• Ismertető
• 2021.06.17. 10:00:00

Calico - Foltok, fenevadak, felvarrók

Ha macska vagy, és fekvőhelyet keresel, akkor a ruhásszekrény felé vedd az irányt. Ott számos pihe-puha lehetőség közül választhatsz, melyek garantáltan tiszták és illatosak is lesznek. A legjobb, ha egy olyan ruhatornyon terülsz el, ami a bundád színével pontosan ellentétes (tehát, ha világos színű cica vagy, akkor a fekete ruhákat válaszd), mert azon a legkényelmesebb a fekvés!

A Calico cicái valószínűleg jó sok tiszta ruhát szőrözhettek össze, mivel a gazdáik úgy döntöttek, hogy varrnak nekik egy óriási takarót, hátha az majd eltereli a figyelmüket. Sajnos a dolog nem ennyire egyszerű: mindegyik kisállat csak egy bizonyos mintára hajlandó letenni a szőrös kis hátsóját, és persze fontos a megfelelő szín is.

"A közhiedelemmel ellentétben a macskák nem színvakok. Csupán nem tudnak megkülönböztetni annyi színt, mint az emberek. Az, hogy pontosan melyiket érzékelik, még nem teljesen tiszta, de azt tudjuk, hogy a pirosat nem látják."

A Calico még tavaly futott egy kört Kickstarteren, ahol absztrakt/családi (és figuramentes) játékhoz képest szép eredményeket ért el – akárcsak a kiadó másik játéka, a vadvilágos Cascadia. Közösségi finanszírozás ellenére nem szórták meg extrákkal a dobozt és a KS kiadás is csak néhány lappal több, mint a bolti. A dobozbelső teljesen átlagos, a komponensek minőségi, vastag kartonból készültek. Egyedül az insertet cserélném le. A sok apró és nagyon hasonló alkatrész szortírozásához lesz szükségünk tárolóra a mellékelt zacskókon felül is.

A feladatunk tehát az lesz, hogy hatszögekből készítsünk takarót a cicáinknak. Néhány foltot már előre megvarrtak nekünk, ezek a tábla szélén helyezkednek el. A játék talán egyik legnehezebb része tudatosítani magunkban, hogy a tábla kerete is a játék részét képezi. Foltokból (hatszög alakú lapkákból) mindig kettő van a kezünkben. Ezek közül rakhatunk le egyet bárhová a táblánkra, majd ezután húzhatunk a három darabos közös készletből. Ha frissítettük a készletet, jöhet a következő játékos. Ezt egészen addig ismételgetjük, amíg minden tábla be nem telt, vagyis összesen huszonkettő fordulót játszunk le. Ezután jöhet a pontok összeadása.

Cicákból minden játék előtt hármat választunk ki véletlenszerűen, ők lesznek majd a győzelmi pontjaink legfontosabb forrásai. A macskák kapnak két véletlenszerűen kiválasztott mintát a hatból, ezek lesznek az ő kedvenceik. Pontot akkor kapunk, ha sikerült az adott mintával egy nagyobb, összefüggő területet lefedni. Néhány állatnak elég, ha egy bizonyos méretet (például hat mező fölött) elér a minta, mások még azt is megszabják, hogy a foltok milyen alakazatba rendeződjenek. Ha sikerült megfelelni a szőrös kicsi zsarnokok követeléseinek, akkor elvehetünk egy hozzájuk tartozó jelölőt és lefedhetjük vele a mintát. Ez a játék végén pontot fog érni, viszont azt is magával hozza, hogy azon a helyen több macskapontot már nem tudunk gyűjteni. Ha ismét ugyanazt az állatot szeretnénk lenyűgözni, azt a tábla másik végén kell megtennünk.

A táblára a játék elején lekerül három céllapka, ezeket mind valamilyen különleges módon kell körberakni foltokkal. Van, ami akkor ad pontot, ha csupa különböző lapkát teszünk köré, valamit kettő-kettő-kettő megegyező folttal kell körberakni, és így tovább. Azt, hogy a feladatot színekkel teljesítjük, vagy mintákkal, mi dönthetjük el. Ha viszont sikerült mindkettővel eleget tenni a feladatnak, sokkal több pont üti a markunkat.

Végül, a cicák kényelme mellett meg kell felelnünk bizonyos esztétikai szempontoknak is. Ha sikerül egy legalább három lapból álló, egyszínű területet lefednünk, kapunk érte egy gombjelzőt, mely pontot ér. Ha ezt mind a hat színnel sikerül elérnünk, azt egy szivárvány színű gombbal – és természetesen még több ponttal - jutalmazza a játék.

A Calico tipikusan az a játék, amit megérteni könnyű, de játszani nehéz. A cuki cicás borító és a harsány színek miatt az ember joggal hiheti azt, hogy ez egy gyerekekkel is játszható játék, vagy egyenesen gyerekjáték. Nos nem. A tapasztalatom az, hogy az első parti Calico egyenesen ijesztő tud lenni. A tábla, annak ellenére, hogy több, mint húsz mezőt kell lefedni, nagyon kicsinek és zsúfoltnak tűnik. Figyelni kell a háromféle pontszerzési lehetőségre, egy kicsit előre tervezni, és az se lenne rossz, ha néha a többiek táblájára is rápillantanánk, hogy képben legyünk azzal, hogy ki mit gyűjt. Valami használható stratégiát kiépíteni ebben az őskáoszban? Lehetetlen…

…egészen a második parti kezdetéig. Egészen furcsa, hogy amennyire elveszettnek éreztem magamat az első játék közben, annyira a helyére került minden, amikor újra kevertük a lapkákat a következőhöz. A közepénél már számoltam a foltokat, osztottam-szoroztam a célokba fektetendő energiát és azok megtérülését, közben meg próbáltam úgy rabolni, hogy az a körülöttem ülőknek a legjobban fájjon. A készítők gondoltak azokra is, akik nem szeretnék átélni ugyanezt a kezdeti stresszt, és inkább fokozatosan ismerkednének meg a teljes játékkal. Nekik csak egyszerűen fejjel lefelé (vagy inkább cicafejjel felfelé) kell fordítaniuk a céllapkákat, és máris elég a színekre és az állatokra figyelni. A tervezők ezt javasolják akkor is, ha fiatalabbakkal ülünk le játszani.

Az élményt leginkább az Azulhoz, a Sagradához, esetleg a területlefedős roll&write játékokhoz tudnám hasonlítani. Először még kvázi véletlenszerűen pakoljuk le a lapkákat, próbálunk rájönni, hogy miből lesz pontunk. Az események a játék közepe felé indulnak be, amikor már tudjuk, hogy mit akarunk kezdeni magunkkal és ehhez próbálunk lapokat gyűjteni, a többiek elől pedig rabolni. Ez lesz az a pont, ahol el kell döntenünk, hogy melyik célt fogjuk elengedni – merthogy tökéletes Calico tábla nem létezik. A vége felé már csak arra játszunk, hogy azt a pár szabadon maradt üres helyet értelmes módon tudjuk kitölteni. Ebben a szakaszban még nagyobb szerepet kap a többiek szemmel tartása, mert az, hogy nekünk essen le a „varázslap” ugyan fontos, de még fontosabb, hogy ez ne mással történjen meg.

Mint az ilyen készletbőlhúzós-lefedős-célos játékok többsége, a Calico is rendelkezik szóló móddal. A magányos játékos ekkor egy futószalag módjára változó közös készletből húzhatja ki a lapokat. Így biztos lehet benne, hogy senki nem fog szándékosan keresztbe tenni neki, viszont le kell mondania a játék szépségét jelentő dühkitörésekről, amik akkor hangzanak el, amikor sikerül valakinek egy körök óta kinézett lapját lenyúlni.

A többjátékos mód változatosságát nem csak a véletlenszerű cicák és célok adják, hanem a játékszabály végén mellékelt kampány mód. Igen, jól olvastad, a Calicóba, ami egy absztrakt területlefedős játék, sikerült belecsempészni egy mini-kampány módot. Ebben vagy egy megadott forgatókönyv szerint kell játszanunk (tehát előre kioszott céllapokkal és egyedi szabályokkal), vagy valamilyen feladatot kell teljesítenünk ahhoz, hogy előrébb lépjünk a Calico nagy ranglistáján.

A Calico csodálatos családi játék, és az absztrakt kategória hatodik helyét sem véletlenül foglalja el. Fontos, hogy ne ijedjetek meg az első játéktól, ha pedig úgy gondoljátok, hogy valakinek sok lehet, használjátok bátran az egyszerűbb verziót. Tökéletes választás macskásoknak ajándékba, és gémereknek, agytornára is.