• Ismertető
• 2021.07.13. 13:00:00

Utópisztikus csillagbirodalom – A Vörös Előörs

„Kis lépés az embernek…” mondta Neil Armstrong, mikor kilépett az Apollo 11 kabinjából. A szovjeteknek az űrversenyben ettől nagyobbat kellett lépniük: válaszul titkos küldetésre indították a Vörös Hajnal nevű űrhajójukat és legénységét. A cél, hogy felépítsenek egy kommunista kolóniát: a Vörös előörsöt, mellyel megalapozzák a szovjet nép következő gyarmatát.

Játékosként azért versengsz társaiddal, hogy te lehess a kolónia vezetője.

A Vörös Előörs egy orosz szerző, bizonyos Raman Hryhoryk 2019-es alkotása. A játékban munkásokat rakosgatunk különböző helyszínekre, ahol nyersanyagokat termelünk, sörözünk, ebédelünk, pihenünk, de a legfontosabb hogy életben tartsuk a kommunizmus szellemét és fenntartsuk az emberek jókedvét.

A játék két napon át tart, minden nap 5 napszakból áll. Reggel, délben és este, mindenki 1-1 munkást mozgat, míg napközben és délután az összeset mozgatni kell. Így lesz olyan játékos, aki több munkást mozgat, azonban a nap végére ez ki fog egyenlítődni.

A játékban közösen irányítjuk a munkásokat: a horgászt, pásztort, bányászt, a földművest, a bürokratát, és a népbiztost. Az aktív játékos a körében megfog egy munkást és átteszi a tábla valamelyik szabad mezőjére, majd a bábuhoz tartozó portréra letesz egy befolyásjelzőt. Minden helyszínen látható, hogy miként reagálnak majd az odaküldött munkások. Ha olyan feladattal bízunk meg valakit, amit szeret, a hangulata jó lesz, ha viszont nem örül a megbízatásnak, akkor leromlik a kedélyállapota.

De mire is megy ki ez az egész? A munkások portréjaira tett befolyásjelzők után a kedélyállapotnak megfelelően győzelmi pontokat kapunk, vagy vesztünk. A pontot az nyeri, akinek a legtöbb jelzője van az adott portrén. Mivel a munkásokat közösen mozgatjuk így a moráljukra és az értük kapható pontokra is együtt hatunk. Tehát ha az ellenfelünk kedvencének túl jó a kedve: küldjük munkatáborba, vagy bányába.

Ez után végrehajtjuk a helyszínhez tartozó akciót: a tónál horgászunk, a gazdaságban aratunk, az űrhajó roncsainál erőforrást gyűjtünk. Minden megszerzett erőforrás a raktárba kerül, ezzel együtt mozgatni kell a játékoshoz tartozó jelölőt a termeléskeréken. Amikor a raktárba egy fajta nyersanyagból valaki betermeli a harmadikat, akkor exportál. Egy nyersanyagot az exportsávra tesz, amiért azonnal győzelmi pontokat kap.

Pár helyszínen nem az erőforrások előállítása a cél, hanem a kommunizmus építése. A szovjetek palotájába beszolgáltatjuk a kristályainkat, amiből többséget kell szerezni a győzelmi pontokért. A hivatalban a befolyásjelzőket rendezhetjük át, a raktárban árut és morált cserélhetünk, a teakonyhában ebédelünk, bár ez csak délben használható.

Pontozókör kétszer lesz a játék során, ilyenkor vizsgáljuk meg a munkások hangulatát. A termelésért és az exportért azonnali pontokat már megkaptuk, a játék végén még pontok járnak a készletünkben maradt és a szovjetek palotájába beszolgáltatott kristályok után. A játék végén az nyer, aki több pontot gyűjtött.

Ezzel a cikkel elég sokat késtünk, több, mint fél évet. Ennyi időbe telt mire konszenzusra jutottunk, és átgondoltuk mi is történik itt. Bár a játékszabályok egyszerűek, számunkra mégis nagyon nehéz volt átlátni, hogy mit miért és mikor érdemes csinálni, amire még rájött az adminisztráció követésének nehézsége is.

A Vörös Előörs nagyon magas interakcióval rendelkező családi szabályrendszerű, de nem családbarát mélységű játék. Minden döntésnek súlya van és ha elrontasz valamit a többi játékos keményen meg fog büntetni érte, minden javítási lehetőségből kizárva. E mellett egy, maximum két lépéssel tudsz előre tervezni, mindig az aktuális tábla állást kell alapul venni és az adott pillanatban a lehető legjobb döntést meghozni. Tulajdonképpen minden körben újra és újra számításba kell venni: épp akkor milyen lépéssel jársz a legjobban. Talán a tervezhetőség 2 fővel nyúlik egy lépésről kettőre, legfeljebb háromra. A hossza ehhez mérten rövid, valószínűleg a szerző sem akarta, hogy órákon át sodródjunk a pillanatnyi döntések tengerén, az egész játék 35-50 perc alatt lezajlik.

Témáját tekintve érdemes ketté bontani: a távoli bolygót kolonizáló történetszál egyáltalán nem jelenik meg: nem építünk kolóniát, és nem utazunk sehova. Viszont a közös munkásirányítás, a kocsma, mint a társadalom örömforrása, a munkatábor és az, hogy a munkásokat olyan feladatra is elküldhetjük, amihez nem értenek, nagyon jól átadja a kommunizmus (vagy inkább a szocializmus) hangulatát és témáját. Bár még mindig vitatkozunk, hogy a téma az ideológiát, vagy inkább annak karikatursztikus megjelenítését tükrözi-e.

A játék elég konfrontatív, hisz az a célunk hogy mi jól járjunk és a többieknek „elrontsuk” a játékát. E mellett elég analízis-paralízis érzékeny is, előfordul, hogy sokáig gondolkodunk mire megtaláljuk a legjobb lépést.

Valószínűleg nektek is feltűnt, hogy a grafika nagyon hajaz egy másik játékra. Ha még nem jutott eszedbe, segítünk egy kicsit: a Scythe-ra gondoltunk. Nehéz nem hozzá hasonlítani. A grafika részletgazdag, talán a kártyák kicsit puritánok. A munkások nagyon szépen kidolgozottak a műanyag alkatrészek pedig nagyon stílusosak.

A játék önmagában is elég nehéz, de ha ennél is komolyabb kihívásra vágysz, a dobozban találsz még épület és munkás kártyákat. Ebből minden játékos egyet-egyet kap. Ezeket akkor használhatod, ha vagy az adott munkással, vagy az adott helyszínen hajtasz végre akciót. Ezek plusz bónuszokat biztosítanak a kártyák birtokosának.

Szóló verzióban kissé átalakul a tábla, az exportsávra egy célkártya kerül, és 3 helyszín az eredetitől eltérő, új funkciót kap. Itt a cél nem az, hogy feltedd a saját befolyásjelzőidet, hanem hogy Autom befolyásjelzőit levedd. Nem lesz egyszerű menet, elég erős ellenfél lett. Ebben a verzióban kevésbe lehet a munkások hangulatát emelni, a nem teljesített célokért pedig komoly mínusz pontokat kap a játékos. Összességében jól felépített rendszer, viszont kicsit sok benne az adminisztráció.

A Vörös Előörs egy kő kemény taktikai játék. Mi még mindig nem igazán értjük, hogyan lehetne a játékot irányítani, és az ellenfelet belekényszeríteni a számunkra kedvező lépésekbe. De legalább a szerencsefaktor minimális, annyi van benne amennyit a tónál és az űrhajónál kihúzunk.

A játék árképzése elég kedvező. Mind alkatrészminőségben, mint a játékélmény tekintetében nagyon megéri az árát. Épp ezért csábító lehet kezdő játékosoknak is, viszont nem biztos, hogy jó választás. Egyszerűen túl stresszes és nehéz átlátni ahhoz, hogy jó élményt nyújtson kezdő játékosoknak. Az egész játékot úgy lehetne kategorizálni, mint egy „gémer-filler” taktikai játékot.

Habár a valóságban a kommunizmust még nem sikerült megvalósítani, talán majd egy távoli bolygón beteljesíti célját.