• Ismertető
• 2025.03.13. 14:00:00

Rallyman GT – Sebességmámor…

Ha valamilyen tematikus játékot értékel az ember, akkor mindig fontos szempont, hogy a mechanika mennyire adja vissza az adott tematikát, illetve az, hogy mennyire élvezhető a játék azoknak, akiket nem köt le a témája. A Rallyman GT-t kipróbálni az én részemről egy kísérlet volt. Teljesen hidegen hagy az autóversenyzés minden formája, de érdekelt, hogy hogyan próbálták meg a száguldás és a pillanatok alatt meghozott döntések élményét társasjáték formájában átadni.

A legelső Rallyman játék még 2009-ben látta meg a napvilágot a francia Jean-Christophe Bouvier tervezésében, aki (milyen meglepő) maga is a rallyversenyző. Ebben a verzióban még nem a célvonal átlépése volt a feladat, hanem a minél alacsonyabb idő elérése, amit a sebességkockák feljegyzésével tudtunk mérni. Mai alanyunk, a lényegesen felújított Rallyman GT 2020-ban született meg, természetesen közösségi finanszírozás segítségével. A kiadás évében került fel Kickstarterre a harmadik verzió is, ami a Dirt alcímet kapta. Ebben visszatér az időeredmény számolása, és a rendelkezésre álló elemekből akár még hidat is építhetünk a pályán.

Sokáig úgy tűnt, hogy több verzió már nem fog születni a játékból, mivel a Dirt projekt a szállítási szakaszban csúfosan bedőlt, a kiadó Holy Grail Games pedig két évvel ezelőtt csődöt jelentett. A döntést a szállítási költségek megugrásával, illetve a logisztikai partnerükkel kirobbanó nézeteltéréssel indokolták. Ez sajnos azt is jelentette, hogy a támogatók közel a fele nem kapta meg a harmadik Rallyman játékot. Ám idén januárban a Synapses Games felkarolta a szériát és egy új, Monte Carlo témájú kiegészítőt jelentett be hozzá.

Mielőtt a gázra lépnénk, még fel kell építenünk egy pályát a dobozban található hatszög alakú lapkákból. Erre számos ötletet találunk a szabályfüzetben, de mi magunk is kreatívkodhatunk, ha úgy tartja kedvünk. A feladat egyértelmű: a választott autónkba pattanva le kell vezetnünk egy vagy több kört a pályán, majd az nyer, aki elsőként lépi át a célvonalat.

A mozgáshoz először is meg kell terveznünk az útvonalunkat, amit az egytől hatig számozott kockák segítségével tehetünk meg. A táblán minden mezőre egy kockát rakhatunk, ügyelve arra, hogy kockánként mindig pontosan eggyel növeljük vagy csökkentsük az előző sebességünket. Ha nem szeretnénk változtatni rajta, azt is megtehetjük, ehhez legfeljebb kettő fehér kockát használhatunk. Ha hirtelen kellene fékezni, akkor használhatunk piros fékkockákat – ezekkel a szokottnál nagyobb ütemben lassíthatunk. Gyorsabban gyorsulni azonban nincs lehetőség, feltételezzük, hogy mindenki alapból csúcsra járatja a motort.

Ha megvan az útvonal, akkor jöhet a végrehajtás. Ekkor a sofőr szép sorban dob egyet mindegyik kockájával, és számolja a veszélyt jelző felkiáltójeleket. Ha háromnál kevesebbet dobott, akkor nincs probléma, nyugiban elvezetett odáig, ameddig akart. Viszont amint megjelenik a harmadik veszélyjel is, elveszíti az autója felett az irányítást, kipörög és ott helyben véget is ért a köre – ha szerencséje van. A kipörgés ugyanis változatos negatív hatásokkal bírhat. Minél gyorsabban hajtott éppen, amikor kipörgött, annál több időbe telik neki visszatérni a pályára. Alapesetben onnan folytathatja a körét, ahol az előzőt befejezte, de ha túl gyorsan hajtott éppen, akkor egy körre kimarad a versenyből, és még az autója is lekerül a pályáról. Ha pedig mindezek mellett még veszélyes helyen is történt a baleset (ezt egy kis táblázatból tudjuk leolvasni), akkor még a sérülészsákból is húznunk kell. A zsákban található tokenek végleg lassíthatnak az autónkon (kevesebb kockát használhatunk), de akár az eső is eleredhet, ami megfelelő abroncs hiányában mindenkire rossz hatással lehet.

"Mivel útvonalon kell mozogni és kockák is vannak a játékban, ezért többen a dobj-lépj kategóriába sorolják a Rallyman játékokat, pedig igen távol állnak tőle."

Minden bizonnyal már ki is találtad magadban a megfelelő taktikát: mivel több kocka használata több veszélyjelzőt jelent, ezért szépen ki kell rakosgatni a számokat egytől hatig, majd a következő körben hattól egyig és megfontoltan kell haladni. Ez akár még működhetne is, ha a pálya nyílegyenes lenne, te pedig egyedül haladnál rajta. Csakhogy a pálya bizony kanyarogni fog, és a kanyarokat (akárcsak a való életben) nem lehet akármekkora sebességgel bevenni. Ha gyorsabban hajtasz rájuk, mint a mezőkön feltűntetett szám, máris kipörög az autód. Ilyenkor jönnek jól a már említett piros kockák, amikkel beletaposhatsz a fékbe. A kanyart így biztosan be tudod venni, de jelentősen növeled a kipörgés kockázatát (több kocka több veszélyjelzőt jelent, ugye). 

A kellemetlenkedő kanyaroknál már csak egy kellemetlenebb dologgal kell számolnod: a többi játékossal. A másik autóján nem lehet keresztülmenni, sőt! Elmenni mellette is csak akkor lehet, ha legalább akkora sebességgel haladsz, mint ő. Itt jön be a legfontosabb taktikai elem, a sebesség helyes megválasztása és az autó pozícionálása. Jó taktika lehet a lassú kanyarok előtt nagy sebességgel megállni, így a többiek kénytelenek lesznek hirtelen fékezéssel bevenni azokat. Hasonlóan célravezető lehet még a külső sáv gyorsabb mezőit elállni, hogy a lassabb-rizikósabb útra tereljük a többieket. Persze a nagy szemétkedés közben arra sem árt figyelni, hogy mi se hajtsunk bele egy hajtűkanyarba hatosban, mert akkor két körre elbúcsúzhatunk a kormánykeréktől.

További taktikai elem a száguldás lehetősége. Ha valaki ezzel él, akkor az összes kockájával egyszerre kell dobnia. Ha megdobta a három veszélyjelzőt, akkor kipörgött. Ha viszont nem, akkor nem csak, hogy végigment a kijelölt útvonalon, hanem még összpontosítás-jelzőkre is szert tett, amikkel befolyásolhatja a szerencsét, be tudja majd állítani a későbbi kockáit.

Említettem, hogy a sérülészsákból nem csak horpadásokat húzhatunk ki az autónkra, hanem néhány jelző az időjárást is megváltoztathatja. Ha elered az eső, akkor mindenki, aki aszfalt gumival indult, hátrányba fog kerülni, mert a tapadás hiánya miatt fékkockákat fog veszíteni. Persze lehet kereket cserélni, ehhez egy körre ki kell állnunk a boxutcába. Itt lehetőség van kijavítani az autón keletkezett sérüléseket is, de ehhez már két kört kell a versenytől távol töltenünk.

Ez az a játék, amit sértődősekkel semmiképp nem érdemes játszani, mert akár több körre is ki tudjuk zárni a másikat. Itt jelenik meg a Rallyman GT legnagyobb ereje: a magas interakciós faktor. Amit nyugodt szívvel nevezhetünk szemétkedés-faktornak is. Pont a kanyar előtt fogytak el egy másik játékos kockái? Vágj be elé nagy sebességgel, hogy ne tudjon elmozdulni a következő körben sem! Valaki a boxutcában várja, hogy kikalapálják a kocsiját? Álld el azt a helyet, ahová visszatérne, és még egy kört fog versenyen kívül tölteni! Olyan szakaszhoz értetek, ahol tilos az előzés? Vágj be a másik elé, majd lassíts le, hogy egy teljes kört elpazaroljon!

A fenti taktikai elemek értelemszerűen akkor jönnek elő, ha minél többen játszunk. Két játékos még el-elautókázik egymás mellett, de négynél már nem lehet figyelmen kívül hagyni a többieket. Négy játékosnál viszont már megjelenik a Rallyman egyik legnagyobb hibája: a holtidő. Még száguldás esetén is meg kell tervezni az útvonalunkat, ami legalább hat kocka lerakását, majd eldobását igényli. Ez négy játékosnál már legalább három környi holtidőt jelent. Ám, mivel a játék a körsorrendet nem elhelyezkedés, hanem sebesség alapján dönti el, jöhetünk kétszer egymás után is. Ekkor viszont több, mint három körig nem kerül majd ránk a sor, ha pedig kipörgés miatt még egy körre kimaradunk, akkor nyugodtan kimehetünk a konyhába enni egy szendvicset.

Az a bizonyos szendvics pedig lehet nyugodtan jól megrakott, mert a játékban sajnos nincsen veszteskompenzáció. Aki egyszer kipörgött és emiatt benyelt egy vagy két kör hátrányt, nagyon nehezen tud visszajönni a mezőnybe. Mivel gyorsabban hajtani még kockázatvállalással sem lehet, és a száguldás is csak abban segít, hogy később biztonságosabban tudjunk haladni, annak, aki elhúzott, nincs más dolga, mint nyugiban végigkocsikázni az ideális íven – nem valószínű, hogy utolérik.

Ezt egyébként gyorsan felismerik még az új játékosok is és csak a legritkább esetben nyúlnak a száguldáshoz. A kímélő haladás miatt az időjárásjelzők nem kerülnek elő, így a boxutca szerepe is csökkenni fog (főleg, hogy az autók is kevésbé rongálódnak).

Ez a Rallyman GT nagy paradoxonja: akkor lesz izgalmas a játék, ha a sok játékos miatt megnő az interakciós lehetőségek száma. Ekkor viszont megnő a holtidő is, ami viszont unalmas lehet. Bár a szabályfüzet szerint ebben a játékban minden a sebességről szól, szerintem ez nem igaz. Ebben a játékban minden arról szól, hogy mennyire tudjuk megfosztani az ellenfeleinket a haladástól a saját körükben. Az őrült száguldás helyett bennem inkább a vakmerő manőverek és a taktikás előzések élményét hozta elő.

A szóló módban egyedül hajthatunk végig bármelyik pályán. Nem kell amiatt aggódnunk, hogy valaki elénk vág a kanyarban, ahogy amiatt sem, hogy elfoglalják a visszatérésünk helyét. Holtidő sincsen, ami az előzőek fényében akár pozitívan is hangozhat, de sajnos nem az. Mivel itt nincsenek ellenfelek, a saját dobásainkon kívül semmi váratlan nem fog történni, így kockáztatni (vagyis száguldani) sem érdemes, ha csak azért nem, hogy a végén megdöntsük a saját eredményünket. Nincs szimulált ellenfél, akivel megmérkőzhetünk, a teljesítményünket az adja meg, hogy milyen gyorsan értünk célba, vagyis milyen sok nagy számú sebességkockát használtunk el.

Ehhez a legelső Rallyman játékhoz hasonlóan folyamatosan jegyezni kell a felhasznált kockákat, majd a végén egy táblázat segítségével összeszorozni és másodpercekké konvertálni őket. Nem hangzik izgalmasnak? Nem is az. Én a végére annyira elfáradtam, hogy nem is volt kedvem kiszámolni az időmet, mert egyáltalán nem voltam motivált, hogy megdöntsem azt. Sajnos ehhez a játékhoz nélkülözhetetlen a társaság.

Meglepett a Rallyman GT, mert nem gondoltam volna, hogy az autóversenyzésből ilyen taktikázós játékot lehet faragni. Az is meglepett, hogy mennyire kevés helyet foglal az asztalon – ez annak köszönhető, hogy a pályán kívül nem történik semmi, a játékosoknak nincsen saját területe. Tetszett az is, hogy a lapkákból bármilyen pályát fel tudunk építeni, így teljesen személyre szabható az élmény.

Örültem (és szintén meglepett), hogy ennyire magas az interakció a játékban. Sajnos ez utóbbi hozza magával azt is, hogy ha a többiek jól taktikáznak, akkor a vesztes fél végleg hátul marad, ami pedig rátesz egy lapáttal az amúgy is jelenlévő holtidőre.

Ha nem szereted azokat a játékokat, ahol közvetlenül kitolnak veled, akkor a Rallyman GT nem a te játékod. Ha viszont fontos, hogy végig hatással legyetek egymás játékára, és nem bánod, ha egy kicsit többet kell várni a saját körödre, érdemes tenni vele egy próbát.