• Ismertető
• 2024.11.24. 14:00:00

Aranyásók: A sötét barlang - Te a klántársam vagy... Ugye?!

Az aranyat kibányásztuk, de van egy kis bökkenő: emelkedik a vízszint, ezért gyorsan ki kell jutnunk, hogy ne vesszen kárba a munkánk gyümölcse. A klánban azonban lehetnek árulók is, ezért sosem tudhatjuk pontosan, hogy kiben bízhatunk meg. A szörnyekről és a pókhálókról már ne is beszéljünk.

Az Aranyásók: A sötét barlang egy újabb önállóan játszható verziója, mely működését tekintve az Aranyásók és az Aranyásók: Az elfeledett bányák kombinációjának tűnik. Az utat kártyákból építjük, de aztán a bábunkkal lépkedünk is - hiszen nem vagyunk mindenütt jelenvaló törpék. A célunk az, hogy a mi csapatunk menekítse ki a lehető legtöbb aranyat a hamarosan víz alá kerülő bányából.

A játék előkészületei során lefektetjük a startkártyát a pálya (vagy asztal) közepére, megkeverjük és a megfelelő helyre rakjuk a négy célkártyát (így játékosszámtól függően egy 7x7-es vagy 9x9-es táblát alkotva), előkészítjük a klánkártyákat (szintén a létszám függvényében). Ezután mindenki elvesz egy a klánjának megfelelő bábut és három aranyat, majd megkeverjük az út- és akciókártyákat három külön pakliként (I., II. és III. pakli - a lapok hátoldala szerint), és osztunk mindenkinek adott mennyiséget azokból. Végül pedig a közös készletbe helyezzük a három lényt, a három pókhálót és a megmaradt aranyrögöket.

A játékban kék és sárga klán van. A klánkártyáknak két oldala van: egy publikus (a többiek úgy látják, hogy ehhez a klánhoz tartozunk) és egy rejtett (melyet csak a lap tulajdonosa lát, és a valóságban ehhez a csapathoz tartozik). Ez természetesen azt jelenti, hogy a résztvevők között lehetnek rejtett árulók, akik igazából a másik klán sikeréért dolgoznak. A játékosszám határozza meg, hogy milyen klánkártyákat használunk.

A legmegbízhatóbb játékos kezd. (Van olyan társaságunk, ahol az eddigi rejtett szerepes játékaink alapján némelyek tuti nem kezdhetnének.) A soron következő játékos köre három részből áll:

1. Kijátszik egy kártyát vagy eldob 1 vagy 2 kártyát.
2. Lépteti a törpéjét legfeljebb három lépéssel.
3. Húz egy vagy két kártyát a húzópakliról.

A kártyakijátszásnak (azaz a kör első harmadának) három típusa van:

• Lefektetünk egy útkártyát az úthálózatba.
• Kijátszunk egy akciókártyát.
• Passzolunk és eldobunk egy vagy két kártyát.

Az útkártya lefektetésének szabályai ismerősek lehetnek a tapasztalt aranyásók számára: lapokat már lent lévő útkártyákhoz kapcsolhatunk, minden kártyának egyformán kell állnia, minden útnak pontosan illeszkednie kell a szomszédos lapok útjaihoz és minden újonnan lehelyezett útkártya meg kell hosszabbítson egy meglévő utat. Mivel jelen esetben nincs táblánk, így korlátlanul növelhetjük a pálya méretét, akár a célkártyákon túlra is - sok sikert a kis asztallal játszóknak!

Van néhány különlegesebb útkártya: a sötét lyukaknál jelenhetnek meg szörnyek, a létrák között egy lépéssel lehet mozogni, a hídon átmenve egy lapot el kell dobjunk, a dupla útgörbületek közötti alagút egy aranyrögtől szabadít meg minket, az aranyérhez pedig a lehelyezés pillanatában teszünk egy aranyrögöt, amit a leghamarabb odalépő játékos kap meg.

Az akciókártyáknak három típusa van: azonnali akciók, felszerelések és kártyák a lények megidézésére és mozgatására. Az azonnali akciók típusai: titkos információ (titokban megnézhetjük az egyik még lefordított célkártyát vagy egy játékos klánkártyáját), sziklaomlás (eltávolítunk egy már lehelyezett útkártyát), kártyacsere (kicseréljük a kezünkben lévő lapokat egy másik játékoséival), pókháló (két út találkozásához vagy egy nyitott útvégződéshez rakhatjuk le, ezzel két körön keresztül blokkolva az áthaladást minden törpe és szörny számára). A felszerelésekből a következőkkel találkozhatunk: csizma (a tulajdonosa 3 helyett 4 lépést tehet meg a körében), csatabárd (egy szomszédos pókhálót meggyengíthetünk - azaz egy körrel csökkenthetjük az élettartamát - vagy egy a mezőnkre lépő lényt legyőzhetünk).

A lények megidézéséhez és mozgatásához használható kártyák működése azonos: ha a kijátszáskor az adott lény még nincs a táblán, akkor azt az egyik sötét lyukkal rendelkező kártyára helyezhetjük, és léphetünk vele maximum annyit, amennyit a képessége megenged. Amint egy játékossal közös mezőre léptetjük, megáll, és megtámad minden ott található törpét. Ha senki nem győzi le csatabárddal, minden ott lévő résztvevő elszenvedi a vereség miatti negatív hatást. Amennyiben a lény már a táblán volt, csupán továbbléphetünk vele, és esetleg megtámadhatunk más törpéket.

A lények között van patkány (3 lépés, vereség esetén a törpék elveszítenek egy lapot a kezükből), féreg (4 lépés, vereség esetén a törpék mozgásképtelenné válnak egy körön keresztül - azaz a lépésük kimarad a következő körükből) és kobold (5 lépés, vereség esetén a törpék elveszítenek egy aranyrögöt).

A passzolást nem kell túlmagyarázni: 1 vagy 2 kártyát a dobópaklira helyezünk a kezünkből.

A kör második része a törpénk léptetése: ekkor alapvetően kártyáról kártyára mozogva juthatunk el legfeljebb 3 lépésnyi távolságra. Azért csak alapvetően, mert vannak olyan lapok, melyek több szekcióból állnak: hidak, dupla útgörbületek, illetve a II. és III. pakli lapjai - az utóbbiakban az út kettő, illetve három részre van osztva. A lépés során természetesen figyelembe kell vennünk az egyéb tényezőket is: a csizmával távolabbra léphetünk, a létrák között lépkedhetünk közvetlenül, a hídon és az útgörbületek között "adóznunk" kell, a pókhálókon keresztül nem mozoghatunk, valamint a lényekre lépve véget ér a mozgásunk. Amint a lépésünk során elérünk egy célkártyát (értsd: rálépünk), felfordítjuk azt, majd úgy helyezzük le, hogy az szabályos legyen (persze csak ha lehetséges).

A körünket kártyahúzással zárjuk le: annyi lapot húzunk a húzópakliról, amennyit felhasználtunk a körünk során (egyet vagy kettőt).

A játék kétféleképpen érhet véget:

• Egy klán minden törpéje kijutott a bányából. Ilyenkor a tényleges hovatartozást kell figyelembe venni. Az első kijutott bányász megnézi az esetlegesen félrerakott klánkártyákat, így ő tudja, hogy mikor jutott ki az egyik vagy a másik klán összes tagja.
• Minden játékos összes kézkártyája és a húzópakli elfogyott.

A klán pontszáma a következőképpen számolható ki: a kimentett aranyrögök darabszáma * a rivális klánért dolgozó törpék száma. Amelyik csapat több pontot szerzett, az nyert, de ebben talán semmi meglepő nincs.

Amennyiben eljutottál idáig az olvasással, könnyedén rájöhettél, hogy az Elfeledett bányákhoz hasonló problémával ennél a darabnál is találkozhatunk: a játékmenet egyszerűségéhez képest komplett agyégetés lehet a szabálymagyarázás az első alkalommal. Annyi részlet, működésbeli apróság, elem van, hogy a magyarázásba körülbelül két mosdószünetet is be kell építeni. Ez olyan dolog, amit túl kell élni, ugyanis maga a játék elég jó élményt tud nyújtani.

A rejtett árulók miatt (főleg több résztvevővel) szinte soha nem lehetünk biztosak abban, hogy valójában kik vannak velünk vagy ellenünk. Nálunk előfordult egy olyan helyzet, hogy legalább egy embert biztosan a társamnak tudhattam, de ez elég ritka eset.

Kellően sok lehetőségünk van az ellenfeleinket akadályozni, illetve a (feltételezett) barátainkat segíteni, hiszen játszhatunk pókemberest, küldhetünk simogatnivalót, robbanthatunk (mi sem veszélytelenebb egy bányában, amely hamarosan víz alá fog kerülni), lezárhatunk utakat, cserélhetünk kártyákat, és természetesen lehetünk a social engineering, a manipuláció és az érzelmi zsarolás nagymesterei is.

A doboz alján egy szolid 45+ perces játékidő szerepel, ami végülis jogos, mert az szinte garantált, hogy ennél több ideig fogunk csákányozni. Sőt, az első játéknál csupán a magyarázatra is szánhatunk ennyi időt. 🙃

A már emlegetett szabálymagyarázás, valamint a játék kiismerése miatt is érdemes lehet egymás után több menetet játszani, ha az időnk megengedi, ugyanis puding próbája az evés, és az első menet végére fog kiderülni, hogy mi is a nyerő stratégia, és mikre is kell igazán odafigyelni. A játék elég váratlanul ér véget, ugyanis a pálya méreteiből fakadóan elég nagy távolságokat kell megtenni néha a kijáratig - anélkül pedig ugyebár nincs arany (vagyis van, de velünk együtt a víz alá kerül).

A doboz elég praktikus, így nem annyira bonyolult hurcibálni, mint a sokkal nagyobb tárolóval rendelkező Elfeledett bányákat.

Érdemes még kiemelni a szabálykönyv tisztaságát, ugyanis az Aranyásók és az Aranyásók 2 számomra kényelmetlenül sok nyitott kérdést hagyott bennem. Itt az az érzésem, hogy kellően alapos a leírás - persze valószínűleg részben ennek köszönhető a hosszú magyarázás.

Az Aranyásók: A sötét barlang szerintem sokkal közelebb van működésben az Elfeledett bányákhoz, mint az Aranyásókhoz, az előbbinek egy sokkal csiszoltabb verziójának tűnik. Nekem személy szerint az Aranyásók 2 picivel jobban tetszik a szerepek sokszínűsége és kiszámíthatatlansága miatt, de a Sötét barlang is kifejezetten jól sikerült. Ha inkább többféle társasággal játszanánk, és sokszor kéne elmagyarázni, akkor nem feltétlenül ezt ajánlanám, de ha viszonylag állandó összetétellel játszanánk, akkor viszont ütős darab lehet. Praktikus, kedvező az ára, kiszámíthatatlan, tele van intrikával és hátba szúrásokkal - egy ízletes rejtett szerepes, rejtett árulós játék.