• Ismertető
• 2023. márc 18. 17:54
• 7  

Kockanyűvő Faművesek

Egy erdő mélyén manók szorgoskodnak, fűrészelnek, gyalulnak, ragasztanak, hogy szép és hasznos tárgyakat készítsenek megrendelőiknek. Nagy a hajtás, hogy minden időben elkészüljön, de a fáradtságos munkának meglesz a gyümölcse.

A Messina 1347 és a Praga Caput Regni után egy újabb Vladimír Suchý játékot mutatunk be nektek, ez a Faművesek. A többiekkel ellentétben, ebben a játékban a dobókockáké lesz a főszerep, persze nem úgy, ahogy a kedves olvasó elsőre gondolná.

A Faművesek játékosai a már említett erdei manók bőrébe bújnak, hogy asztalosmunkával keressék meg mindennapi áfonyájukat. Három évig dolgoztam asztalossegédként így közel áll hozzám ez a téma, ezért nagyon vártam hogyan fogja mindezt bemutatni.

Négy táblán fogunk játszani, a központi akciótábla egy fűrészt imitál. Az aktív játékos előre mozgat egy akciólapkát, majd végre is hajtja a választott akciót. Hét akció van, némelyikkel fát és asztalos kellékeket szerezhetünk, másikkal fejleszthetjük a műhelyt, vagy segédeket fogadhatunk fel. A lapkák elvételekor szerezhetünk bónuszokat is, de ezek nem lesznek annyira hangsúlyosak, mint a Praga Caput Regniben voltak.

Kezdéskor kapunk a műhelytáblánkra egy fűrészt és egy illesztéslapkát, utóbbival a fahulladékot tudjuk felhasználni. Később szerezhetünk további fűrészeket, ragasztáslapkát és cserepeket. Az eszközöket fordulónként egyszer használhatjuk, ezért érdemes több eszközt is beszerezni. A fűrész használatához fűrészlap, az illesztéslapkához fahulladék, a ragasztáshoz pedig ragasztóra is szükség lesz, és néha a megrendelések teljesítéséhez is fognak kelleni az említett anyagok.

Fő nyersanyagunk a fa lesz, vagyis a dobókockák. Minden kocka egy darab fát jelképez, és mindegyik akkora darab, amekkora a kocka értéke. Hogy érdekesebb legyen a három szín három fajta fát jelent. Ezeket a darabokat lehet szétvágni, összeragasztani, toldani, de cserépbe ültetve nagyobbra is nőnek. A fadarabokat a megrendeléskártyák teljesítésekor hintalóvá, teniszütővé, vagy épp csónakká „állítjuk össze”.

A segédek állandó, fordulónként egyszer, vagy azonnal használható képességeket biztosítanak, de termelhetünk velük győzelmi pontot, fizetőeszközként szolgáló áfonyát, ragasztót, fűrészlapot, vagy más hasznos holmikat.

Beszerezhetünk szerszámokat, melyeket jobbhíján a padláson tárolunk, ezek lehelyezéséért különböző bónuszokat szerezhetünk.

A játék 14 forduló után ér véget, és a játék során megszerzett pontok mellé még megkapjuk a közös megbízáskártyákért és a hírnévsávon megszerezhető pontokat. Utóbbit a bevételtáblán elfoglalt helyünk és a teljesített megrendelések alapján kapjuk meg. A játékot az az asztalos nyeri meg aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Először kicsit megijedtünk a nagy marék dobókocka láttán, de bíztunk benne, hogy nem a klasszikus felhasználás fogja jellemezni a játékot. Szerencsére bejött, és játék közben már azon gondolkoztunk, hogy hogy nem jutott ez valaki más eszébe sokkal hamarabb. A kockahasználat ezen módja annyira adja magát, annyira organikus hogy utólag meglepő, hogy csak most jutott eszébe valakinek. Ráadásul sikerült olyan köntösbe öltöztetni, ami tökéletesen idomul a témához.

Az akciókerék mozgása ügyesen egyensúlyozza az akciók felhasználását, ugyanis egy akciót legfeljebb négyszer lehet egymás után használni, utána a kerék forgása leblokkolja a lapkát. Így kénytelenek vagyunk más akciók felé orientálódi. És itt jönnek képbe a bónuszok, amik segítenek kiegyenlíteni az ebből adódó szűkösséget és adnak egy kis rugalmasságot, de nem túl sokat. Ugyanis ahogy írtuk a Praga Caput Regnihez hasonlóan itt is vannak bónuszok, de azokban most inkább csak a játék kereteinek fellazítását éreztük célként, nem uralják le a játékmenetet, nem válik központi elemmé.

A sok pozitívum mellet most jöjjön néhány negatív pont. A játék alkatrészei már-már a gyenge minőség felé közelítenek. A táblák kissé görbék, a kártyák vékonyak, a kockák többségének pedig az egyik oldala fél-egy mm-el laposabb. Persze ettől nem lesz a játék használhatatlan, – a kockákat többségében nem dobjuk, csak a kívánt oldalra fordítjuk – de ezek a hibák mindenképpen rontják a játék használhatóságát.

A játékosok az akciókereket és a közös megbízásokat leszámítva nincsenek hatással egymásra. Viszont cserébe megint kapunk egy Suchý-féle egyszemélyes játékmódot, amiben most kártyák vezérlik az akciólapkák mozgását. Egyszerű és nagyszerű. A játék egyébként két fővel a legjobb, hárman még kellemes, de 4 fővel már 3 óra is lehet a játékidő.

Vladimír Suchý-t nem szokás az innovátorok közé sorolni, de véleményünk szerint a Faművesek egy olyan alkotás, mely a kockahasználat egy hiánypótló rétegét tárja a játékosok elé. 

Összetettsége miatt a Faműveseket gyakorlott játékosok számára ajánljuk, még akkor is, ha a téma hallatán felhúztad a szemöldököd. De ha érdekel ez a világ, és nem ijeszt meg néhány oldalnyi szabálytanulás, (ami amúgy könnyen emészthető) akkor bátran vedd a kezedbe. Hátha valami szeget üt a fejedbe.