• Ismertető
• 2021. márc 26. 11:30
• 19  
• Link másolása
  Megosztás

Bűnügyi krónikák: 1400 - Álomfejtés két nap alatt

Szerencsére manapság rengeteg dolog könnyíti meg a nyomozók dolgát a bűnözők felkutatásában: szakértők, DNS minta, ujjlenyomat azonosítása, rengeteg kamera stb. De vajon hogy találták meg a gazfickókat 1400-ban? Most talán megtudhatjuk a választ.

A Bűnügyi krónikák: 1400 egy történetvezérelt, kooperatív nyomozós játék, melyben a középkori Párizsban bizonyos Abelard Lavel lovag bőrébe bújva oldhatunk meg rejtélyes ügyeket, bűntényeket. Fontos megjegyezni, hogy ez egy önállóan játszható társasjáték, NEM szükséges hozzá a Bűnügyi krónikák!

Szerencsére a családunkban vannak különféle területeken igencsak jártas emberek, akiknek kikérhetjük a véleményét azokról a dolgokról, melyeket a nyomozásaink során találtunk. Azonban nincs mindig lehetőségünk hazamenni, hiszen szorít az idő. Az utazásaink során mindig velünk tart Perceval, az ember legjobb barátja, a hűséges nyomkereső kutya. Csak győzzünk utána szaladni, ha nyomot fog...

A cikkben található képek NEM konkrét nyomozásokból vett szituációkat ábrázolnak.

A játékhoz mindenképpen szükségünk lesz egy okostelefonra, illetve a Chronicles of Crime applikációra. Tulajdonképpen ez fog minket végigvezetni a történeten, ennek segítségével navigálhatunk különféle helyszínekre, kérdezhetünk ki embereket, vizsgálhatunk meg bizonyos helyeket. Minden tevékenységhez be kell olvasnunk a megfelelő kártyán található QR kódot a beépített olvasó segítségével.

Az előkészületekhez elegendő a doboz teljes tartalmát az asztalra helyezni - a pontos elrendezés egy-két játék után kialakul -, a többi teendővel kapcsolatban pedig az applikációtól kapunk utasításokat az aktuális küldetésnek megfelelően.

A nyomozások mindig a családi birtokon kezdődnek, ahol megtudjuk, hogy milyen üggyel lesz dolgunk. Ezen a helyszínen tudunk kérdezősködni a szerzetes nagybátyánktól, a kereskedő húgunktól vagy az udvari kém öcsénktől (ide természetesen bármikor visszatérhetünk). Kezdetben felfordítjuk a megfelelő látomáskártyákat, melyeken a történet szempontjából fontos emberek szerepelnek különféle szituációkban - ezekre kifejezetten érdemes odafigyelni, ha már ilyen álmodó szuperképességünk van.

A bevezető során a játék felfed számunkra egy helyszínt, illetve legalább egy-két embert - irány tehát oda, hogy jobban szétnézhessünk. Az adott helyszínen kikérdezhetünk ott lévő személyeket, vagy átvizsgálhatjuk azt nyomok után kutatva. Ekkor negyven másodpercünk van minél több részletet elmondani a nyomozótársainknak, akik ezek alapján kikeresik a pakliból a megfelelő bizonyítékkategória-kártyákat, melyeket azután egyesével beolvasunk a rajtuk található QR kódok segítségével - így kerülhetnek bizonyítékok a bizonyítéktáblára, melyekről aztán kérdezősködhetünk is. A játék bizonyos történések hatására felajánl egy-egy különleges tárgykártyát is, melyek az előbb említett típushoz hasonlóan működnek.

Amint úgy érezzük, hogy megfelelő mennyiségű információnk van ahhoz, hogy megoldjuk a rejtélyt/bűntényt, vagy éppenséggel lejárt az időnk, elutazunk a megfelelő helyszínre, majd megnyomjuk az ügy megoldása gombot. Ekkor különféle kérdéseket tesz fel nekünk a program, melyekre a válasznak vélt kártyák QR kódjait kell beolvasnunk. A válaszok alapján kapunk egy pontszámot, majd ha szeretnénk, elolvashatjuk a teljes történetet.

A Bűnügyi krónikák: 1400 hű maradt az elődhöz, hiszen minden egyes jelenettel páratlan nyomozási élményben lesz részünk. Többnyire életszerűen viselkednek, válaszolnak a szereplők, nem könnyű kicsikarni belőlük a megfelelő információkat. Az a tapasztalatom, hogy szinttől függetlenül a nagy kép általában összeáll, mégis lesznek olyan elemek, melyek hiányoznak a tökéletes megoldáshoz. Emiatt a legtöbb eset mondhatni másfélszer játszható, ugyanis a második alkalommal a hiányzó darabokat akarjuk a helyükre tenni - legalábbis aki hozzánk hasonlóan kíváncsi természetű, az akár többször is neki fog futni, amíg tökéletes nem lesz.

Miért emelkednek ki a Bűnügyi krónikák sorozat tagjai a nyomozós játékok között? Leginkább azért, mert az applikáció elvégzi a narrátor feladatát, és van lehetőségünk szinte bármilyen nyomozási módszert kialakítani: támaszkodhatunk csak a memóriánkra, jegyzetelhetünk papírra, de ha úgy tetszik, akár egy egész táblát is bevonhatunk, hogy jelöljük a kapcsolatrendszert és minden egyéb információt.

Az 1400 alapjaiban ugyanaz, mint a Bűnügyi krónikák, mégis behoz pár újdonságot a játékba amellett, hogy jól visszaadja a kornak megfelelő hangulatot. Természetesen az új történetek alapból új élményt nyújtanak, azokból az alkalmazás működését bemutató bevezetőn kívül négy rejtély áll a rendelkezésünkre. Jelenleg nem tudok róla, hogy később várhatóak-e további esetek (illetve azok fordításai), de arra szerintem mindenképpen érdemes számítani, hogy az elődhöz hasonlóan idővel itt is meg fognak jelenni közösségi alapon készült darabok. Ezekhez nem árt egy adag angoltudás, de értékes bővítési lehetőségnek tűnik.

A fordítás alapvetően jól sikerült, de mivel még nem túl régóta elérhető, ezért tapasztalhatunk benne problémákat: apróbb elírások, nyelvek kavarodása stb. Viszont emellett időnként jönnek frissítések is az egyes történetekhez, így egy kattintás árán még minimálisabbra csökkenthetjük a hibák számát. Az applikáció megjegyzi az előzményeket, tehát bármikor visszatérhetünk bármely pontjára az eseményeknek - például hogy felfrissítsük az emlékeinket, vagy visszaolvashassunk valamit, amiről véletlenül elkattintottunk.

Az alkatrészek minősége rendben van, az inzert nagyon jól kitalált, az arra való műanyag fedő pedig nagyon hasznos, hogy ne hulljon szét a beltartalom. A keménytáblát sajnos egy vékonyabb karton bizonyítéktábla váltotta, ami az egyik legnagyobb negatívum: folyton lecsúsznak róla a kártyák, és nem igazán segít az asztalkép kialakításában.

A 14. században természetesen nem voltak még olyan kiforrott nyomozási módszerek (a DNS szót hallva legfeljebb betegségre gondoltak volna a korabeli emberek), ezért többnyire tapasztalatra, ismeretségekre és kutyára lehetett támaszkodni, ha valamiről többet akartak megtudni. Na meg persze némelyeknek az álmaikra - szerencsére Abelard is egy közülük. A lényeg, hogy az eszközhasználat legnagyobb része elég realisztikus, azon keresztül is átjön a korabeli hangulat.

Aki az angol nyelvhez és nevekhez van szokva, annak még fontos tényező lehet, hogy a játék tele van francia nevekkel (mondjuk Párizsban talán nem annyira meglepő), így sokkal nehezebb memorizálni azokat. Ez orvosolható jegyzeteléssel vagy egy kis kreativitással, "becenevekkel".

Ezek a főbb eltérések a Bűnügyi krónikákhoz képest:

• A bizonyítéktábla peremén nincsenek jelölve a helyszíneknek fenntartott helyek. Ezen kívül a bizonyítékok két kategóriába vannak sorolva: piros és kék mezőket találunk a táblán. Előbbiek a birtokunkban lévő tárgyakat jelölik, utóbbiak pedig azokat, melyekről egyelőre csak tudomást szereztünk, de még nem találkoztunk azokkal.
• A Scotland Yard helyett a családi birtok a kiindulópontunk. Mivel 1400-ban sajnos még éppen nem fedezték fel a telefont, így nem tudunk minden helyszínen kapcsolatba lépni a szakértőkkel (törvényszéki kapcsolatok a Bűnügyi krónikákban, családtagok az 1400-ban), ahhoz haza kell utaznunk. Helyettük az állandóan elérhető segítséget a kutyánk, Perceval jelenti, akivel megszagoltathatunk bármely nálunk lévő tárgyat. Ha szagot fog, akkor a helyszínen belül a megfelelő személyhez, vagy pedig a megfelelő helyszínre vezet minket.
• Az ügyet nem feltétlenül a birtokon kell megoldani, hanem történettől függően adott helyszíntáblákon.
• A látomáskártyák különféle utalásokat tartalmaznak, melyekre érdemes odafigyelni a nyomozás során - minden részletük fontos lehet.

A Bűnügyi krónikák: 1400 nagyon jól oldotta meg, hogy a nyomozás ugyanolyan élmény maradjon, mint az elődben, de mégis egy más világban, más körülmények között, más eszközkészlettel oldhassuk meg a rejtélyes ügyeket. Leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik belemélyedve kibogozni a csomókat, és/vagy odavannak a középkori hangulatért, tematikáért (vagy csak meg akarják tudni, hogy ki a csoda az a kirurgus). Mivel a játék néha elég korhatáros témákat vagy képi világot jelenít meg, ezért nem igazán nevezhető családi játéknak. Szerintem az alsó korhatár 14 év körül mozoghat.

A játék nem olcsó, de úgy érdemes ezt megközelíteni, hogy a nehezebb jelenetek akár többször is lejátszhatóak, ha maximális eredményt szeretnénk elérni, idővel lehet számítani a közösség részéről újabb történetekre, és ha végigjátszottuk, akkor akár el is adhatjuk a következő lelkes nyomozócsoportnak, így olcsón kaptunk óriási tartalmat és rengeteg élményt. Ez a darab egyébként az Egy évezred rejtélyei sorozat tagja, melyből az 1900 magyar megjelenését már be is jelentette a kiadó, a 2400-ra pedig valószínűleg szintén számíthatunk idővel. Ezek szintén az adott kor (feltételezett) hangulatát biztosító példányok lesznek.