• Ismertető
• 2022.03.09. 13:00:00

Harry Potter: A halálfalók felemelkedése

A varázsvilágot ismét egyre nagyobb veszély fenyegeti... Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén egyre erősebb, és arra készül, hogy halálfalóival leigázzon mindenkit, aki az útjába áll. Ti képesek vagytok megállítani őt?

A Harry Potter: A halálfalók felemelkedése egy kooperatív társasjáték 2-4 fő számára, melyben célunk, hogy Voldemortot legyőzzük, és megakadályozzuk, hogy túlontúl nagy hatalomra tegyen szert.

A játék során a Főnix Rendjéből, Dumbledore Seregéből és a Roxfortból toborzunk boszorkányokat és varázslókat a csapatainkba, majd közös erőfeszítéssel próbáljuk a Sötét Nagyurat és csatlósait az Azkabanba küldeni. A győzelmi feltétel rendkívül egyszerű(en hangzik): győzzük le Tudjukkit, azonban veszíteni kapásból négyféle módon is lehetséges: túl sok varázslót győznek le a halálfalók, valamelyikünk összes varázslóját legyőzik, legalább 4 helyszínt leigáznak, vagy bármelyik helyszínt teljesen leigázzák. Ugye, milyen biztató?!

Az előkészületek során összeállítjuk a játékostáblát, és a közepére elhelyezzük Voldemort egészen szemrevaló és tekintélyes méretű figuráját, amely a pálcájával egy tetszőleges helyszín (Mágiaügyi Minisztérium, Abszol út vagy Roxmorts) felé mutat. Ezen alaphelyszínekre ezután 2-2 helyszínkártyát helyezünk. A varázslat-, sebesülés- és rontásjelölőkből, valamint a varázslókockákból a tábla mellett egy-egy készletet halmozunk fel. Ezek után mindenki választ magának egy tagságot (Roxfort, Főnix Rendje, Dumbedore Serege), és elveszi a hozzá tartozó főhadiszállás-kártyát (Dumbledore irodája, Grimmauld tér 12., A Szükség Szobája) és küldetésjelölőt, majd választ egyet a kezdőkarakterek közül. Nincs más hátra, mint a karakterpakli előkészítése: Voldemort kártyáját félretesszük, ezen felül az összes többi kártyát összekeverjük, ezek egy közös húzópaklit alkotnak. Minden helyszín elé lerakunk 3-3 karakterkártyát, majd a Sötét Nagyurat a húzópakli közepébe csúsztatjuk. A gonoszkártya képpel felfelé egy kicsivel távolabb helyezkedjen el, mivel ide fognak gyűlni az Azkabanba küldött halálfalók és a gyengélkedőn lábadozó varázslók, valamint a leigázott helyszínek is itt fognak sorakozni.

A játékot az a boszorkány vagy varázsló kezdi, aki legutóbb látta valamelyik Harry Potter filmet (de minden valamire való rajongó tudja, hogy ennél még erősebb, ha te olvastad legutóbb valamelyik könyvet). Pálcát szegezz, indulhat a küzdelem!

Az aktív játékos köre négy fázisból áll:

1. Utazz egy helyszínre,
2. dobj Voldemort oktaéderével (pongyolán: a Voldemortkockával), majd hajtsd végre Voldemort és a halálfalók akcióit,
3. dobj a varázslókockákkal, és hajts végre akciókat,
4. végezetül fejezd be a köröd.

Utazz egy helyszínre!

Válassz a három helyszín közül, és helyezd oda a küldetésjelölődet. A köröd során az ezen a helyszínen lévő karakterekkel léphetsz kapcsolatba, és ha Voldemort pálcája ide mutat, akkor ő is a helyszínen tartózkodónak számít.

Dobj a Voldemort "kockával"!

Ez az a pont, ahol személyes vesszőparipámhoz érkeztünk. Igen, ez pontosan az, hogy Voldemortnak egy oktaédere van, melyet nemes egyszerűséggel Voldemortkockának hív a játék. Még élénken él a fejemben a geometria szigorlatom emléke, és nem azért tudom bebizonyítani, hogy 3 dimenzióban pontosan ötféle szabályos test létezik, hogy aztán az első adandó alkalommal "lekockázzak" egy oktaédert. Így hát a játékostársak rosszalló pillantásai ellenére is kitartok a dobóoktaéder elnevezés mellett.

A nevezéktani kitekintés után térjünk vissza az akciókhoz: Voldemort oktaéderén 3 szimbólum található: balra- és jobbra fordulás, valamint a Sötét Jegy, utóbbi esetben a Nagyúr a helyszínen marad, és egy adag kellemetlen hatást is kivált még ráadásképp.

Voldemort nem hagyja ki a lehetőséget a támadásra, ezért a vele egy helyszínen tartózkodó varázslókat megsebzi, a helyszínre pedig rontásjelölő kerül. Az itt jelen lévő halálfalók általános hatásai is érvénybe lépnek, a Sötét Jegy esetén pedig minden halálfaló Sötét Jeggyel ellátott hatása is érvényesül, sőt, ekkor a már leigázott helyszínek is újabb csapást mérnek ránk.

Dobj a varázslókockákkal!

A főhadiszállás-kártyád határozza meg, milyen alap kockakészlettel dobhatsz, mely az újabb varázslók és boszorkányok képességeivel a játék során tovább gyarapodhat. 4 különböző színű kocka áll rendelkezésre, mindegyiken négyféle szimbólummal, melyek előfordulási gyakorisága eltérő az egyes színeknek megfelelően. Minden egyes dobás után legalább egy kockát félre kell tennünk, a megmaradt kockákat pedig újradobhatjuk. A kiválasztott kockaoldalakat többféleképpen használhatjuk fel:

• a helyszínen tartózkodó varázslókat toborozhatunk vagy az itt lévő halálfalókat támadhatjuk meg,
• a főhadiszállás-kártyán található képességet aktiválhatjuk,
• egy, a már csapatunkban lévő varázsló karakterképességét használhatjuk.

Fejezd be a köröd!

A kör akkor ér véget, ha már minden kocka felhasználásra került, vagy lehetetlenné válik a rendelkezésre álló feltételek teljesítése. Ekkor a sikeresen toborzott karaktereket a csapatunkba helyezzük, a megsebzett halálfalókra sebesülésjelzőt teszünk (és cserébe varázslatjelölőt vehetünk el, amely különböző bónuszokat ad), ha pedig a helyszín megtelt rontásjelölőkkel, akkor a gonoszkártya alá kerül. A küldetésjelölőnket visszavesszük magunk elé (erre a szabálykönyv elfelejtett kitérni, de az "apróbetűs részben" megtalálható).

Amennyiben egy karakter maximális sebesülést szenvedett el, bekerül a gyengélkedőre, halálfaló esetén pedig az Azkabanba. Az üres helyeket újabb kártyákkal töltjük fel, s a következő játékoson a sor, hogy Voldemort orra alá borsot törjön.

Amennyiben felfedésre kerül Tudjukki kártyája, akkor azt a gonoszkártyára helyezzük, és innentől kezdve ő is támadhatóvá válik. Fontos, hogy csak annyit sebezhetünk rajta, amennyi csatlósa már az Azkabanban hűsöl, tehát érdemes addig is gyepálni a halálfalókat, amíg a főnökük meg nem érkezik.

A játék sok tekintetben emlékeztet a Harry Potter: Roxforti csatára, a magától értetődő tematikai egyezésen túl is. Mindkettő kooperatív, 2-4 fő játszhatja, s megvan az a hátrányuk, hogy a játékosszám növekedésével aránytalanul megnehezül a játék. Négy fővel már alig lehet nyerni, ketten viszont a legnehezebb módot is könnyedén teljesítettük mindkét darab esetén. Számomra ez kifejezetten csalódást jelent, hiszen ketten viszonylag ritkán tudunk nekiülni, négyen viszont több társasággal is szívesen harcolnánk a sötét erők ellen, viszont így, folyamatos kudarcélmények mellett már senkinek nincs nagy kedve elővenni.

A Halálfalók felemelkedése kompaktabb, könnyebb az előkészítése és rövidebb a játékmenet, valamint sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a kockák (amelyek nem utolsó sorban sokkal igényesebbek a ragasztott kockaoldalaknál). A történet már egy kicsit kaotikusabb, a doboz a "varázsvilág utolsó nagy csatájaként" hirdeti, pedig a Főnix Rendje idején ettől még messze álltak. A tagságok is inkább olyanok, hogy valahova be kellett osztani a szereplőket, mégpedig lehetőleg egyenlő mértékben, ezért elég érdekes anomáliák születtek.

A Roxforti csata ezzel szemben sokkal hűebb a történethez, könnyebben átélhető, fokozatosan nehezedő, ugyanakkor lényegesen hosszabb a játékideje, és talán nehezebbnek is mondható (a 7. könyv).

Az illusztáció terén itt sem mertek elrugaszkodni a filmektől, s ezért sok rajongó csalódott, hogy a filmszínészek képeivel találkozott, de még a Voldemort figura is a mozivászonról ismert külsővel rendelkezik.

A Harry Potter: A halálfalók felemelkedése jó választás lehet azoknak a rajongóknak, akik egy kompakt, a Roxforti csatához képest valamivel gyorsabb és egyszerűbb játékot keresnek... vagy csak szimplán szeretnének otthonra egy menő Voldemort figurát.