A Stonemaier játékoknál ( pl. Fesztáv, Viticulture, Scythe - ezekkel van tapasztalatom) elég jó az AI vagy Automa, ahogy ők hívják. Tudod állítani a nehézségi fokot és külön kártyapakilk vannak az Automa irányítására, ami szólóban is biztosítja az újrajátszhatóságot.
A Fesztávét relatíve egyszerű megtanulni és a normál szintet könnyebben meg lehet ugrani.
Ezzel szemben a Viticulture Automát eddig 1x sikerült majdnem megverni 5-6 játékból és ott még "kampány" szerű játékmódot is csináltak a fejlesztők, ha a "normált" megunnád, na ahhoz még hozzá se szagoltam :D
A Scythenál az Automa egységek mozgatását meg kell szokni, hogy gördülékenyen menjen a játék, így az első 1-2-3 alkalom nyögvenyelős lehet, de ne csüggedj, ha ezen átlendültél szerintem nagyon jó a játékélmény. Ennél a fő negatívum szerintem a ki-bepakolás, az lehet nyűg.
Az előbb felsoroltak hosszabb lélegzetvételűek, ha valami "pörgősebb" élményt keresel, akkor nekem a Parks és a Cat Lady: Boldogságdoboz kiegészítőjével behozott AI negyon bejött. Ezeknél is "csinál valamit" az ellenfél. :)
Remélem tudtam segíteni és ha lenne még kérdésed ezekkel kapcsolatban szívesen válaszolok. :)

Az éppen aktuális TOP5 (nem feltétlenül ebben a sorrendben):
1. Álmodj velem! - a kedvenc asszociációs- és partijátékom. Pörgős, vicces. Imádom, de az biztos, hogy ha valakin látszik, hogy 1-2 kör után kicsit sem sikerült belerázódnia félre kell tenni, mert minél inkább ráfeszül valaki, annál inkább nem fog tudni érdemben hozzájárulni a játékhoz és így nyilván élvezni se fogja tudni az illető. (Partijáték B. terv Fedőnevek)
2. Robinson Crusoe - Boy, oh boy! A közhiedelemmel ellentétben a játékszabályok és mechanika megértése nem nehéz. Viszont maga a játék megnyerése, na az annál inkább :D Figyelmesnek kell lenni, sok változó van, ezért is ajánlják haladóknak, akik a különböző játékmechanizmusokat alapvetően ismerik és így figyelmüket is jobban meg tudják osztani.
3. Takenoko - Még azoknak is meglágyul tőle a szíve, akik nem szeretik a "cukiskodást". :D Nagyon szép és igényes társas. Olyankor szokott előkerülni, amikor átjönnek a "csajok", (hozzátenném, látot már férfitársaságot is és ők is szerették!) akik egyébként nem nagy társasosok, de ezt ők imádják. Nem túl komplex, de nem is egy dobj és lépj típus, úgyhogy bevezetőnek kitűnő.
4. Holtak tele - Imádott félkooperatív. A nevéből is érezhető, hogy erősen tematizált, szóval akinek nem kenyere a zombiapokalipszis winter edition neeem biztos, hogy szeretni fogja. Mi általában úgy játszuk, hogy nagyobb esély legyen az áruló bekerülésére (célkártyákat úgy rakjuk össze, hogy játékosszámnak megfelelő+1 áruló), így azért izgalmasabb. :)
5. Everdell - Ez a legújabb szerzemény, úgyhogy 30%-ban ez segítette a lisátra kerülését. 10%-ban az, hogy gyönyörű. Ha a társaság szintet szeretne lépni a Takenokoról, ezt ajánlanám. Itt már van tablóépítés, munkáslehelyezés, és nincs mese rendesen oda kell figyelni a többiekre is. Ja igen, és a hír igaz: az Örökfa nagyon szép és az első összeszerelés alkalmával akár 3x el lehetne törni, úgyhogy az enyém összeszerelve nyújtóztatja gyökereit a ruhásszekrény tetején (macskaveszély) :)

Szerintem az egyik legszuperebb belépő/bevezető játék olyanok számára, akik nem nagyon szeretnek társasozni, esetleg nem szoktak. A szabályok 1-2 kör után beivódnak és élmény látni, hogy onnantól az "újoncok" is teljes beleéléssel pakolgatják a csempéket. :) Abszolút korosztály független, 9-99 éves korig mindenki szeretni fogja.