• Ismertető
• 2020.01.15. 16:30:00

Cultistorm - Cthulhu kihívása

A Cultistorm az elmúlt pár év egyik legizgalmasabban alakuló magyar projektje volt. Rengeteg próbálkozás, szervezés és buktató után sikerült egy olyan játékot letenni az asztalra, ami megállja a helyét a cthulhus társasoktól hemzsegő piacon.

A Cultistorm híresen nehéz, de én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Knecht Viktorral, a Purple Meeple marketing vezetőjével együtt próbálhattam ki. Játék közben számos érdekességet mesélt a fejlesztésről és a játékkiadásról: az interjút itt tudod elolvasni.

Amikor Viktor kipakolta a játékot, megállapítottam magamban, hogy a látványra itt biztosan nem lesz panasz. A tábla és a kártyák rajzstílusa jól átadja azt a sötét és őrült hangulatot, ami Lovecraft műveit jellemzi. A látvány ugyanakkor nem ment az átláthatóság rovására. A lapok elrendezésében villámok segítenek: ha minden kártyát jól raktunk le, akkor a helyszínekből kicsapó villám végigfut minden hozzá tartozó lapon és a kultistán.

Egyedül az ellenfelek trófeaszimbólumával nem voltam kibékülve. Ez ugyanis pont az életerejük alatt helyezkedik el és játék alatt többször is összekevertem őket.

A Cultistormban minden az öt ősi szimbólum, a bolygó, a szem, a csillag, a pajzs és a csáp segítségével oldottak meg (utóbbi kettő egyébként a tesztelők között volt már narancs, pizza és kampó is). Ezek jelképezik az ellenfelek életerejét, ilyen szimbólumokat kell gyűjteni a kapuk bezárásához, de még a tábla helyes összerakását is ők mutatják meg.

Öt helyszínen, öt kapun keresztül folyamatosan áramlanak a világunkba a gonosz dolgok, hogy előkészítsék a terepet egy Mérhetetlen Vénnek, aki csak arra vár, hogy a mi bolygónkon falatozhasson omlós emberhúst. A győzelemhez le kell zárnunk ezeket a kapukat mielőtt:

• túl sok kultista jelenik meg
• kifogy a pakli
• túl sokszor ér körbe az iszonyatjelző
• valaki meghal
• egy Mérhetetlen Vén átlép a világunkba és már nem tud mit fölfalni a saját helyszínén.

Amint az a fentiekből is látható, a Cultistormot elég sokféleképpen lehet elveszíteni. Ezt ellensúlyozandó, a lehető legtöbb szabadságot kapják a játékosok, hogy össze tudják hangolni a tárgyaikat és képességeiket.

Viktor szerint a játékban bár van szerencsefaktor, az legfeljebb öt százalékra tehető.  Az eseménylapokat nem lehet előre látni, de lehet készülni a hatásukra. A játékosok szintén nem látják előre, hogy milyen lapokat húznak majd a körben, de számos eszköz áll rendelkezésükre, hogy új kártyákhoz jussanak.

Ahhoz, hogy legyőzzünk egy kultistát, el kell dobnunk a kezünkből azokat a szimbólumokat, amik az ő lapján is szereplnek. Ha ez sikerül, akkor megkapjuk trófeaként az ő szimbólumát. Ezeket a trófeákat felhasználhatjuk a harchoz, de ezekkel tudunk majd szintet lépni és kapukat bezárni is.

Minden forduló elején lép egyet az iszonyatjelző a tábla körül és kristályokat pakol az iszonyatlapokra. Ha egy kártyán már nem fér el több kristály, akkor az felfordul és elhoz magával valami rendkívül kellemetlen dolgot. Az öt iszonyatlapból egynek kiemelt szerepe van: ez öt teljes kör alatt telik meg és ha felfordul, akkor a játéknak egy fordulón belül vége van.

A kultisták közül sosem csak azt kell lecsapni, aki hasznos szimbólumot rejteget. Figyelni kell arra is, hogy hol jelentik a legnagyobb veszélyt. Ha egy helyen összegyűlik belőlük négy, akkor átlép a világunkba egy Mérhetetlen Vén és elkezdi fölzabálni korábbi híveit – vagy ha már nincsen kit, akkor az egész világot. Más lovecrafti játékokkal ellentétben itt nem kell azonnal elpakolni a játékot, ha megjelenik egy nagyobb szörny. Sőt, néha megéri átengedni a csápos retteneteket a világunkba, mert ha sikerül lyukacsosra gépfegyverezni őket, azonnal lezárják az adott helyszín kapuját.

A játék persze nem csak szimbólumok párosításából áll. A játékosok kártyáin mindig szerepel valamilyen képesség is, amivel egy őrületért cserébe „támogathatnak” egy másik játékost. Ez a támogatás a játék kulcsfontosságú része, mivel úgy van kiszámolva, hogy egyszerű lapdobálással ne lehessen nyerni. Támogatással lehet gyógyítani, plusz szimbólumot felhúzni, mozogni, kultistákat ölni, de arra is jók, hogy frissítsék a kézben lévő lapokat.

Kapukat lezárni szintén a szimbólumok eldobásával lehet, de előbb meg kell szerezni, az ehhez szükséges tudást. Ezt szintlépéssel lehet elérni, amihez (igen, kitaláltátok) szimbólumok kellenek. A sikerhez tehát ipari szinten kell termelni a halott kultistákat úgy, hogy a játék eközben dézsából önti ránk a válogatott szívatásokat.

A játék legnagyobb erénye a szinte végtelen újrajátszhatósága. A rengeteg helyszín- és iszonyatkártya közül mindig csak 5-5 van játékban. Az, hogy olyan sokféleképpen lehet elveszíteni a játékot, garantálja, hogy legfeljebb két óra alatt mindenképpen vége lesz. Kiegészítőkből összesen tizenkettő érhető el hozzá, melyek természetesen kombinálhatóak is egymással. Még a kultistapakli is bővíthető különleges képességű gonoszokkal, ha valaki szeretné nehezíteni a játékot.

Apropó nehézség! Viktor az interjú alatt elmondta, hogy még a tapsztalt játékosok nyerési aránya is 40 százalék körül mozog, úgyhogy érdemes nem túl nagy reményekkel nekivágni az első kalandnak. A játék úgy van kitalálva, hogy semmiképen ne legyen kényelmes a győzelem. A szintlépés minden karakternek őrülettel jár, ahogy a létfontosságú támogatókártyák használata is. Így mindenképpen lesz legalább egy karakter, aki a halál szélén táncol majd. Mivel egy játékos kiesése azonnali vereséggel jár, folyamatosan figyelni kell a harc mellett arra is, hogy senkit ne vigyen el egy váratlanul beütő őrület.

Az őrület pedig beüthet bármikor. Az öt iszonyatlap minden játékban más, és a hatásaik egészen addig ismeretlenek, amíg életbe nem lépnek. A játékosok csak azt tudják megsaccolni, hogy mikor következik be és megpróbálhatnak felkészülni rá. A kulcs itt is a kommunikáció. Senki nem fogja tudni fejben tartani a többiek minden egyes lapját, az összes helyszínt és szörnyet. A harc megkezdése előtt mindekinek mérlegelnie kell, hogy hogyan tudna az ő karaktere a leghatékonyabb lenni – és túlélni a forduló végét.

Azt sajnálom a legjobban, hogy a Cultistorm nem sokkal előbb jelent meg. Manapság cthulhus játékkal érvényesülni majdnem olyan, mint a sokadik zombis társast kidobni a piacra. A Cultistormba sokkal gyorsabban bele lehet rázódni, mint egy Mansions of Madnessbe vagy egy Arkham Horrorba, de legalább akkora kihívást rejt. Mivel minden játékos egyszerre cselekszik és minden akciót alaposan meg kell vitatni, szinte minimális a holtidő. A véletlenszerű leosztásoknak és a rengeteg kiegészítőnek köszönhetően az újrajátszhatsága nagyon magas lett.

Az, hogy kinek lehetne ajánlani a játékot szerintem egyértelmű: olyan Lovecraft rajongóknak, akik nem riadnak vissza a kihívástól, jól tudnak együtt dolgozni és túl tudják tenni magukat azon, ha egy játék akár háromszor egymás után is arcul csapja őket – anélkül, hogy egy percig is kecsegtetne a győzelem ígéretével.

A magyar megjelenés alkalmából egy nyereményjátékkal is megleptünk téged, ahol megnyerheted a Cultistorm magyar kiadását! A játékban résztvevő minden ember 5%-os kedvezményt kap a purplemeeple.hu oldalán!

Cultistorm - Cthulhu kihívása - A Purple Meeple és a Tarsasjatekok.com közös nyereményjátéka

VEGYÉL RÉSZT A NYEREMÉNYJÁTÉKBAN ÉS NYERJ EGY MAGYAR CULTISTORM TÁRSASJÁTÉKOT! MINDEN RÉSZTVEVŐ 5% KEDVEZMÉNYT KAP A PURPLE MEEPLE OLDALÁN!

Így készült a Cultistorm - Interjú Knecht Viktorral

Kedvcsináló, 2019.12.08. 07:00:00

Novelláskötet, háttérzene és egy hátborzongatóan nehéz játék. Így készült a Cultistorm, a magyar cthulhus társasjáték.

Tovább a cikkre