• Ismertető
• 2024.02.29. 14:00:00

Nomád - A szent hely nyomában

A Nomádok történetéből ismert szent hely holléte mára feledésbe merült, de a legendák szerint, az azt megtaláló törzs számára bőséget és oltalmat nyújt. Így hát a klán előre küldi legrátermettebb tagjait, hogy megkeressék a szent helyet és biztonságban odavezessék népüket.

Pierrot 2023-ban megjelent Nomád című társasjátékában egy vadászó törzs vándorlását vezetjük végig, ahol a bebarangolt tájat mi magunk építjük fel. Erdőkön, hegyeken és sivatagokon át tart utunk, melynek végén elérhetjük a „régi szent helyet”, a romtemplom mezejét.

A játék 12 fordulón át tart. Minden forduló elején az imádkozás során letesszük a sámándomb egyik lépcsőfokára az áldozati kosarunkat. Ezzel kiválasztjuk, hogy a körünkben mennyi lapkát veszünk fel és hány akciót hajtunk végre. Továbbá ez alapján állítjuk be az új játékos sorrendet is.

Kétféle lapkát találunk a játékban: terület lapkákat, melyből felépítjük a térképet, továbbá állatlapkákat (prédákat és ragadozókat), amiket a térkép meghatározott mezőire helyezünk, majd levadászunk.

A felfedezés fázisban a felcsapott lapkák közül sorrendben elveszünk annyit, amennyit az imádkozás során kijelöltünk, de a lapkákat majd csak az akciófázisban tehetjük le.

Az akciófázis lesz a játék gerince. Háromféle akció közül választhatunk: terület lapka lehelyezése, vadász mozgatása és a sátortábor költöztetése.

Öt tereptípust különböztetünk meg: tó, erdő, sivatag, hegy, és a rét. Ezeket klasszikus módon, vagyis a tereptípusokhoz illeszkedve, oldalszomszédosan kell letenni a táblára. A szélein lehetnek zöld, narancs, és rózsaszín félkörök, ha ezeket sikerül megfelelően egymáshoz illeszteni (nem kötelező), akkor megkapjuk az érte járó bónuszt: húzhatunk egy préda vagy ragadozó állatot, vagy a tábortábla egyik mezőjére letehetünk egy fehér korongot, hogy használjunk egy bónusz akciót. A tereplapkák közepén látjuk a lapkára helyezhető állatok ikonját. Ha van egy megfelelő állatunk, azt rögtön letehetjük. 

A vadászok a térképen mozognak és egy céljuk van, a vadászat és ezzel együtt a terület megtisztítása. Amikor olyan mezőre lépnek, ahol préda állat van, akkor azt rögtön levadásszák, a zsákmányt pedig képpel lefordítva a helyén hagyjuk. A ragadozókkal kicsit nehezebb a dolguk, ezeket ugyanis csak a tábor segítségével lehet elejteni. Így a ragadozóval oldalszomszédos mezőn kell állnia a jurtának, hogy elejthessék.

Utolsó akciólehetőségként költöztethetjük a sátortábort. Ehhez le kell venni a térképről egy már elejtett állatot és a táblánk egyik neki fenntartott helyére kell tenni. Ekkor egy mezőnyit költözik a sátor. Sőt, ha mind a három mezőt letakarjuk akkor egy újabb vadász indul útnak a táborból.

A 12. forduló végén pontokat számolunk. Pontok járnak a térképen maradt, levadászott állatokért, a ragadozók három pontot érnek, a prédák pedig egyet (ezért eléggé meg kell fontolni, hogy melyiket áldozzuk be a sátor mozgatásakor). Pontot kapunk a tábor helyzetéért. Ha sikerült eljuttatni a templomromig, akkor 16 pont ütheti a markunkat. Továbbá pontot érnek az összefüggő, egyforma tereptípusok. Mínusz pontokat kapunk a felfedezetlen, vagyis üresen maradt mezőkért a térképünkön. A játék végén aki a legtöbb pontot gyűjtötte, győz.

A Nomád tematikailag egészen rendben van. Szépen átadja a vándorlás élményét, jópofa, hogy egy állatlapka „elfogyasztásával” tudjuk költöztetni a sátrat, mint ahogy a vadászat is ügyesen ki lett találva. Viszont érdekes, hogy az elejtett, de táblán hagyott „tetemekért” jár győzelmi pont, nem pedig a begyűjtöttekért. Értjük, hogy technikailag ez volt a jó döntés, de valahogy ez tematikailag elég esetlen megoldásnak tűnik.

Összességében nem nehéz játék, a szabályrendszere egyszerű, a játékmenet elég jutalmazó, nincs benne negatív interakció és a szerencsefaktor is nagyon alacsony. A nehézséget inkább a térkép építése okozza, könnyű belefutni olyan helyzetbe, amikor az adott pontra nem lesz a pakliban megfelelő lapka. Ilyen esetekre van kitalálva a lapka cseréje vagy eltávolítása bónuszakció, amivel utólag tudjuk megoldani a térképünk zsákutcáit.

Mert vannak bizony olyan terep kombinációk, amik nem találhatók meg a játékban. Például nincs víz-sivatag, vagy hegy-erdő, hegy-rét lapka, ezzel már jó az első játék előtt tisztában lenni, mert eléggé eltörheti a játékélményt, ha ezzel menet közben szembesülünk.

A megvalósítás terén vannak a legnagyobb érdekességek. Egyrészt a borító, és az állatlapkák nagyon szépek és élettelik lettek, a műanyag figurák gyönyörűen kidolgozottak, bár kevés a funkciójuk. Viszont a lapkákhoz és a többi alkatrészhez választott színek elég különösek. A figurák színei annyira rikítóak, hogy teljesen elütnek a világtól. A lapkákon az azonos tereptípusok is sokszor más-más árnyalatot kaptak, a klasszikus terepszínek pedig annyira hasonlítanak, hogy játék közben (főleg sárgás fénynél) nem egyértelmű, hogy az adott lapka milyen tereptípust ábrázol, mint ahogy az sem, hogy egy-egy terep a lapkán belül pontosan meddig tart. Így a lapkák lerakásánál és a játék végi elszámolásnál is sokszor okoz fejtörést, hogy mi hova tartozik. Színtévesztők számára esélytelen a játék, nincs semmi jelölés, ami megkönnyítené a dolgukat. És ott vannak a kis fehér fa korongok, amiket a bónuszok letakarására használhatunk (mi csak “kalcium tablettáknak” hívjuk őket). Funkcionálisak, de azért valami okosabb színhasználat célszerűbb lett volna.

A játékosok közötti interakció kimerül abban, hogy a sámándombon ki hoz nagyobb áldozatot, ezzel befolyásolva a játékossorrendet és az egymás elől elvihető lapkák számát. Ez az interakció egyébként teljesen közvetett, sosem azért tettük a kosarunkat az adott szintre, mert azzal a másik játékost befolyásolni akartuk, hanem mert számunkra az volt a legjobb döntés. A játék további része viszont már a saját táblánkon, szimultán zajlik, itt már semmilyen hatással nem leszünk egymásra, lényegében az ellenfeleink táblájára rá sem kell pillantani.

Ennek következtében két fővel lesz a leggördülékenyebb és legkiszámíthatóbb a játék, viszont mivel az akciófázis már teljesen szimultán, négyen sem lesz jelentősebb a játékidő, mint ketten. Két fővel lejátszható 60 perc alatt, négyen 80-90 perc. Igazából egy szólómód is elfért volna a szabályban, és biztosan remekül működött volna.

A Nomád játéktechnikailag és működését tekintve nagyon jól összerakott játék. Ha a grafikai és fizikai megjelenése kicsivel több odafigyelést kapott volna nem csak simán jó, de akár nagyon jó játék lehetne. Olyan, mintha nem tesztelték volna ki eléggé. És tényleg itt nem a játékmenettel van baj, hanem a megvalósításával, főképp a színhasználatával. Ami minket illet, még elbírtunk volna némi interakciót, de ez inkább ízlés kérdése, és a mai trendekben ez egyáltalán nem hátrány.

Elsősorban haladó családi játékként ajánljuk, amit tíz éves gyerekekkel már simán lehet játszani. És persze olyanok számára is ideális lehet, akik egy jópofa felfedező-vadászó játékot keresnek, melyben szépek a minik, és nem a szerencsén múlik, hogy ki gyűjt be több pontot.