• Ismertető
• 2019.11.09. 08:41:00

Bűnügyi Krónikák - Reus ex machina

A társasjátékos hobbi sokáig a számítógépes és konzoljátékok antitéziseként tekintett magára, így nőtt fel melléjük, és vált maga is mainstream hobbivá. Az emberek azt tapasztalták ugyanis, hogy ha a nagyobb döntési szabadságról és a multimédia élményről lemondanak, de cserébe megkapják a fantáziát és a közvetlen szociális interakció lehetőségét, ugyanolyan jól tudnak szórakozni. Másrészről, akik nem a geek világból érkeztek a társasjátékok világába, könnyebben azonosulnak a társasjátékos szereppel, mint a digitális játékokat játszókéval. Véleményem szerint pont ez a kétoldali nyitottság az, ami szerepet játszik abban, hogy a társasjátékozás népszerűbb mint valaha.

Az előkészületek, azaz a setup

Minden szubkultúra kitermeli a maga ortodox, konzervatív rétegét, nincs ez másképpen a társasjátékozás világával sem. Ezért amikor az okostelefonok elterjedésével megjelentek az első (először még opcionálisan használható) digitális játékelemek (pl. Alchemists), sokan kezdték el eltartott kisujjal keverni a paklit és dobni a kockát. Mert hát nehogymá’! Az első sokk után viszont rengeteg játékhoz jelent meg a játékmenetet könnyítő hivatalos és nem hivatalos app.

Nem kellett sokat várni a következő lépésre, hogy – „Oh! Irgalom atyja ne hagyj el.” – az applikáció egyenesen szükséges legyen a játékhoz (csak a legismertebbek: X-COM, Mansions of Madness 2nd edition). A leggyakoribb kritika ideológiai volt, ti. mit keres egy szoftver a társasjátékban? Elveszi a játék varázsát, tisztaságát. De ellenérvként az is gyakran előkerült, hogy ha a telefont vagy tabletet bújjuk, pont a szociális interakciót redukáljuk.

Én nem látom ilyen kritikusnak a helyzetet, hiszen minden attól függ, mit tartunk társasjátéknak. Ilyen alapon az ügyességet is igénylő játékokra is lehetne fújni, vagy azokra amelyekben kockával dobunk. A lényeg, hogy játsszunk és szórakozzunk, az ítéletet pedig bízzuk az időre – jó játékok ritkábban tünnek el a BGG ranglista süllyesztőjében.

Általánosságban elmondható, hogy az applikációk leginkább a narrációt, történetvezetést igénylő játékokban tűnnek fel, ahol a játékélmény rovására válhatna lemodellezni ezeket. Létjogosultnak érzem még a játékokban jelen lévő túlzott mértékű adminisztráció csökkentése szempontjából is. Akinek ez nem érv, játsszon négy fővel Korokon Átot!

A törvényszéki szakértők

De térjünk a lényegre. A Bűnügyi Krónikák is olyan játék. Applikációs. Napjaink Londonja a bűn melegágya. A Scotland Yard nyomozóiként együtt kell pitiáner ügyeket és grandiózis összeesküvéseket lelepleznünk. Egy viszont biztos, halottak lesznek. Meg vér, meg drogok, meg...  Szóval szerintem a játék, a témájából fakadóan korhatáros. Ezt mindenki vegye figyelembe, mielőtt a tízéves gyerekével leül nyomozni egy jót.

A játék 2018 tavaszán futott sikeresen a a Kickstarteren, majdnem 800000 dollárt kalapoztak össze rá. A kereskedelmi (retail) változatot idén ősszel pedig már magyarul is kipróbáljatjuk a Gémklub jóvoltávól. Ez miben tér el a Kickstarter változattól?

Egyrész egy speciális szemüveg hiányzik, amellyel más módon is átvizsgálhatók a helyszinek. Néhány extra tartalom is hiányzik, mint például nyomozás más környezetben, más stílusban. Remélhetőleg ez kiegészítők formájában érkezik majd magyarul is.

A személyek

Lássuk mi van a dobozban, mi is kell egy jó kis nyomozáshoz?

A nyomok, gyanúsítottak, helyszínek összegzése és az agymunka az irodában folyik, kell tehát egy központi tábla, amin ezeket nyilván lehet tartani.

Hogy kezdődik minden bűnügy felgönygölítése? A nyomozók kivonulnak a tetthelyre, és később is számos helyet látogatnak meg a nyomozás során. Összesen 17 londoni helyszínre lehet eljutni, a Scotland Yardtól kedve, a Sohon át a Notting Hillig.

A CSI óta tudjuk hogy a nyomelemzők, törvényszéki szakértők, mindenféle specialisták nélkül a legtöbb bűnőző meglógna, tehát belőlük is kell néhány (egész pontosan 4 darab).

Az általános és különleges nyomok begyüjtése, vizsgálata és elemzése a nyomozati munka sarokpontja, ezeket több mint 40 kártyalap reperezentálja.

A bűnügyek nem maguktól történnek meg, valaki elköveti, valaki elszenvedi azokat és időnként tanúk is vannak. 50-nél több személykártya várja hogy ezen szerepek valamelyikét magára öltse a bűnügyek során.

Ennyi az egész, illetve mégsem. Kell egy okostelefon is, amire fel van telepítve a Bűnügyi Krónikák applikációja (Chonicles of Crime néven található, de természetesen magyar nyelven is fut). Hihetetlenül kevésnek tűnik, mégis remekül működik. Az előkészület is kimerül annyiban, hogy mindent kirakunk az asztalra (a táblát lehetőleg középre tegyük).

A nyomok és bizonyítékok

A játékhoz válasszuk ki a számunkra szimpatikus bűnügyet az alkalmazásból és indítsuk el. Figyelem, magyarul csak az első öt (és a tutorial - betanító) nyomozás érhető el. A többi - hiába a magyar cím a menüben - angol nyelvű, egyelőre csak remény van a magyar fordításra. A dobozban levő tartalom elméletileg tetszőleges számú londoni nyomozáshoz felhasználható lesz. Tehát ez egy keretrendszer, amit az applikáció tesz teljessé. Más környezetben végzett nyomozáshoz (pl. a Kickstarter kiadásban szereplő Noir) kellenek majd egyéb alkatészek is.

Tehát az ügy elején kapunk eligazítást, hogy hol, és milyen bűncselekmény történt, van-e áldozat, tanuk, stb. A lényeg, hogy mindenre egy számmal (személyek, bizonyítékok) vagy betűvel (helyszínek) is hivatkozik a történet. Ezeket ilyenkor ki kell keresni a megfelelő kupacból és a táblára vagy aköré kell rakni. Ezek innetől fogva a nyomozás szempontjából releváns helszínek, személyek vagy nyomok.

El kell mennünk tehát a tett helszínére, de hogyan is? Az app beépíttet QR olvasójával le kell olvasni a cél kódját, és már ott is vagyunk. Mit tesz ilyenkor Peter Falk? Addig idegesíti a hülye kérdéseivel a gyilkost, amíg az elárulja magát. És mit tesz a jó nyomozó? Kikérdez mindenkit akinek legfeljebb két lába van és nyomokat gyűjt a tetthelyről. Előbbihez a személy kártyáján lévő QR kódot kell leolvasni. A személyekkel való beszélgetés új helyszíneket és személyeket hozhat a történetbe. Lehet mondandójuk, más személyekről, tárgyakról és helyszínekről is.

A nyomkeresés trükkösebb. Ilyenkor rövid ideig egy panorámaképet vizsgálhatunk, és ezalatt meg kell próbálnunk kiszúrni a releváns nyomokat. Amikor az idő lejárt, akkor a bizonyíték kategória kártyák közül ki kell vennünk azokat, amelyek szerintünk fontosak, és a QR kód leolvasásával megvizsgálhatjuk azokat. Valamelyik további nyomot is adhat (speciális tárgyak), de pl. egy vérnyommal, ujlenyomattal egy talált telefonszámmal nem fogunk boldogulni. Itt jönnek a képbe a specialisták. Velük, a már ismert QR kódos módszerrel megviszgálhatjuk bármely nyomot, személyt, bármit, ami a sztoriból logikusan következik. Ezzel újabb ötleteket, helyszíneket és személyeket kaphatunk a történetünkhöz. 

Ha a helyszín vizsgálata nem volt elégséges, megismételhetjük. De fontos, hogy ezzel telik az idő, de nem csak ezzel, hanem a nyomok vizsgálatával, kikérdezéssel és új helyszínek meglátogatásával is. Igen, az időnek is jelentősége van ebben a játékban, lényegében ez az egyetlen korlátos erőforrás. Ha nagyon elkalandoznánk, vagy valami elkerülné a figyelmünket, a játék apró intésekkel azért figyelmeztet a hibákra.

Ha úgy gondoljuk, megvan a megoldás, vissza kell mennünk a Yardra és megadni a tippünket. Ekkor vagy visszazavarnak az utcára vagy megdicsőülünk.

Kicsit bizonytalanul álltam neki ennek a játéknak, de kiderült nem volt okom aggódni. A játék mechanikája tökéletesen visszaadja a point n' click kalandjátékok hangulatát, amelynek hőskora kilencvenes évek első felében volt. Ezeknél megvolt a döntési szabadság és a sandbox jelleg illúziója, de végsősoron egy dolgora futott ki az egész, és a történet volt a lényeg. Itt ugyanaz volt az élmény: ténylegesen egy krimiben, egy bűnügyi nyomozásban éreztük magunkat, ahol a rossz döntéseknek következményük van, a jó ötletek pedig előrevisznek.

Rögtön adta magát az összehasonlítás a T.I.M.E. Stories-szal. Bevallom nekem a Bűnügyi krónikák jobban tetszik. Lényegesen könnyebb elkezdeni, szabálykönyv gyakorlatilag a szoftver megfelelő használatát taglalja. Ennek a fajta szerep/kaland/társasjáték hibridnek egyszerűen jobban áll, ha a narratíva és az adminisztráció gördülékenyebben áll rendelkezésre, nem ad időt kizökkenni a flowból. És itt ezt a célt tökéletesen kiszolgálja az applikáció. Egyszer sem éreztük, hogy kiragadna a közös nyomozás élményéból a telefon nyomkodása. Talán minden a megfelelő arányok megtalálásán múlik? Nem tudom.

A lényeg az, hogy nyugodt szívvel tudom ajánlani, mindenkinek, gémereknek, kazuároknak (casual - nem rendszeres, alkalmi játékokok), időseknek és fiataloknak is (de gyerekekkel tényleg ne üljünk neki, ha lehet).

Kíváncsi vagyok, hogy a hibrid játékok mennyire maradnak meg, milyen úton fejlődnek tovább, de az biztos, hogy a Bűnügyi krónikák jó úton indult el. 

A helyszínek