• Kedvcsináló
• 2025.10.16. 14:15:00

Nemcsak a szépsége, de egy nagy ötlet miatt is ilyen jó ez a társasjáték [hvg.hu]

Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.

Néha elég egy nagy ötlet egy jó társasjátékhoz, ami rögtön el is hozza a hírnevet és a sikert. A fehér várkastély című, megannyi díjra jelölt, sokat megnyert és nagy feltűnést keltett játéknál ez a nagy ötlet annyi, hogy noha összetettebb, komoly stratégiát igénylő, olyan másfél óra alatt lejátszható társasról van szó, mégis minden játékosnak összesen kilenc akciója van az egész játék során, és kész. Ami nemcsak leírva hangzik elsőre paradoxonnak, de a szabály végigolvasása után is nehéz elképzelni. Hogy lehet mindössze kilenc akció, ha nem valami Ki nevet a végén?-jellegű, ékegyszerű játékról van szó, hanem egy olyanról, amiben számtalan módon lehet erőforrásokat, részpontokat és győzelmi pontokat gyűjteni? Mégis hogy lehet egy ilyen társas több kábé húszpercesnél, és hogy lehet ennyi idő alatt mindössze pár pontnál többet gyűjteni? Hát, az erre a kérdésre adott válasz mutatja meg A fehér várkastély nagyszerűségét.

A modernebb euro (más néven európai típusú) játékokban – azaz azokban, amelyek leginkább az erőforrások gyűjtésével működnek, és amiket félig komolyan „gyűjtök két fát és egy követ, hogy kapjak egy kecskét”-jellegű játékoknak szoktak nevezni – egyébként is kedvelt mechanizmus a motorépítés (engine building). Azaz az, hogy egy akciónk nem pusztán annyi, hogy rálépek a búzatáblás helyre, és akkor majd kapok egy búzajelölő pöcköcskét, hanem ha elég okosan építettem fel a stratégiámat, akkor egy-egy jó lépésem láncreakciót indít be. Ha úgy lépek oda, hogy már nálam van egy bizonyos kártya is, akkor egyúttal egy másik helyre is beléphetek, ami pedig egy másik kártyám miatt megint újabb lehetőséget ad nekem – valahogy így. Azonban a legtöbb ilyen játékban ez csak lehetőség, amivel inkább csak a jobb játékosok élnek, és ők is csak kiemelt alkalmakor, ha minden összejön.

Na ez az, amiben nagyot újít A fehér várkastély: ebben a játékban nincs kecmec, itt, mivel ennyire kevés akciólehetőségünk van az elsőtől az utolsó lépésünkig, ha nem így gondolkodunk, esélyünk sincs nyerni, de még pontot szerezni se nagyon. Ha viszont átlátjuk, egy-egy lépéssel milyen láncreakciókat indíthatunk be, akkor a „kilenc akciónk van” korántsem azt fogja jelenteni, hogy „kilenc dolgot csinálunk”. Sőt: muszáj, hogy átlássuk. Csak egy példa: a legtöbb hasonló játékban, ha épp megszorulunk, teljesen megfelelő akció néha csak pénzt vagy egy fontos erőforrást gyűjteni, itt viszont ez hatalmas hátrány, mert így az ember kilencből egy lehetőséget feláldozna csak arra, hogy pénzt szerezzen. Pedig pénz itt is sok mindenhez kell, csak épp meg kell oldani, hogy más akciók közben, mintegy mellesleg szerezzük meg. Azaz válasszunk egy olyan akciót, ami pénzt is ad, miközben még legalább kétféle módon segíti az előremenetelünket.

Ugyanakkor A fehér várkastélyban épp az az élvezetes, hogy nem viszi túlzásba a „stratégiakényszert”.

Koránt sincs szó annyira összetett és végletes precíziót igénylő játékokról, mint mondjuk a Lisboa vagy A Mars esetében. Ez a játék úgy valósítja meg a fent leírt összetettséget, hogy az mindenkinek menjen, aki játszott már bármilyen, közepesen összetett stratégiai játékkal az elmúlt tíz évből, olyasmikkel, mint mondjuk a Fesztáv, az Everdell vagy az Arnak elveszett romjai. De például az Ark Nova, a Brass: Birmingham vagy A Mars terraformálása már eggyel komplexebb játékok ennél. Mégis: akinek az összehasonlítás kedvéért sorolt játékok közül valamelyik is kedves, az aligha fog csalódni A fehér várkastéllyal.

[Cikk folytatása]

Nemcsak a szépsége, de egy nagy ötlet miatt is ilyen jó ez a társasjáték

Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.