• Ismertető
• 2019.10.26. 11:00:00

Kanagawa és Yokai – Kiegészül a japán életérzés

Ebben a cikkben Bruno Cathala és Charles Chevallier Kanagawa című társasjátékáról lesz szó, aminek 2017-ben megjelent magyar kiadása elnyerte a Mensa HungarIQa Társasjátékverseny díját. Idén a boltok polcain köszönthetjük első kiegészítőjét a Kanagawa: Yokai-t, amit volt szerencsénk kipróbálni és most megosztjuk veletek a tapasztalatainkat.

Bruno Cathala tervező neve ismerősen csenghet a játékosok körében, akik viszont még nem hallottak róla, azoknak érdemes megjegyezniük a mester nevét. Olyan nagyszerű, díjnyertes alkotásokkal büszkélkedhet, mint a Five Tribes, Kingdomino, vagy az Abyss.

A történet szerint 1840-et írunk, ahol Kanagawában a Tokiói-öböl legnagyobb prefektúrájában Hokusai mester festő iskolát nyit, hogy átadhassa tudását és művészetét tanulóinak. A játékban festő tanoncként veszünk részt, hogy bizonyítsuk tehetségünket. A mester tanításait követve és az évszakok változásait figyelve megfesthetjük kedvenc témáinkat, felvirágoztathatjuk műhelyünket és megalkothatjuk életünk főművét.

A Kanagawa motorja a kártyapakli, melyben minden kártya kétféleképpen használható: vagy a festményünket gyarapítják, vagy a műhelyünket fejlesztik. A játékosok minden fordulóban új kártyákat vesznek fel a bambusz játéktábláról. A kártyák egyik felén különböző festményrészletek láthatók, a másikon pedig a műhelyt fejlesztő képességek és szimbólumok.

Minden kör elején játékosszámnak megfelelő kártyát helyezünk a táblára. Az aktív játékos vagy elvisz egy lapot, vagy folytatja a tanulást és megvárja a következő kört jobb lapok reményében. Ha a kör végén maradt még tanuló játékos, számukra újabb lapokat teszünk a táblára. Mikor mindenki beépítette a kártyáit, megnézzük ki milyen diplomára jogosult. Ez után új kör kezdődik, amit az kezd akinél a segéd figura van.

Tanulókártyák, vagyis a festmény

Minden festményen egy téma jelenik meg: emberek, állatok, épületek, vagy fák, továbbá látható rajta valamilyen tájjel, és egy évszak. Ha a választott kártyával a képünket kívánjuk gyarapítani, és a műhelyben már rendelkezünk az ehhez szükséges tudással (tájjellel), akkor ráteszünk egy ecsetet ezzel jelezve, hogy ezt a képességet már használtuk ebben a körben. A tájjelek közül 4 félét különböztetünk meg: hegyvidék, óceán, erdő és síkság, valamelyik festményhez csak egy elem szükséges, van amihez kettő.

Ha szépen dolgozunk, festményünkkel diplomákat szerezhetünk, melyekkel győzelmi pontokat és különböző hatásokat érvényesíthetünk. A diplomák megszerzése főleg a témából összegyűjtött kombinációk után kaphatóak, az évszakok pedig a játék végi pontjainkat növelik. A diplomákra csak egyszer szerzünk jogosultságot, ha úgy döntünk, hogy nagyobb pontértékű kombinációra hajtunk, akkor a kisebbeket később már nem vehetjük magunkhoz.

A festőműhely

A műhely fejlesztése fontos elem, mivel az itt található tájjelzők határozzák meg, hogy milyen képeket festhetünk. Továbbá találhatók rajta azonnali hatások, mint egy újabb ecset, vagy a segéd figura magunkhoz vétele. A választható hatásokkal pedig egy kártyát tarthatunk meg a következő fordulóra, vagy az áthelyezés szimbólum, amivel ecsetet mozgathatunk a tájjelzőkön. A műhely ezen szimbólumai körönként csak egyszer használhatók.

Vannak továbbá olyan szimbólumok, melyek a játék végére vannak hatással, ilyenek a harmóniajelzők, melyek pontokat vagy mínusz pontokat érnek, vagy a viharjelzők, melyekkel az évszakokat befolyásolhatjuk a képünkön, kvázi jokerként funkcionálnak.

Amikor valaki megfestette a 11. képét, a játék véget ér. A játékban az győz aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Tanulmányaink során a következő elemek érnek pontot:

• a képünkön található minden festményrészlet után 1 pont
• a képen látható leghosszabb évszaksorozatért
• a festményen és a műhelyben található harmóniajelzők (plusz pontok)
• a megszerzett diplomák pontértéke
• illetve a játék végén a nagymester figura birtokosa további 2 pontot kap.

Ezt a játékot elsőre átlátni nehéz, viszont, ha belejövünk a szimbólumrendszerbe már egy egész könnyen érthető, igazán dinamikus játékkal ismerkedhetünk meg. 10 évesekkel is könnyen játszható, ezért a családi közép kategóriába sorolnánk.

A játék illusztrációja egyszerre bájos és művészi, az egyedi alkatrészkészlet igazán hangulatos. A grafikus Jade Mosch, aki szépen követi a tradicionális japán festészeti stílust. Szabálykönyv gyönyörűen illusztrált, könnyen értelmezhető, viszont 1-2 szabályrészlet fölött mintha elsiklott volna a kiadó.

Nem tudjuk, hogy vajon a téma ihlette-e meg a szerzőt, vagy a játékhoz keresett témát, de gyönyörűen beleillesztette egy valós kerettörténetbe. Kanagawa egy létező prefektúra, ami egyedülálló oktatási központtal rendelkezik Japánban. Kacusika Hokuszai mester pedig valóban festő iskolát működtetett a 19. század elején, nem mellesleg műveinek szinte állandó szimbóluma a Fuji hegy, ami a Kanagawa minden kártyáján feltűnik.

Bruno Cathala az egyik kedvenc játéktervezőnk, aki előszeretettel használ eltérő mechanizmusokat és témákat. Kifejezetten szeretjük benne, hogy a játékai ennyire frissek, hangulatosak és ötlet gazdagok, melyek sok kutatómunkáról és olvasottságáról árulkodnak. Például a Five Tribes melynek alapjai egy ősi afrikai játékban gyökereznek, de Cathala kezei által egy új, komplex és modern, nem mellesleg gyönyörű játék született. A Kanagawa talán nem a legismertebb játéka, viszont mesterien vegyítette a draftot (kártyagyűjtés), a munkáslehelyezést (ecsetlehelyezés) és a kollekciógyűjtést (festménybővítés). Egyik pillanatban még könnyed meditatív játéknak éreztük, a következőben pedig rájövünk, hogy sokkal mélyebb, mint elsőre tűnt.

Az alapjáték után 3 évvel, 2019-ben érkezett meg a Yokai kiegészítő, ami még tovább fokozza a Kanagawa művészi élményét.

A doboz tartalma 3 új kártyapakli, melynek témái a lampionok, az esernyők és a papír sárkányok, a hozzájuk tartozó diplomák, illetve a japán folklór gonosz szellemeit ábrázoló 3 yokai figura.

A kiegészítő bár az alapszabályokon nem változtat, a végső pontozásba a yokai figurák visznek egy kis csavart. Bár a 3 bábú összegyűjtésével lehet diplomát szerezni, a játék végére meg kell szabadulni tőlük, mivel komoly mínusz pontokat hozhatnak. Ennek hatására egy kis csipkelődést visznek a játékmenetbe, de tényleg csak annyit, hogy az interakciót kimozdítsa a statikusból.

Az új kártyák is sokat színesítenek, új és változatos célokat tűzhetünk ki, amitől kimondottan élvezetessé és sokszor újrajátszhatóvá válik a játék.

A Yokai egy olyan játék kiegészítő, ami nem csak fokozza a játékélményt, hanem sokszor újra játszhatóvá is teszi. Egyrészt azért, mert több játék variánst tesz lehetővé, ugyanis tetszőlegesen választható 2-2 pakli az alapjátékból és a kiegészítőből. A diplomákért szintén kollekciókat kell gyűjteni, de talán a kombinációk kicsit nehezebbek, mint az alapjátékban.

Bár a doboz mérete talán kissé eltúlzott, az oka egyszerű: az alapjáték borítóját díszítő festmény tovább folytatódik a kiegészítő dobozán, így reflektálva az egész játékra.

A Kanagawa egy igazán remek családi játék, amit a Yokai magasabb szintre emel. Számunkra a tökéletes őszi-téli játék, ahol nem hiányzik más csak egy csésze forró tea és egy kis zen hangulat.