• Ismertető
• 2020.07.25. 16:00:00

Splendor - Drága kőművesek

Ha valaki megkérne, hogy magyarázzam el egyetlen példával a tablóépítős játékok lényegét, biztosan a Splendort választanám. Nyilván nem ő volt az első a műfajban, de kevés másik játék tudja ennyire egyszerű és letisztult szabályokkal érzékeltetni a mechanikát.,

A Splendorból számos kiadás készült már (bizonyos nyelveken tíz különféle verziója is megjelent), de ezek között tartalmi eltérés nincs, csak a borító és a komponensek minősége és változhat. Azon belül is főleg a drágakő zsetonoké. Sajnos a gamer közösségnek nehéz megfelelni: az egyik fele könnyű tokeneket akar, a másik pont, hogy nehezebbeket. ennek megfelelően a zsetonok súlya kiadásonként eltérő volt. A mostani verzióban újra súlyozott zsetonok vannak, és közben a játék ikonikus ékszerkészítő kisiparosát is eltávolították a borítóról. Tehát ha olyan (új) Splendort veszel, aminek az elején ember helyett madár van, akkor biztos lehetsz benne, hogy abban nehéz alkatrészek lesznek.

"Amikor a cikkhez gyűjöttem anyagot, rákerestem gyorsan, hogy milyen játékok jelentek még meg a Splendorral egy évben: Istanbul, Five Tribes, Holtak tele, Castles of Mad King Ludwig... hű, 2014 aztán erős év volt!"

A tablóépítős műfaj definíciója így hangzik: a játékban dolgokat kell elköltened, hogy cuccokat vegyél belőlük. A cuccok több dolgot adnak neked, amiből utána könnyebben tudsz majd új cuccokat venni.

Érthető, nem? Akkor nézzük egy kicsit konkrétabban! A Splendorban ékszerkészítőket alakítunk, akik azért versengenek, hogy a városba látogató mecénások az ő portékájukat vegyék szemügyre először – és remélhetőleg arannyal fejezzék ki elragadtatásukat a mesés kincsek láttán.

Játék elején véletlenszerűen kihúzunk a játákosoknál eggyel több nemeslapot és a kártyákat háttér szerint elrendezzük. Így alakul ki három, egyre drágább, de egyúttal egyre hasznosabb lapokat tartalmazó pakli. Egy játékos a körében egy dolgot tehet meg a négy lehetőség közül:

• elvehet a közös készletből három különböző színű drágakövet,
• elvehet a közös készletből két egyforma drágakövet – de ezt csak akkor, ha legalább négy van még az asztalon (maradjon elég mindenkinek),
• felhúzhat egy lapot az asztalról a kezébe – ekkor elvehet egy dzsókerszínnek számító aranyat is,
• megépíthet egy lapot vagy a kezéből, vagy akár közvetlenül az asztalról is.

A kijátszott épületlapokért a drágakő zsetonokkal kell fizetni. Ha sikerült megépíteni az épületet, akkor az adhat pontokat, illetve kőbónuszt. Ez azt jelenti, hogy a következő lapjainkért már egy kővel kevesebbet kell fizetni – amik szintén adnak majd egy kőbónuszt, úgyhogy a következő kártyánk még olcsóbb lesz... és így tovább.

Pontokat a kijátszott lapokért, valamint azok után a nemesek után kapunk, akiket sikerül rávenni, hogy meglátogassák a műhelyünket. Minden játék elején véletlenszerűen felhúzunk pár nemes lapkát - ezeken szerepel, hogy mennyi pontot adnak, és, hogy milyen kövek érdeklik őket. Ha a megfelelő épületek felhúzásával sikerül eltalálnunk az érdeklődési körét, akkor a lapka hozzánk kerül, növelve a pontjainkat.

A játék akkor ér véget, amikor valaki megszerzi a tizenötödik pontját. Ekkor a többiek még egy kört lejátszanak, végül a legtöbb pontot elérő játékos nyer. Ez a bizonyos utolsó kör a játék egyik legizgalmasabb szakasza, mert simán lehet, hogy valaki egy utolsó húzással több pontot szed össze, mint az, aki elhozta a játék végét.

"A bennem élő környezetvédő egy kicsit felsírt, amikor láttam, hogy az egész játék hatodannyi helyen elfért volna, mint amekkora dobozban érkezik. Ez nem kizárólag a kiadó hibája. Sajnos – ha nincs a gyárban szerszám hozzá - előfordulhat, hogy nagyobb dobozt olcsóbb gyártani, mint kisebbet."

A Splendor az a játék, ami tipikusan lassan indul be, de a végére nagyon besűrűsödik. Először még akár négy-öt körbe is kerülhet, hogy megépítsünk egyetlen épületet az első sorból és, és úgy tűnik majd, hogy órákat fogunk ülni asztal mellett, mire összejön a játék végét jelentő tizenöt pont. A végére viszont már semmi nem lesz drága: szórni fogjuk a kártyákat, és nem az lesz a kérdés, hogy mit akarunk megépíteni, hanem, hogy mit nem. Ez egyébként nem értelmetlen kérdés, mivel pontegyenlőség esetén az nyer, akinek kevesebb kártyája van az asztalon.

A nagy drágakő harácsolás közepette az ember hajlamos megfeledkezni a többiekről és sajnos nem véletlenül. Az interakció ugyanis meglehetősen kevés: kimerül abban, hogy fejben tartjuk, milyen ékkövekre van szüksége a többieknek és nem engedjük, hogy könnyen megszerezzék azokat. Erre viszont érdemes nagyon figyelni, mert a győzelem múlhat azon, hogy mikor indul útjára egy-egy nemes.

A másik fontos interakciós elem az aranyak „felporszívózása”. Semelyik drágakőből nincsen sok a készletben, de az arany különösen gyorsan hajlamos kifogyni. Ha a kártyákkal együtt arany-dzsókert is szerzünk, akkor egy kört ugyan kihagyunk, de minél kevesebb aranyat hagyunk a többiknek, annál lassabban tudnak majd építkezni. Ez különösen a játék elején fontos, amikor még senki sem úszik a kincsekben.

Kinek lehet ajánlani a Splendort? Gémereken kívül szinte mindenkinek. Nem azt mondom, hogy egy vérprofi játékos nem találhat benne élvezetet. Inkább azt, hogy két-három heavy euró után fájdalmasan egyszerűnek fog hatni a mechanika. Kicsit olyan, mintha egy nagyobb játék egyik kisebb egységét adták volna ki önálló játékként.

Erről persze szó sincs, inkább az ellenkezője igaz: az összetettebb társasok térnyerésével bizonyos játékok, amik eddig önállóan is megállták a helyüket, beépülnek a nagyobbakba játékelemként. Így, ha tapasztaltabb játékosokat szeretnétek lekötni vele, érdemes beszerezni a (magyar nyelven érthetetlen okból még nem kapható, és amúgy az alapjátéknál drágább) kiegészítőt is.

A Splendor gateway játék, családi szórakozás olyan alkalmakra, amikor többen vagyunk és szeretnénk játszani valami nem túl hosszút, de a hülyéskedős partijátékok helyett klasszikus társasjáték élményre vágyunk. Akkor tökéletes választás, és megérdemelten foglalja el a helyét a Ticket to Ride és a 7Csoda mellett a klasszikusok polcán.