• Ismertető
• 2018.10.05. 13:38:00

Pandemic - Gyógyír minden betegségre

Tíz éve kergetjük a vírusokat a világ körül. Hogyan lehetséges, hogy egy tízéves játék még mindig a figyelem középpontjában tud maradni? Vajon érdemes beruházni a kiegészítőire is, vagy a Pandemicet is utoléri a Monopoly-jelenség?

Rögtön választ is adnék a bevezető egyik kérdésére. A Pandemic sikere valószínűleg abban rejlik, hogy nagyon könnyű vele eljutni az élvezeti szintre. Más szavakkal: úgy tud izgalmas maradni, hogy közben bot egyszerű. Ha a tapasztalt játékos szigorú szemével nézzük, minden eleme egy már jól ismert mechanikára vezethető vissza: egyszínű kártyákat kell gyűjtögetnünk és pontról pontra kell mozognunk. Akkor sincsen baj, ha valaki nem látja át elsőre az egészet: kooperatív játék lévén folyamatosan segítik egymást a résztvevők.

A világtérképen négy veszélyes vírus garázdálkodik. A mi feladatunk, megvédeni tőlük az emberiséget az ellenszerek kifejlesztésével. Ehhez azonos színű kártyákat kell gyűjtögetnünk és elszállítanunk őket a kutatóállomásra, hogy ott gyógyszert kotyvasszunk belőlük.

Igen ám, de a kocka alakú bacik nem fogják karba tett csillókkal végignézni, amíg mi fehér köpenyben mixerkedünk. Gyorsan szaporodnak minden kör végén, ha pedig egy városban túl sok gyűlik belőlük össze, akkor kirajzanak az összes lehetséges útvonalon, hogy tovább fertőzzenek. Rohangálnunk kell tehát utánuk, különben lelkiismeretfurdalás nélkül lecsapnak a világ különböző pontjain.

Ahhoz, hogy utólérjük őket, repülőjegyet kell vennünk pont azokból a kártyáinkból, amiket lehet, hogy inkább ellenszer kifejlesztésére használtunk volna. Nem egyszerű mindent egy kézben tartani. Ráadásul az óra ketyeg: ha egy játékos nem tud több lapot felhúzni, egy betegség túlszaporodik vagy a túl sok járványkitörés miatt eluralkodik a bolygón a pánik, akkor vége a játéknak.

Esélyünk a sikerre csak akkor van, ha jól ismerjük és ki is használjuk a karaktereink egyedi képességeit. Van, aki gyorsabban tud gyógyítani, van aki egyszerűbben kotyvasztja ki az ellenszérumot, van aki pedig az utazásban tud segíteni.

Feszültnek hangzik? Az is, de szerencsére a Pandemic nem olyan véreskezű. Könnyen tanulható és pár parti után verhető is, de lehet növelni a nehézségen néhány lap hozzáadásával vagy a játékosok számának növelésével.

A Pademic már így is egy tökéletes játék lehetne. Viszont még hiányzik belőle...

...a fűszer, ami megadja a játék igazi ízét! Sokan úgy gondolják, hogy csak ezzel együtt teljes értékű játék a Pandemic. Az alapjátéknak ugyanis van egy nagy hátránya: hamar kiismerhető. Még a tapasztalt játékosok sem fognak megnyerni minden partit, viszont már rutinból tudni fogják, hogy mikor lesz meg egy játék gond nélkül és mikor érdemes idejekorán asztalt bontani az esélytelen állás miatt.

Na, ezt szüntei meg a Pengeélen. Új szereplők és új eseménykártyák kerülnek a lehetőségek közé. Ezek nem csak a változatosság miatt fontosak. Ennyi lapból már egyáltalán nem biztos, hogy kijön a jól megszokott kis csapat, amivel olyan könnyű nyerni. Kénytelenek leszünk új stratégiát kialakítani, hogy a legdilettánsabb bandának is legyen esélye.

Szerencsére az új lapok csak egy részét képezik ennek a tartalmas kiegészítőnek. Összesen három modul kapott helyet a dobozban, melyek közül az elsőt kifejezetten azoknak szánták, akik szerint a Pandemic túl könnyű. A virulens törzs nevű kihívás úgy a játék harmadánál kiválaszt egy kórokozót, hogy aztán felruházza egy-két véletlenszerű tulajdonsággal, aminek a játékosok nem fognak örülni. Közben persze a többi vírus sem tétlenkedik, amíg az emberek a feltápolt haverjukkal viaskodnak.

A mutáció modul egy új, lila víruskockát hoz a játékba. Így már ötfelé kell figyelniük a játékosoknak, ráadásul a lila betegség csakazért sem úgy viselkedik, mint a többi. Gyorsabb, halálosabb és kiszámíthatatlanabb, mint az eddig ismert társai.

A harmadik modulban újra a lila betegéset üdvözölhetjük. Terjedését azonban nem a lapjárás, hanem egy másik játékos fogja meghatározni, aki a többiek ellen dolgozik. Ő lesz a bioterrorista, aki ide-oda repked a világban, fölrobbantja a kutatóállomásokat és teleszórja betegségekkel a már biztonságosnak ítélt földrészeket. Ráadásul mindezt teljesen láthatatlanul.

Szóval két dobozból sikerült összehozni egy tökéletes vagy majdnem tökéletes játékot. A többi kiegészítő innentől fogva opcionális. A rajongók imádni fogják az újabb és újabb kihívásokat, de az egyszeri játékosok tökéletesen ellesznek az első kiegészítővel is.

A Laborban az ellenszérumok kifejlesztéséhez már nem elég egyszerűen Fekete Pétert játszani és fölőporszívózni a lapokat. Szekvenálni kell, karakterizálni, szaporítani és tesztelni, hogy a fecskendőbe kerülhessen a védőoltás. Ezek a szavak már önmagukban is ijesztőek, de a játékban még inkább azok lesznek. Egy új táblára kell gyűjtenünk a térképről a kockákat, hogy azokat megfelelő sorrendbe rendezve megszülessen a képlet. Nem a lapokkal kell tehát zsonglőrködni, hanem az idővel. A védőoltás kifejlesztése könnyebb, viszont rengeteg akcióba kerül és legalább egy játékost teljesen lefoglal. Új stratgégia kell tehát és nagy szükség lesz a karakterek új képességeire is.

A Labor nem csak az új játékmód miatt érdekes. Van olyan renitens arc, akinek eddig képtelen voltál lenyomni a torkán azt, hogy létezik olyan játék, amiben nincs minden esetben győztes? Most végre eljött az idő, hogy őt is meggyőzd. A Labor ugyanis lehetőséget biztosít csapatjátékra, ahol végre egymás ellen is lehet küzdeni. Ezenkívül megoldást nyújt a nagypofájú alfajátékosok problémájára is: az egyszemélyes játékmód bevezetésével.

„NEM LESZ MÉG ELÉG? Három doboznyi játékot mutattál be, összesen majdnem tízféle modullal! Hova kell ezt még bővíteni?” – gondolhatod most magadban, hiszen a cikknek még közel sincs vége. Valószínűleg igazad is van, hiszen ezek még csak a magyar kiadások voltak. Angolul még legalább háromszor ennyihez férhet hozzá a lelkes játékos. A kiadó viszont nem gondolja, hogy ennyi elég lenne. Addig fogja ütni azt a bizonyos vasat amíg meleg és úgy látszik, hogy az nem akar egyhamar kihűlni.

Angol nyelven kapható már, hogyaszondja... árvizes Pandemic, spanyolnáthás Pandemic, rómás Pandemic, Cthuhlu Pandemic (!), kockás Pandemic, kétjátékos spinoff és még ki tudja mit hoznak ki a témából. A kérdés az, hogy ezek vajon a róka különböző bőrei vagy hordoznak-e magukban értéket.

A válasz pedig az, hogy a játékosok még nem unják. Az egyszer használatos Legacy például sokáig a világ legjobb játéka volt BBG-n, amíg megelőzte a szörnyöldösős Gloomhaven. A tematikus kiadások pedig nem hasraütésszerűen készülnek, hanem mindig az aktuális világbajnokság helyszíne előtt tisztelegnek – kellően sok egyedi tartalommal ahhoz, hogy a többi játék mellett is megállják a helyüket.