• Ismertető
• 2021.08.27. 10:00:00

Víz alatti városok - Elon Musk tévedett?

Állandó kérdés, hogy vajon hova megy tovább az emberiség (egy része), ha nem lesz elég hely, netán élhetetlenné válik a Föld? A Marsra? De hisz annál közelebbi megoldás is van: a vizek mélyén.

A Víz alatti városokban tenger alatti városokat építünk, mert a Föld túlnépesedett, és a Mars kolonizálása még mindig évtizedekre van - még Elon Musk is tévedhet. A játék során nyersanyagokat gyűjtünk, városokat építünk, alagutakkal kötjük össze azokat, illetve kártyahatásokat hajtunk végre. Mindezt annak reményében, hogy a mi víz alatti hálózatunk legyen a Földkerekség legnagyobbika - legalábbis a tenger mélyén. Magyarul nekünk legyen a legtöbb pontunk.

A téma, a körítés és a játék felépítése is arra utal, hogy talán ez lehet a Mars terraformálása trónfosztója. Vajon mennyire jött össze? Sikerült annak a bosszantó hibáit/hiányosságait kiküszöbölni?

A játék előkészületei sokféleképpen történhetnek a játékosszámtól, illetve az alkalmazott játékváltozatoktól függően. A játéktáblát a megfelelő oldalára fordítjuk, összekeverjük a kártyapaklikat, szétválogatjuk a játékelemeket, a játékosok kiválasztják a nekik leginkább tetsző színt, meghatározzuk a játékossorrendet, és tulajdonképpen már alá is merülhetünk a játék mélységeiben. Mindenkinek van egy saját játékostáblája, amire felhelyezünk metropoliszokat és egy induló várost. Ebből kiindulva fogjuk építeni a gigantikus kolóniánkat.

A játékosok sorrendjét mindig a szövetségsáv előző kör végére kialakuló állása határozza meg. Vannak akciók, melyek segítségével lépkedhetünk előre a szövetségsávon: ezzel a kolóniánk fejlesztésétől vesszük el az akciókat, cserébe a következő körben nem fogják annyira elkapkodni azokat az akcióhelyeket, melyekre mi fenjük a fogunkat. Minden játékos a saját körében kiválaszt egy akcióhelyet, majd kijátszik vele egy lapot a kezéből. Az előbbi akcióját mindenképpen végrehajthatja, az utóbbiét csak akkor, ha a hely és a kártya színe megegyezik. Ezután húz egyet a húzópakli tetejéről, és átadja a lehetőséget a soron következő tengerésznek.

A játékban háromféle szín van (ez igaz az akcióhelyekre és a kártyákra is). A helyek és a lapok erőssége nagyjából ki van egyensúlyozva - amelyik színhez erős akcióhelyhatás tartozik, ahhoz gyenge kártyahatás párosul. Ezeknek a hatásoknak a segítségével gyűjtögethetünk különféle nyersanyagokat, építhetünk városokat, utakat vagy épületeket, lépkedhetünk a szövetségsávon, fejleszthetünk építményt, húzhatunk kártyákat, kijátszhatunk akciókártyát, illetve ezek valamiféle kombinációját hajthatjuk végre. Tehát itt nem csak úgy megépítünk mindent, amire pénzünk van - megfelelő akciók híján rengeteg nyersanyag nyomhatja a zsebünket úgy, hogy közben a pontszámunk a nulla közelében marad.

A játékban tíz fordulót játszunk le, minden forduló három körből áll. Ezen felül háromszor van termelés, melyek után végre megint gazdagoknak érezhetjük magunkat - ameddig el nem költjük újra mindenünket. A termelések után még a városaink lakói is kizabálnak a hínárunkból - ilyen ez a túlnépesedés. A három termelés az adott korszakok végét is jelentik - ilyenkor lecseréljük a húzópaklit a következő korszak lapjaira.

A tizedik forduló (illetve az azt követő termelés) után véget ér a víz alatti építkezés, és pontozzuk a művünket. Nem olyan meglepő módon az nyer, akinek a legtöbb pontja van ezután.

A szabálykönyv három játékváltoztatot is felkínál:

Kormányzati szerződések

Húzunk véletlenszerűen három kormányzati szerződés kártyát, melyeket felhelyezünk a játék elején a táblára. Amennyiben az egyiken található feltételek mindegyikét teljesíti egy játékos, azonnal megkapja az érte járó jutalmat.

A játékostáblák másik oldala

A dobozban lévő játékostáblák mindegyike kétoldalas. Ezekből az egyik az összesen megegyezik, a túloldaluk azonban bizonyos eltéréseket mutat. Ez lehet akár költésgesebb építkezés, termelésbónusz, vagy más struktúra. Ezek alkalmazásakor a játékosok ügyesebben kell alkalmazkodjanak a változó körülményekhez.

Egyszemélyes játék

Egy ekkora játékban miért is ne lenne egyszemélyes játékra lehetőség?

A játékmenet tulajdonképpen ugyanaz, mint az eredeti, csak egy képzeletbeli második játékos elfoglal előlünk bizonyos akcióhelyeket, valamint a foglalt helyek száma úgy is tovább nőhet, ha nem lépkedünk a szövetségsávon. Ez igencsak bele tud köpni a tengerünkbe, ha pont szükségünk volna azok valamelyikére.

Jelen esetben nem az volt a megoldás, hogy szakaszosan van meghatározva a végeredmény alapján, hogy mennyire jól sikerült felépíteni a kolóniát, hanem egyből bedobnak a mélyvízbe - mondjuk illik a témához -, és akkor nyerünk, ha szerzünk 100 pontot, és lesz legalább 7 víz alatti városunk.

Érdekes élmény volt a Víz alatti városok. Nem feltétlenül a legegyszerűbb játékok egyike, de ez valószínűleg senkit nem lep meg. Végig nagyon szűkösnek érződik, hiszen három termelési fázis van összesen (ebből kettő az, amiből építkezni is lehet, hiszen az utolsó a játék legvégén történik). Taktikusan kell beosztani a nyersanyagokat, hogy ne szórjunk el mindent azonnal a fizetés után, és persze azért, hogy busás fizetésemelés üsse a markunkat.

A szimbólumrendszert kicsit nehézkes megtanulni, főleg a rengeteg kivétel miatt: rengeteg olyan kártya van, melyeken a szabálykönyvtől eltérő szimbólumok vannak alkalmazva (vagy csak szokatlan kompozícióban), és szöveggel van leírva a lap aljára, hogy az pontosan mit is jelent.

A tenger terraformálása

Vajon sikerült a Mars terraformálása minden bosszantó hiányosságát kiküszöbölni a Víz alatti városok készítőinek? Jogos kérdés, hogy ez egyáltalán céljuk volt-e.

A hosszú játékidő talán nem nevezhető hiányosságnak, de sarkalatos pont lehet. A tengeri kolóniák létesítése a dobozra írtak alapján annyiszor negyven perc, amennyi tengermérnökünk van. Nos, nekünk az a tapasztalatunk, hogy ez közel sincs így, bár azt hozzá kell tenni, hogy mi általában tovább húzunk egy játékot, mint az átlag, és valószínűleg minél nagyobb rutinunk van a kupolavárosok építésében, annál gyorsabban megvagyunk azokkal. Azonban általában elmondható, hogy a tengerfenéken gyorsabban megy az építkezés, mint a Marson.

A grafika teljesen rendben van, saját készítésű ábrázolások vannak a kártyákon, melyek ugyan ismétlődnek, de igényesen vannak kivitelezve, és végre itt a várva várt egységes képi világ. Ez egyébként a kártyákon felül minden egyéb elemről elmondható, melyeken valamiféle illusztráció található.

A lapok hátulja nem fekete, de előfordulnak sötétebb színek. Abban biztosak lehetünk, hogy a kopás ezeken nem lesz annyira látványos, mint a Mars kártyáin. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy hosszabb távon mennyire fognak kopni, de egyelőre jól bírják. Ugyanez a strapabíróság elmondható az összes többi elemről (a kartonokról és a műanyagokról egyaránt). Azokkal kapcsolatban nem tapasztaltam a marsi kockákhoz hasonlót, egyik sem volt kopott, csorbult.

Vannak dolgok, melyekkel kapcsolatban nem történt előrelépés. Az inzertnélküliség az egyik ilyen, bár a doboz kellően tele van alkatrészekkel, így ez nem is olyan zavaró. Apropó doboz: az sajnos a vártnál gyengébbre sikerült, viszonylag vékony karton. A játékostáblák ebben az esetben is sík kartonlapok, azonban itt nem jelent akkora problémát, mint néhány bolygóval arrébb: a kis kartonelemek nem igazán csúszkálnak, a kupolavárosok is viszonylag stabilan állnak. Leginkább az épületek mozoghatnak el, főleg ha tovább vannak fejlesztve, ugyanis akkor két kis lapos műanyag elem van egymásra helyezve. Azonban még ha jön is a macska-tornádó, nagyobb eséllyel találjuk meg az építőelemek korábbi helyét.

A Víz alatti városok egy komplex gondolkodást igénylő játék. Ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy megfelelően használjuk a rendelkezésre álló nyersanyagokat, és hogy időben elkezdjünk átállni a pontgyűjtésre, hogy a végén mi lehessünk a tengerfenék urai.

A kártyák elég erős random faktorral szolgálnak, ami az újrajátszhatóságot elősegíti, de a taktikázást kicsit hátráltatja. Az akcióhelyek elfoglalása ugyan nem sok interakciót hoz be, de nagyon bele tud köpni a többi játékos levesébe. Mindent összevetve az én szívemhez még mindig közelebb áll a Mars terraformálása, de a kupolavárosok építése is nagy élmény volt, és valószínűleg több időt igényel a beletanulás.