• Ismertető
• 2021. dec 22. 9:00
• 8  
• Link másolása
  Megosztás

Cascadia vadvilága – Mintaépítés a vadonban

A Cascadia vadvilága egy könnyen tanulható társasjáték 1-4 fő részére, 30-45 perces játékidővel. A játékosok egymással versengve próbálják létrehozni a legharmonikusabb ökoszisztémát az észak-amerikai Flóraterületen. Az élőhelylapka-vadvilágjelző párosok kijátszásával állatokat rendezünk pontozási feltételeknek megfelelő alakzatokba, és minél nagyobb összefüggő területtípusok kialakítására törekszünk.

A játékosszámnak megfelelő mennyiségű élőhelylapkából képpel lefelé fordítva kupacokat építünk, a fából készült vadvilágjelölőket a húzózsákba tesszük, a természetjelző tobozokat kikészítjük. Felfordítunk négy lapkát, és mindhez húzunk egy-egy állatot a zsákból, így képezve négy párost. Mind az öt állatfajhoz választunk egy pontozókártyát. A játékosok kapnak egy-egy kezdőterületet, amelyet maguk elé helyeznek.

Ha a közös részen levő négy állat azonos fajból való, akkor sajnos ők túlszaporodtak, és le kell őket cserélni. Ha három azonos állat van lent, az aktív játékos dönti el, szeretne-e cserét.

Az aktív játékos választ egyet a négy élőhelylapka-vadvilágjelölő párosból. Dönthet úgy, hogy természetjelölő felhasználásával nem összetartozó kombinációt vesz magához, vagy az állatokat lecseréli számára kedvezőbbek reményében. A megszerzett párost azonnal ki kell játszani a saját ökoszisztémájába. A hatoldalú lapkát az egyre növekvő területéhez kell csatolnia, az állatot pedig egy számára élhető területre lehet költöztetni - olyan üres mezőre, amelyen megtalálható a szimbóluma. Ha a letakart mezőn volt toboz, a játékos kap egy természetjelzőt.

Minden játékos pontosan hússzor fog sorra kerülni, majd a pontozás következik. Szerencsére a pontozófüzet segítségével ez egyszerű és egyértelmű folyamat.

Először megnézzük, az egyes fajok hány pontot érnek a kártyájuk alapján. Minden játékban öt állatfaj vesz részt, és mindhez négy különböző pontozókártya tartozik. Egy játékban minden fajhoz egy kártyát választunk, így a rengeteg kombinációnak köszönhetően minden parti más és más. Ezután lepontozzuk az egybefüggő területeket, majd kiosztjuk a legnagyobb összefüggő területekért járó bónuszpontokat is. Végül minden megmaradt tobozért jár egy-egy pont.

Úgy érzem, nem csak a természet témájú játékok váltak divatossá, de az extra kihívások és az edukációs célú információmegosztás is kezd egyre népszerűbb lenni.

A játékszabály tartalmaz egy szuper kihívássorozatot, amely során mindenkinek külön-külön kell teljesítenie küldetéseket. Ezt már a Canvas: Festői vásznak esetén is imádtuk, de itt ezt még kidolgozattabbnak érezzük.

A szabályfüzet következő oldalán a játék szereplőiről olvashatunk fontos és érdekes tényeket. Azért azt kizártnak tartjuk, hogy a Zöldellő mezőkkel és a kártyaindex füzetecskéjével egyhamar felvenné bármilyen játék is a versenyt...

A Calico – Foltok, cicák, takarók és a Cascadia vadvilága rengeteg mindenben hasonlít egymásra, amely az azonos tervezői- és fejlesztői csapatnak köszönhető. Mind a két játék könnyen tanulható, 1-4 fő részére szól, és 30-45 percig tart. Fő mechanizmusuk a lapkaelhelyezés és a mintaépítés.

Viszont a Cascadia nem szab határokat a játékosoknak játéktáblával, bármerre és bármilyen formában építkezhetünk, a Calicoban pedig játéktábla keretein belül varrogatjuk a takarónkat. Így a cicás játék kisebb szabadságot és kevesebb lehetőséget biztosít, de kisebb játékteret is követel. A Cascadia komplexebb játék: több szabállyal dolgozik, és a mintaépítési és a pontozási rendszere is összetettebb. A Cascadia családi és középhaladó változatát érzem körülbelül azonos komplexitásúnak a Calico átlagos játékvariánsával. Amíg a macskás játékban a játékosok csak annyiban hatnak egymásra, hogy ugyanonnan kell minden körükben foltlapkát elvenniük, így elkapkodhatják egymás elől a kinézetteket, addig a Cascadiában a játék végi pontozásnál a területfölényekért is jár bónuszpont. A Calicoban a tervezhetőség nagyobb: a játékosok a közös kínálatból a kezükbe veszik a lapkát, a területükre pedig a korábban felvett két lapkából tehetnek le egyet. Bár mind a két játékszabály rejt magában további kihívásokat az izgalom fokozására, a Cascadiában ez jóval kidolgozottabb. Továbbá, véleményem szerint a Cascadia jobban hozza a vadvilág hangulatot, mint a Calico a cicásat, és nálam alkatrészekben is ez nyert a fából készült állatjelölőknek köszönhetően.

Calico - Foltok, cicák, takarók

A Cascadia vadvilága játék szépsége, hogy játszható meditatív hangulatban és agyégetős számolgatással is. Van egy családi és egy középhaladó pontozókártya a könnyedebb élményhez, ezek minden fajra azonos, egyszerűen átlátható és kialakítható mintákat díjaznak. Ha ennél összetettebbre vágyunk, válogathatunk az öt állatfajhoz tartozó négy-négy pontozókártya közül. Ezek nehézsége változó, vannak könnyen átláthatóak (például a medvék legyenek párban), és vannak, amelyek esetén komolyabb tervezésre és odafigyelésre lesz szükség (például építsünk hálózatot az ölyvekből).

A játék kevesebb játékos esetén jobban tervezhető. Ha egyedül játszol, pontosan tudod, melyik párostól kell búcsúznod a köröd végén. Két főnél még van rá esély, hogy amit kinézel a következő lépésednek, azt meg is tudod valósítani. Viszont három főtől rettentően gyakori az egymás elől elkapkodás, és jóval jelentősebb a szerencsefaktor.

Azoknak ajánlom a Cascadia vadvilágát, akik szeretik az egyszerű szabályrendszer - komplex játékélmény párosítást, a nagy újrajátszhatóságot és a minőségi alkatrészeket.