• Ismertető
• 2019.08.01. 10:00:00

Kozmosz művek - Kozmikus műremek

A Kozmosz művekben (Cosmic Factory) arra hajtunk, hogy a legütősebb galaxist építsük meg egy perc alatt. Kilenc lapkán kell három különböző bolygót terelgetnünk, de nem árt figyelnünk az aszteroidapályákra sem. A káosz ráadásul mind az öt fordulóban más-más meglepetést tartogat számunkra. Az űrzavar ellenére érdemes törekednünk az egyensúlyra, mert a játék végén a versengő univerzumok leggyengébb zónái alapján hirdetnek győztest.

Társasjátékos körökben többen tippeltek arra, hogy a Kozmosz művek komoly esélyekkel pályázhat akár az Év Játéka díjra is 2019-ben. Ma már tudjuk, hogy nem Csak egy karnyújtásnyira maradt le hősünk a rangos elismerésről. Aki elégedett a zsűri döntésével annak azért, aki fanyalog, annak meg azért ajánlom, hogy olvasson tovább és ismerkedjen meg ezzel a vitathatatlanul szórakoztató bolygó buildinggel.

Kane Klenko agyszüleménye fényév távolságra van a Mars terraformálásától, vagy a Gaia Projekttől. A főként családoknak és baráti társaságoknak szánt boardgame azonban üstökösként robbant be a gyorsasági játékok közé. Akik idegenkednek az „aki kapja, marja” műfajtól, azoknak is érdemes rászánniuk egy könnyed fél órát az életükből, mert az űrdrafting révén a tervezés nagyobb hangsúlyt kap, mint a száguldó másodpercek.

A húzózsákból magunkhoz vett kilenc galaxislapka közül hármat tarthatunk meg, hatot pedig továbbadunk szomszédainknak. A páratlan fordulókban balra, a párosakban pedig jobbra ajándékozunk. A kapott adagból újra választunk hármat, a maradékot pedig szintén elpasszoljuk. A legutoljára érkezőket már nem nézhetjük meg.

Amikor mindenki előtt ott tornyosul az általunk és mások által egyaránt gondosan megválogatott kilenc lapka, fordulhat a homokóra. Alapesetben egy 3X3-as világegyetemet kell egy perc alatt megalkotnunk. Az univerzumunk darabkáit zömében kék jég-, narancssárga sivatagi és zöld bolygók alkotják. Igazán nagyot szakítani azzal lehet, ha az azonos színű égitestek minél nagyobb összefüggő zónát alkotnak. A forduló végén külön kell pontozni a három planéta alkotta egységeket és az aszteroidapályákat is. Minél több mezőn halad keresztül megszakítás nélkül egy pálya, annál nagyobb utat járhat be a csillag alakú jelölőnk a pontozótáblánkon.  

Ha úgy érezzük, nekünk sikerült a legtöbb bolygót beszuszakolnunk a kék, a narancssárga, netán a zöld zónánkba, csapjunk le egy, vagy akár több bónuszlapkára is, mielőtt a homok lepereg. Ha kiderül, hogy tényleg mi voltunk a Jedik, tovább hizlalhatjuk pontjainkat, de ha alaptalanul vertük szkafanderbe bújtatott mellünket, bűnhődnünk kell.

Valljuk be őszintén, ha ennyiből állna csupán ez az időzített kirakós, napjainkban már nem válltana ki túl nagy ovációt a jobbnál jobb játékokhoz szokott publikum körében. Kane Klenko sem véletlenük teremtett űrzavart. A felfordulásról 20 káoszkártya gondoskodik. A draftingot megelőzően mind az öt forduló egy-egy ilyen renitens lap felcsapásával veszi kezdetét. Káoszfelelőseink különböző alapszabályok kíméletlen felrúgásával állítják szokatlan kihívások elé a versengőket.

Akad itt például Fekete lyuk, amikor két lapkát képpel lefordítva kell letennünk, üres helyeket képezve ezzel galaxisunkban. Aki ezt nem teszi meg időben, annak a szomszédja jelölheti ki, hol tátongjon sötétség a kozmoszában. Az Egy dimenzió 1X9-es, a Párhuzamos univerzum pedig két 2X2-es világűr építését írja elő, a kilencedik elem meg megy az űrszemétbe. A Globális felmelegedés hatására a narancssárga színű, sivatagi bolygók értékelődnek fel, a Jégkorszak pedig a kék planétáknak kedvez. A Szabotázs lehetővé teszi, hogy megfosszuk ellenfelünket egy lapkájától. Az Űrkalóz ármánykodása folytán pedig a draftoláskor gondosan megválogatott „építőelemeket” a jobbunkon ülőknek adjuk át. Ilyenkor érdemes olyan égitesteket gyűjtögetnünk, amik nem dobják fel kellőképpen a mellettünk helyet foglalót, persze mi sem leszünk felhőtlenül boldogok attól, amivel meglepnek majd bennünket.

Bár nem lőttem le az összes poént, amit a zűrös kártyák tartogatnak az elszánt űrhajósok számára, azért azt igyekeztem érzékeltetni, hogy a Kozmosz művek egyáltalán nem szoliter hangulatú játék. Itt aztán szó sincs órákon át zajló magányos alkotásról, hogy aztán a végén összegezzük, ki milyen szép világűrt építgetett. Az idő szorításában egyszerre esünk neki a lapkáknak, hogy villámgyorsan értékes galaxissá gyúrjuk őket. Közben fél szemmel egymást, a homokórát, vagy a bónuszjelölőket lessük. Az űrzavaró tényezők ráadásul egyfolytában azon mesterkednek, hogy a parti végig „adok-kapok” hangulatban teljen. A jobbra-balra szurkálódások hatására folyamatos az interakció a játékosok között. Ez az intenzív kölcsönhatás pillanatok alatt garantáltan jókedvre deríti az egész társaságot.

A mosolyfakasztó légkörre Sylvain Aublin vicces grafikái is ügyesen ráerősítenek. A szaxizó Ufó, a WC alakú csillagkép, vagy a fagyizó jegesmedve láttán lehetetlen megőrizni komolyságunkat. Ha már illusztráció, akkor a csodásra pingált dobozbelsőt mindenképpen érdemes külön is megemlíteni. Mindig feldob, ha az alkatrészek pakolása közben feltárul egy gyönyörű képi világ, ami addig rejtve volt előttünk. Apróságnak tűnhet, de én nagyra értékelem, amikor valaki van annyira igényes, hogy a jellegtelen szürke kartont is képes a játék szerves részévé tenni.

Űrkutatásaink azt igazolták, hogy világegyetemet alkotni hárman-négyen igazán mókás. Ketten sem rossz, de mi jobban élveztük, amikor egynél több emberrel kellett csatáznunk. Függetlenül attól, hányan vívtuk éppen a csillagok háborúját, a látvány mindig önmagáért beszélt. A „lapra szerelt” galaxisok önállóan és összerakva is mutatós égi jelenségnek számítanak. A bolygókat könnyen meg lehet különböztetni egymástól.

Praktikus, hogy a pontozást is kék, zöld és narancssárga korongokkal, valamint csillag alakú jelölővel végezhetjük el. Az XL-es lila húzózsák is tökéletesen betölti a funkcióját. Indokolt a terjedelmes méret, mert így kényelmesen elférnek benne a lapkák. Akik nem szeretnek védőfelszerelésre költeni, azoknak is jó hírrel tudok szolgálni. A káoszkártyák tárolására egy színes papírtokot találunk a dobozban.

Utaltam már rá korábban, hogy a Kozmosz művekben nem annyira a gyorsaság számít. A drafting ugyanis lehetőséget teremt a tervezésre.

Mielőtt a homokóra akcióba lendülne, át tudjuk gondolni, hogy az adott fordulóban mire szeretnénk igazán hajtani. Szükség is van a megfontoltságra, mert a játék végi pontjainkat a leghátul kullogó bolygónk és az aszteroidapályáink hosszát számon tartó csillagocskánk együttes értéke határozza meg. A leglomhább planétát érdemes tehát kőrről körre helyzetbe hoznunk, ha győzni szeretnénk. Persze ez nem is annyira egyszerű, ha közben zűrzavar tombol és ellenfeleink ármánykodását is túl kell élnünk.