• Ismertető
• 2024.02.18. 13:38:00

"Mancika néni, lehet még kérni repetát?"

Ki ne szeretné a menzán az olyan finomságokat, mint a paradicsomleves (szigorúan betűtésztával), a gyümölcsleves, vagy a rántott hús rizibizivel? Még így évtizedek távlatából is elönt minket a nosztalgia és gyakran emlegetjük a kedvenc és végtelenül utált menzás fogásainkat, na meg persze az aranyos konyhás néniket, akik egy kedves mosolyért szívesen adtak még egy kis repetát.

A Pagony kiadó célul tűzte ki, hogy minél több magyar szerző kapjon lehetőséget, hogy társasjátéka megvalósulhasson. Az elmúlt időszakban olvashattatok oldalunkon a Yunka, és a Lokomoto című játékokról, melyek szintén ezt a célt testesítik meg. Ráadásul elég jó a fogadtatásuk a játékos körökben. Most a Menzacsata kártyajátékot mutatjuk be nektek, melynek tervezője: Batki Zsolt.

A Menzacsatában egy menzán falatozzuk a különféle finomságokat, majd egyszer csak kitör a „kajacsata”, és mindenki őrült dobálásba kezd. Persze ezt csak képletesen kell érteni. A játékmenet az UNO féle színre színt, számra számot elvet követi, de itt a számok helyett, ételek láthatóak a lapokon. Itt is találunk akciókártyákat, amik az étkezdékhez kötődő tipikus karaktereket jelenítik meg mókás rajzok formájában. A nosztalgia garantált.

A kártyapakli kétféle típusú lapokat tartalmaz. Kajakártyákat melyeken egy-egy ételt láthattok, és mindegyiknek van egy színe is. Illetve akciókártyákat, amelyek fehérek, és valamilyen karakter látható rajtuk bizonyos képességgel. 

Osszatok minden játékosnak három-három lapot, egyet pedig csapjatok fel dobópaklinak. Hagyjatok ki magatok előtt egy kis helyet, itt lesz majd a „kajakupacotok”. Az aktív játékos lapokat fog kijátszani a dobópaklira. Ezt megteheti a kezéből, vagy a kajakupacáról is, ha a lapok színe, vagy a képe megegyezik. Egy körben annyi lapot játszhat ki, amennyit csak tud. Ha már nem tud többet kijátszani, passzol és jön a következő játékos. Ha leürül a keze, akkor a köre szintén véget ér, és húz három lapot a talonból.

Kijátszhattok akciókártyákat is. A legtöbbet a dobópaklira kell tenni, a repeta kártyát viszont valaki kajakupacára. Az akciókártyákkal lapot dobhattok, vagy lapokat oszthattok a többieknek, esetleg kikereshettek kártyát egy pakliból.

Ha akciókártyákkal lapot kaptok, azok mindig a kupacotokra kerülnek, így lesz benne egyre több finom falat. Persze menet közben ki is játszhattok belőlük, így legalább fogy egy kicsit.

A játék véget ér, amikor a húzópakli kifogy. Ilyenkor meg kell számolni kinek mennyi lap van a kajakupacában, és akinek a legkevesebb kártyája van, ő győz.

A játékszabály tartalmaz egy haladó, konfrontatív verziót is, amiben nem csak a dobópaklira pakolhatjátok a fogásokat, hanem „megtámadhatjátok” játékostársaitokat is. Itt is bármennyi lapot kijátszhattok, de bárkit „megdobálhattok”.

A Menzacsata egy gyerekjáték, amiben egy kajacsata játszódik le. Szerintünk ezt a sztorit kedvesen át is adja. A történet ügyesen lett ötvözve a játékmenettel, és ha túl vagytok a szabályok dekódolásán, a hangulata is nagyon mókás lesz.

Mert bizony a játékszabály nagyon foghíjasra sikerült. Mi rutinos felnőttekkel ültük le kipróbálni a nosztalgia jegyében és millió kérdés merült fel a szabályokkal kapcsolatban. „Ezt most úgy érti, hogy… vagy emígy?” „Akkor ez most beleszámít vagy sem?” „De ha ez nincs leírva, akkor megtehetem?” és ehhez hasonló kérdések merültek fel. Emiatt többször is házi szabályozni kellett, mert a szabály nem tér ki különböző esetekre.

E mellett úgy éreztük nem elég intuitív. Egyszerre játsszuk a játékot a kajakupacról és kézből, bizonyos lapokat másik játékosnak adjuk, némelyiket meg a dobópaklira tesszük. És ez még bonyolódott, amikor a konfrontatív játékmódban már több játékost is támadhattunk egyszerre. Nekünk kellett pár parti, míg belerázódtunk (vagyis inkább kőbe véstünk szabályokat), hogy mit, hova kell rakni és mikor. Mindemellett az akciókártyák jelzései sem eléggé maguktól értetődőek.

Nekünk „felnőtteknek” ugyan nehéz volt követni a történéseket, de a 8-9 éves gyerekek valahogy jobban ráéreztek, hogy mikor mit kell csinálni. Ők egyszerűen élvezték a játékot, (meg persze egymást szivatni), és nem akadtak fenn olyan apróságokon, mint a szabályok.

Kettő-hét fővel játszható, bár nem tudom miért játszanátok ketten. A magas interakció miatt minél többen vagytok, annál szórakoztatóbb és változatosabb.

Mayer Tamás illusztrációi fantasztikusak lettek. Őrült jók a karikatúrák, és nagyon jópofák a kajarajzok is. A kártyák jó minőségűek, a doboz pedig pont jó méretű (ezt manapság már érdemes kiemelni).

A pontatlan szabály miatt nekünk a játék túlságosan darabos volt, de ha kapna egy részletesebb szabálymagyarázót (akár csak online) egy sokkal gördülékenyebb játékot kapnánk, mert a témában és a megvalósításban van potenciál.

Gyerekek számára viszont így is ideális játék lehet, az akciókártyák nélkül már 6-7 évesekkel is játszható, de a rutinosabbak előbb utóbb megtalálják benne a kiskapukat.

Összességében a Menzacsata egy hangulatos játék, melyet a nagy létszám miatt bátran ajánlunk iskolai csoportoknak és táborozáshoz is, de tapasztalatunk szerint a szabály pontatlanságait a haladó játékosok nehezen viselik.