíteni belőle, azt – már megint – bizonyította Elizabeth Hargrave."

A borító és a témaleírás ellenére a játék a „kerettörténet” szerint valójában a fákról szól, de azért ez cseppet se vegye el a gombarajongók kedvét a dologtól; személyes példámon meg tudom erősíteni, hogy azok is remeknek tarthatják a játékot, akiknek egyáltalán semmit nem jelentenek a gombák. A játék célja ugyanis az, hogy a fent leírt szimbiózis révén egészséges fák nőjenek az erdőben: a játékosok ezért dolgoznak, és ennek érdekében próbálnak facsemetéik gyökereivel a gombákhoz kapcsolódni.

[Cikk folytatása]

A gombák összeesküvéséből ezúttal nem világvége lesz, és még a zombik sem támadnak

A zseniális és méltán világhírű Fesztáv alkotója ismét a természet egyik nagy rejtélyéből készített társasjátékot: Az erdő mélyén nagyszerű választás azoknak, akik nem katonákkal és gyilkos lényekkel szeretnének hadakozni a játékasztalon.