• Ismertető
• 2022.09.26. 18:02:00

Ankh: Egyiptom istenei - Harc az áhítatért

Ebben a közepesen összetett, körülbelül másfél órás, 2 - 5 fő részére szóló területfoglalós stratégiai társasban a játékosok egy-egy isten bőrébe bújva próbálják megszerezni az emberek áhítatát, hiszen a végén csak egy isten maradhat Egyiptomban!

Az Ankh: Egyiptom istenei aprólékosan kidolgozott, hatalmas isten és őrző figuráival keltette fel a figyelmemet. Közelebb érve már láttam, hogy tervezője Eric Lang, akinek a Blood Rage és a Felkelő Nap fantasztikus, minikben gazdag stratégiai játékokat is köszönhetjük. Ha valakinek még ezután is kérdés, hogy vajon jó lesz-e a játék, akkor neki elárulom, hogy a 2021-es Golden Geek Awardson három kategóriában is jelöltést kapott: legjobb közepesen összetett játék, legjobb tematikus játék és a legszebb prezentáció kategóriákban.

A játék öt, egyedi tulajdonságokkal rendelkező istent rejt magában, akiket egy mini és egy istentábla – a későbbiekben esetleg összeolvadt istentábla - jelképez. Mindhez tartozik hat harcos, figuratalpak, ankhjelölők, hét harckártya és esetenként egyéb egyedi alkatrészek. A dobozról is visszaköszönő farkas szerű lény Anubisz, a balzsamozás és a holtak istene, aki az elhunyt emberek bűneinek súlyát méri. Halott ellenséges harcosok csapdába ejtésével képes növelni a saját erejét. A sárga színben pompázó napisten Ré, az emberiség atyja, aki képes ragyogó figurákat megidézni, és a segítségükkel több áhítatot nyerni. Személyes kedvencem a piros kosként ábrázolt Ámon, a levegő és a szél istene, aki a csatában egy helyett két kártyát is kijátszhat - konfliktuseseményenként egyszer. A kék Ízisz anyaistennő, a termékenység istennője, akinek minden ellenséges harcos mellett álló figurája védett, vagyis összecsapás során megmenthető a haláltól. A zöld Ozirisz a növényzet és a termékenység istene, valamint a holtak bírája. Csata elvesztésekor nyithat egy kaput az alvilágba, hogy a későbbiekben figuraidézéssel plusz egyet képes legyen innen visszahívni.

Minden játékos választ egy istent, és magához veszi az összes tartozékával és egy követővel együtt. Ezután kiválasztunk a küldetéskönyv tíz küldetéséből egyet a játékosszámnak és kívánt nehézségnek megfelelően, és ez alapján előkészítjük a játéktáblát: régiókat zárunk le, új régiókat alakítunk ki tevék segítségével, majd templomokat, obeliszkeket, piramisokat és kezdőfigurákat helyezünk le. (Minden küldetéshez kapunk egy rövid bevezetést, hogy bele tudjuk képzelni magunkat az aktuális jelenetbe, néhány küldetés pedig módosítja az alapszabályokat is.) A központi tábla mind a négy sorába egy akciójelzőt rakunk a játékosszámnak megfelelő helyre, az eseményjelzőt pedig az eseménysáv legelejére. Az áhítatsáv legaljára minden játékos kiteszi a műanyag ankhjelölőjét játékossorendnek megfelelően. Kiválasztunk mind a három szintű őrzőből egyet-egyet - így Macskamúmia vagy Szatet, Apep vagy Múmia és Androszfinx vagy Óriásskorpió kerül játékba -, akiknek a figuráit és a tábláját a játéktérre helyezzük.

A játék során négy akció közül választhatunk. Figurák mozgatása során minden figuránkat mozgathatjuk egy, kettő vagy három mezővel – ügyelve rá, hogy minden mezőn csak egy figura vagy monumentum állhat. Figura idézésével egy harcost vagy őrzőt helyezhetünk a készletünkből egy üres mezőre, amely szomszédos egy már lent lévő figuránkkal vagy monumentumunkkal. Követők gyűjtése akcióval annyi követőt vehetünk el a közös készletből, ahány semleges vagy általunk birtokolt monumentummal áll szomszédos mezőn figuránk. Negyedik lehetőségünk egy ankhképesség megszerzése, amihez annyi követőt kell befizetnünk, amekkora képességre fáj a fogunk: egyet, kettőt vagy hármat. Szintenként négy lehetséges képesség szerepel, viszont egy játék során egy isten szintenként maximum kettőt szerezhet meg. Bizonyos képességek megszerzésekor felfedünk egy őrzőszimbólumot, ekkor a szolgálatunkba áll a tábla mellől az adott szintű őrző – hogyha ellenfelelink még nem kapkodták el előlünk. 

Az aktív játékos a körében mindig egy vagy két akciót hajt végre. A központi táblán látható mind a négy lehetséges akció sávja. A kiválasztott akció jelzőjét eggyel léptetjük, és ha az eléri a legutolsó mezőt, bekövetkezik egy esemény, amely végrehajtása után az akciójelzőt visszatesszük a játék eleji kiindulási pontjára, és a játékos köre véget ér. Hogyha nem következett be esemény, a játékos az első akciójának sávja alattiakból fogja kiválasztani a másodikat.

Hogyha egy játékos felér az áhítatsáv legtetejére, vagy a negyedik konfliktusesemény után csak ő marad játékban, azonnal megnyeri a játékot. Ha ezt a konfliktust senki sem élte túl, mindenki veszített, és Egyiptom ateista lett. Ha ezek egyike sem következik be, és az eseménysáv végére értünk, a legtöbb áhítattal rendelkező isten nyer.

Esemény kiváltásakor léptetjük eggyel az eseményjelzőt a sávon, és az aktív, kiváltó játékos végrehajtja az adott eseményt. Monumentum birtoklása esemény hatására birtokba vehet egy figurájával szomszédos monumentumot. Tevekaraván eseménnyel kettéoszthat egy régiót: legfeljebb hat tevével összeköthet két határvonalat úgy, hogy minden tevét egy szárazföldi mezőket elválasztó vonalra helyez - ügyelve rá, hogy egy régió legalább hat mezőből álljon. A kettéosztott régió egyik fele megtartja a régió eredeti számát, a másik újat kap, majd akár ki is cserélheti az egyik új régió számát egy már lent lévővel.

A játék legizgalmasabb része a konfliktus esemény: összemérjük az istenek erejét minden régióban egyesével, szám szerint növekvő sorrendben. Ahol csak egy játékos figurái állnak, ott automatikusan ő uralkodik, így ő kap egy áhítatot minden itteni monumentumtöbbsége után – vagyis, ha az adott típusú monumentumból az adott régióban neki van a legtöbb. Ha egy régióban több játékos figurái is jelen vannak, ott csata alakul ki. Mindenki egyszerre felfed a kézben tartott harckártyái közül egyet. Hogyha volt köztük monumentum építése kártya, akkor azzal húzhatunk fel új építményeket a táblára, majd a sáskajárás kártya lesöpri a figurákat a tábláról. Ezután megállapítjuk a monumentumtöbbségeket egy-egy áhítatért, majd jön az összecsapás, ahol a többi öt kártya fejti ki hatását. A csata szereplői összeszámolják a régióban lévő harci erejüket: minden figura egy erőt ad - ezt őrzők vagy istenek egyedi tulajdonságai vagy ankhképességei módosíthatják -, ehhez adjuk hozzá a harckártyán szereplő erőt. A legnagyobb harci erővel rendelkező játékos nyeri meg a csatát, kap egy áhítatot, és minden ellenséges harcost és őrzőt megöl az adott régióban, akik így visszakerülnek a tulajdonosuk készletébe. A konfliktust kiváltó játékos győztesnek számít döntetlen helyzetekben, egyéb döntetlen során mindenki vesztes.

A játék során négy konfliktusra kerülhet sor. A harmadik konfliktus végén három vagy több játékos esetén a két legkevesebb áhítattal rendelkező isten összeolvad, hogy így ők nagyobb eséllyel, csapatként hozzák be lemaradásukat. A legkevesebb áhítattal rendelkező isten lesz az alsóbbrendű, az ő monumentumait, harcosait és istenét megsemmisítjük, a követőit és az őrzőit megkapja a felsőbbrendű isten, akit innentől kezdve együtt irányítanak. Kicserélik egymással az összeolvadt istentábláikat, hogy tisztában legyenek egymás egyedi képességével.

Mivel az Ankh: Egyiptom istenei egy konfrontatív, harcolós, egymást megsemmisítős, területfoglalós játék, nyilván nem való mindenkinek, viszont aki szereti ezt a műfajt, azoknak bátran merem ajánlani. Bár a közepesen összetett játék szabályfüzete harmincegy oldalas, a szabályok könnyen átláthatóak, már az első játék is élvezetes. Minden játékos azonos harckártyákkal rendelkezik, mégis mennyire más stratégia kialakítására képes! Részben az öt isten egyedi képessége miatt, részben pedig azért, mert a tizenkettő nagyon változatos ankhképességből maximum hat szerezhető meg egy menetben. Növeli az újrajátszhatóságot a küldetésfüzet, amely tíz különböző előkészítési módot kínál, és érdekes plusz, hogy mindehez kapunk egy rövidke háttértörténetet is. A lemaradó istenek egybeolvadása zseniális megoldás a lemaradó játékosok ösztönzésére, és a vezetők éberen tartásában. A minik eszméletlenül aprólékosan vannak kidolgozva, és imádom, hogy aminek nem lenne muszáj mininek lennie, az is az - például a régióelosztásra használt tevék. A játéktábla és a többi alkatrész is szépen munkált, hangulatos, minőségi. Eric Lang ismét remekelt, a játék nem okozott csalódást a magas elvárásaink ellenére sem.