• Ismertető
• 2023.09.07. 13:54:00

Mágikus erdő - Mesebeli lények matekoznak

Felcsillant a szemem, amikor megláttam ezt a játékot, két okból is: az egyik, hogy magyar tervező készítette, a másik, hogy 2022-ben Közönségdíjat kapott az Ország játéka versenyen, Társasjáték iskolásoknak kategóriában. Jól hangzik, kíváncsi lettem mit tud Csordás Krisztina játéka, ami mesebeli formába bújtatva segíti a gyerekeket a számolás, összeadás gyakorlásában. Krisztina társasjátékos és tanítói tapasztalatait összegyúrva alkotta meg a Mágikus erdőt. A varázslatos karakterek életre keltése pedig Szimonidesz Hajnalkának köszönhető, akinek a szépséges rajzaival már számos gyerekkönyvben találkozhattunk.

„Kalandra hív titeket a Mágikus erdő – Népesítsétek be ezt a rejtélyes rengeteget varázslatos lényekkel!” - invitál minket a játék doboza és észrevétlenül a számok világába repít, ahol bár szépséges erdei közösséget hozunk létre, bájos szereplőkkel, de mégiscsak a matekozásé lesz a főszerep.

Egy percre sem lankadhat a figyelmünk, mert az erdő teremtményei mind-mind különböző kívánságokkal érkeznek, melyeket kötelességünk teljesíteni! Már amennyiben pontokat szeretnénk gyűjteni… A boszik ki nem állhatják egymást, a törpék gombák alatt vagy felett és fák mellett szeretnek ücsörögni. A varázsfák párban szeretnek létezni, a gombák pedig minél nagyobb csoportokban. A tündérek nem kedvelik a boszikat, inkább fenyők körül ugrándoznak. Az unikornis a legfinnyásabb: baljára boszit, jobb oldalára tündért kíván és kedveli a fenyőfa hűsítő árnyékát. A játék során ezeket a különféle igényeket igyekszünk teljesíteni, minél több győzelmi pont reményében.

Minden játékos kap egy 6x6-os négyzetrácsos táblát, ez lesz a saját erdőnk, amire a mesebeli lényeket fogjuk lepakolgatni. A 2 dobókockával meghatározzuk a 6 fenyőfa helyét, ezzel szűkítjük a játékteret és változatosságok kapunk minden játék alkalmával. Ez a 6-6 fa minden játékos tábláján azonos helyre kerül. A húzózsákba játékosonként 5-5 darabot teszünk minden lényből: gomba, törpe, boszi, unikornis, varázsfa, tündér. Mindenki kap egy segédletkártyát és már kezdődhet is a játék!

Alapos keverés után mindenki húz a zsákból 6 lapkát, amit titokban tart a többiek elől. Ebből kettőt választ mindenki, majd ezeket egyszerre felfedjük és lehelyezzük a saját táblánkra. A fenyőfák helye fix, oda nem költözhet a későbbiek során erdőlakó. A maradék 4 lapkát a balra ülő játékosnak adjuk. A kapott lapkákból ismét választunk kettőt, egyszerre felfedjük és lehelyezzük. A megmaradt 2 lapkát ismét balra adjuk tovább. Ha elfogynak a lapkák, akkor új forduló kezdődik. Mindez 5 körön keresztül folytatódik, míg ki nem ürül a húzózsák és teljesen benépesedik az erdőnk.

A lapkáinkat a legtöbb pont reményében rakosgatjuk, a segédletkártyán látható pontozás szerint. Van olyan lény, ami önmagában is pontot fog érni, van azonban olyan, ami csak akkor, ha adott lapka alá-felé, vagy mellé kerül. Ahogy szűkül a játéktér és fogynak a lapkák, egyre nehezebb lesz ezeknek a követelményeknek megfelelni és az utolsó körben bizony érhetnek nem várt meglepetések, mert nem az a lapka marad nekünk, ami hasznos lenne, hanem pont az érkezik, amit már nem szerettünk volna lerakni. A pontozófüzet segítségével az összes erdei lakón végighaladva kapjuk meg az összpontszámunkat, és a legtöbb pontot elérő játékos lesz a győztes.

Tapasztaltabbak (10 éves kor felett ajánlja a tervező) próbát tehetnek a 3 különböző nehézségű célkártyával, amikkel 4-7-9 pluszpontot szerezhetünk, így azonban extra kritériumoknak kell megfelelni, könnyen belezavarodhatunk az alap és a célkártyák elvárásaiba, vagy le kell mondanunk egyikről a másik javára. Pár játszma után, ha a játék pontozása rögzült, akkor ajánlom ezekkel is megfűszerezni az élményt.

A lények kedvesek, népmesét idéző illusztrációkon keresztül elevenednek meg, a fenyőfák cukik, a kék-zöld színvilág meditatív élménnyé varázsolja a lapkalerakást, így nyújtva békés időtöltést 2-4 játékos részére.

Az előkészület minimális, mindössze pár kockadobás a fenyőfák helyének meghatározásához, és a zsák megfelelő számú lapkákkal való feltöltése. A 30 perces játékidő alatt az egész tábla megtelik, így a játék végeztével, a teljesség élményével, hiányérzet nélkül távozhatunk.

Azt tapasztaltam, hogy gyerekek számára már az előkészület is élmény, amikor is a szerencsére bízzuk a fenyőfák helyét a táblán. Az első osztályt végzett, szuper matekos 7 éves meglepő gyorsasággal átlátta a pontozást, csak egy-egy alkalommal kellett felhívnom a figyelmét, arra hogy az adott lapka fenyő mellett +1 pont, vagy az a másik lapka a gomba mellett semmit sem ér, mert alá vagy felé kell kerüljön. Közben folyamatosan bele-bele pillantott a segédletbe, és egészen gyorsan döntött arról, hogy melyik 2 lapkát szeretné megtartani. Maga a pontszámítás hosszúnak érződött a játékidőhöz képest, de csak azért, mert minden pontot együtt számoltunk a gyerekkel.

Nincs benne konfrontáció, ami azt gondolom nem is baj, hiszen gyerekjátékról van szó. Tapasztaltabb játékosok már tudnak figyelni arra is, hogy a másik milyen lapot vár és esetleg mivel tudok kitolni vele. Szárnyra kapott a fantáziám, elképzeltem egy olyan játékvariánst, amiben van egy fekete macska, aki a bosziktól szökött el és a csínytevése során elbolondít egy törpét játszani, aki így lekerül az ellenfél táblájáról. Upsz! Vagy egy óriás, aki kicsit szeleburdi és eltapos egy gombát. Hoppá! Én ezeket élvezném, felnőtt fejjel, konfrontációra éhezve, de a 7 évesem valószínű nem lelkesedne, ha belerondítanék a már szépen berendezett erdejébe.

A játék hivatalosan 8 éves kortól ajánlott, ami az elvárások sokaságának, a pontozás összetettségének, a matekozásnak tudható be. Azonban én bátran ajánlom kipróbálni kisebbekkel is, mert kiválóan alkalmas a pár, jobb-bal, alatt-felett-mellett gyakorlására is. Ebben az esetben csak 1-1 lény szabályát mondanám el, az könnyen értelmezhető, valamint elengedném a pontszámítást és gyönyörködnék a végeredményben.

Felnőtt társasággal próbát tettünk a célkártyákkal is, ami egy plusz csavart vitt a döntéshozatalba. A 4 pontos nem minden esetben éri meg, hiszen egyetlenegy boszi lapkával is tudunk 4 pontot szerezni. A 7 pontos cél eléréhez a legkevesebb/legtöbb meghatározott lénnyel kell rendelkeznünk, itt sokszor az dönt, hogy mit hagynak meg nekünk a többiek, mi az az utolsó 2 lapka, amit kapunk. A 9 pontot érő lapot egyszerűnek éreztem, hiszen csak arra kellett figyelnem, hogy a páros/páratlan sorokba ne kerüljön a meghatározott lény. Közülük 2 kártya az, ami kifejezetten nehéz: ami előírja, hogy pontosan mely lények lehetnek a tábla szélein. Ezeknek a céloknak a különbözősége és a lapkahúzás szerencséje nagyban befolyásolja, hogy éppen melyik pontozásra figyelünk: az alap pontokat próbáljuk kimaxolni, vagy a célkártyákkal igyekszünk minél több pontot gyűjteni.

Örömteli látni, hogy a kiadók magyar tervezőket is felkarolnak - a számottevő külföldi játékok honosítása mellett -, így lehetőséget biztosítanak a hazai álmok megvalósításához. Ennek köszönhetően most mi is eljuthatunk a Mágikus erdőbe és megtapasztalhatjuk, hogyan tudnak a gyerekek egy rakat matematikai feladatot mesebeli köntösbe bújtatva, játszva teljesíteni.