• Kedvcsináló
• 2023.01.16. 17:06:00

Legjobb absztrakt játék, amivel valaha játszottam – Wayfarers of the South Tigris [diceanddecks.hu]

A cikk címe nem száz százalékig helytálló, mert a Wayfarers azért nem tökéletesen absztrakt játék, sőt megkockáztatom, hogy jónéhány játék után, ha a mechanizmus már rögzült és a szabályok egyértelműek lesznek, több idő marad a téma és a játék kapcsolatában gyönyörködni. Az első teszt után inkább csak a játék döntései és a pazar kivitelezése volt az, ami nagyon magas értékelésre ösztönzött.

Shem Phillips tervező és Mihailo Dimitrievski illusztrátor harmadik közös trilógiája kezdődik ezzel a játékkal. (Északi tenger, Nyugati királyság, Dél Tigris és biztosan tartogatnak majd valamit keletre is.) A játékok két legmeghatározóbb közös jellemzője, hogy valamilyen történelmi témát vesznek alapul és munkáselhelyezés mechanizmust használnak. Shem Phillips mintha presztízskérdést csinálna belőle, hogy a játékaiban megmutassa, hogy újra és újra képes másként használni a munkáselhelyezés alapmechanizmust. Mico pedig mint mindig; itt is bebizonyítja, hogy bármelyik kor hőseit képes az ő sajátos egységes stílusában ábrázolni.

Kulturálisan is nehezebben befogadható témát választott a harmadik sorozat tárgyául a szerző.  A frankokra még jól emlékszünk a középiskolából, a vikingek pedig annyira sok popkulturális termékben jelennek meg manapság, hogy aki nem ösztönösen fogékony a történelemre, az is megtanult már róluk egyet, s mást. Az iszlám aranykora viszont jóval kevésbé bejáratott téma. Ez kockázat és lehetőség is egyben. Egy népszerű témával talán könnyebb felkelteni az érdeklődést, de egy ilyen keveset használt történelmi díszlet viszont jóval több teret enged a szerző fantáziájának. A Dél-Tigris vándorai (ezen a címen jelentette be a Reflexshop) az Abbászida-kalifátusban játszódik, i.sz. 820 körül.

Az iszlám aranykora, vagy más néven, az iszlám reneszánsz, általánosan elfogadott nézet szerint a 8. századtól a 13. századig terjedő időszakra tehető, igaz, néhány szakértő szerint a 14 –15. századra is kihatott. Erre a néhány évszázadra az iszlám világ katonai, gazdasági és kulturális fölénye volt jellemző a nyugattal szemben, hiszen a muszlim kultúra ebben a korban maradandót alkotott mind mérnöki, tudományos, oktatási, gazdasági, művészi téren is, amiből a későbbi századokban a nyugat is profitált. Az Abbászida Kalifátus közel-keleti és észak-afrikai területeket uraló, középkori muszlim birodalom volt. 749–750 során alakult ki.[1]

Bátor felfedezőkként, térképészekként és csillagászokként a játékosok elindulnak Bagdadból (1-4 játékos), hogy feltérképezzék a környező földet, vízi utakat és az eget. Eközben naplót vezetünk a felfedezéseinkről. Ez a rész segítette a téma befogadását, mert volt hozzá egy másik társasjátékos referenciánk. A felfedezéseink naplózása kicsit emlékeztetett az Arnak kutatássávjára. Azonban átélhetőség szempontjából jóval nehezebb volt a tesztelők számára, mint egy építős, háborús vagy vállalatirányítós játék. Hasonló érzéseket fogalmaztunk meg, mint a Lacrimosa esetében, úgy ahogy a zeneszerzést is, a tudományos felfedezést is csak nagy absztrakció árán lehet társasjátékosítani. (Szemben a vállalati eurokkal például, ahol számolni és tervezni kell, amit egy vállalatvezető a valóságban is csinál. Előkészületben van szerkesztőségünknél egy Stefan Feld Amsterdam című játékát bemutató cikk, ott a szállítás kereskedés témája jóval közelibbnek érződik.)

[Cikk folytatása]

A Legjobb absztrakt játék, amivel valaha játszottam - Wayfarers of the South Tigris

A cikk címe nem száz százalékig helytálló, mert a Wayfarers azért nem tökéletesen absztrakt játék, sőt megkockáztatom, hogy jónéhány játék után, ha a mechanizmus már rögzült és a szabályok egyértelműek lesznek, több idő marad a téma és a játék kapcsolatában gyönyörködni.