• Ismertető
• 2019.07.08. 10:00:00

Korinthosz – Kockát vetni muszáj

Manapság, amikor egyre-másra jelennek meg a megalománia jegyében született, talicskával is csak éppen hogy hazacipelhető játékok, könnyű elsiklani az olyan apróságok felett, mint a Korinthosz. Pedig az ilyen picike, leheletkönnyű társasoknak ugyanúgy megvan a létjogosultságuk, mint egy egész nappalit elfoglaló monstrumnak, sőt. A gyors, habkönnyű kikapcsolódást előnyben részesítő játékosok többnyire pont az ilyen gyöngyszemekre vadásznak: kipakolni alig egy perc, elmagyarázni maximum három, az egész pedig lezongorázható egy negyedóra alatt. És az már csak hab a tortán, ha nem csupán szórakozat, de egy kis mélysége is van.

Nem sok, de pont annyi, amennyi a Korinthoszban található. A Korinthosz a fent említett jellemzők mindegyikét olyan gyönyörű arányban tálalja, hogy az párját ritkítja. Persze nem véletlen, hiszen volt honnan felfejlődni, ugyanis a Jaipurért is felelős Sébastien Pauchon tervező 2006-os Yspahan című játékának átfazonírozott, áramvonalasított és a mai trendeknek megfelelően áthuzalozott változatáról beszélünk. Az Yspahan a maga korában közkedvelt játéknak számított, a vén motorosok minden bizonnyal nosztalgiával gondolnak rá, azonban az kétségtelen, hogy nem öregedett szépen, sőt - úgyhogy az Ystarit bekebelező Days of Wonder valószínűleg nem lőtt mellé, amikor a játék megfiatalítása mellett döntött.

A megszokott, normál mérethez képest aprócska dobozú Korinthosz cuki, rajzfilmes dizájnú borítót kapott, ezzel is a játék könnyedségét hangsúlyozva, amelyről rögvest megbizonyosodhatunk, ha egy pillantást vetünk a doboz „mélyére”. Egy marékra való csinos dobókocka, egy színes kartonlap és az utóbbi időben főnixként feltámadó roll-and-write játékstílus elmaradhatatlan tartozéka, a színes lapocska, amire rajzolhatunk, írhatunk, karikázhatunk és ikszelhetünk. Jelen esetben ez utóbbi kettőt fogjuk hasznosítani, lehetőleg úgy, hogy a legtöbb győzelmi pontot gyűjtsük be.

A Korinthoszban ugyanis kereskedőket alakítunk, akik az antik kor metropoliszába, Korinthoszba igyekeznek minél több és több értékes árut szállítani, hogy végül ők legyenek a kereskedők királyai. Ennél több keretsztorira nincs is szükség, ha nem lennének a jópofa grafikájú lapocskák, igazából egy pár csavarral megbolondított kockapókerféleségről beszélnénk. A markeccolás tulajdonképpen úgy működik, hogy az aktív játékos dob a kilenc fehér dobókockával, majd a dobott értékeket felrakja a színes sávokra: a legmagasabb érték kerül mindig a legfelső sávra, majd a legalsótól kezdve feltölti növekvő sorrendben.

Ennek köszönhetően szinte mindig lesz elérhető arany és kecske, a többi áru (szőnyeg, fűszer, olíva és szőlő) pedig a kidobott kockáknak megfelelően, de általában az egyiptomi fűszer a legritkábban, mert ha minden érték kijön, akkor oda már nem jut dobókocka. Az elrendezést követően az aktív játékos választ a sávok közül egyet, elveszi az ott látható kockákat, majd végrehajt egy akciót. Nem kell megijedni, két lehetőség közül lehet választani: leszállítja az árut, vagy mozgatja az intézőt.

Az első opció szinte adja magát: a választott sávon lévő kockák számával megegyező árut beikszelhetünk a pontozólapkánk megfelelő boltjában. Ha így a bolt minden keresletét kielégítettük, megkapjuk a hozzá tartozó győzelmi pontot, ha pedig az adott termék összes boltját mi tömjük meg elsőnek, még bónuszban is részesülünk. A második lehetőséggel egy 5x5-ös minitérképen mozgathatjuk piaci ügyintézőnket, aki pénzt, kecskéket és egyéb hasznos dolgokat hajt fel a számunkra. A lelépendő mezőkhöz nem a kockák darabszámát, hanem a kidobott értéket vesszük alapul, viszont csak azt a jutalmat kapjuk meg, amelyikre megérkezünk, mert amelyiken áthaladunk, azt nem. Tovább színesíti ezt a kígyós minijátékot, hogy nem mehetünk át a korábbi nyomvonalunkon.

A körünk végén lehetőségünk van épületek felhúzására. A Korinthosz ezt sem bonyolítja meg, sőt, összesen négyféle épület áll rendelkezésünkre, ezekért arannyal és kecskével fizetünk. Az egyik létesítmény például pluszpontot ad minden épületünkért, egy másik az intéző mozgását módosítja, a harmadik több aranyhoz juttat, de a legjobb az, amelyik az áruink számát növeli meg. A pénz és a kecske a játék végén pontot ér, bár ha még az elején gyorsan felépítünk egy-két épületet, az nagyon megdobhatja menet közben a hasznukat, így megéri beléjük fektetni.

Az aktív játékos után sorban mindenki választ a sávokon csücsülő kockák közül és a fentiek szerint ugyanúgy akciózhat. A Korinthosz fixen 16 körös 4 személlyel (négyen játszhatják maximum), míg ha ketten vagy hárman ülnek neki, úgy két körrel hosszabb. Amint vége a játéknak, mindenki összeszámolja a pontozólapkáján elért pontokat (ebben nagy segítséget nyújt a lap közepén húzódó pontsáv, ugyanis minden lehetőséget sorba vesz), majd a legtöbb pontot begyűjtött játékos nyert.

Ennek fényében is látható, hogy a Korinthosz egy habkönnyű játék, hamisítatlan nyári limonádé. Méretéből fakadóan könnyűszerrel elfér egy kisebb táskában is, elmagyarázni valóban nem tart tovább három percnél, maga a játék pedig a legtöbb társastól eltérően még nagyvonalú is a játékidő tekintetében, hiszen csak nagyon ritkán megy harminc perc fölé. Ráadásul annak ellenére, hogy ennyire egyszerű, van benne taktikázási lehetőség, nem csak repetitíven dobáljuk a kockákat. Több esetben érdemes mérlegelni, hogy olyan kockákat vegyünk el, amelyekkel a vetélytársainkat hátráltatjuk, mert megéri a gyorsasági bónuszra hajtani. Ez a cseppnyi kis gonoszkodás kellemesen feldobja az egyébként a pasziánsz felé nagyon könnyen eltérülő játékmenetet, így aki szemfüles, az máris azon kaphatja magát, hogy nem csak a saját pontjait gyarapítja, hanem az ellenségei számát is.

Ettől a Korinthosz pedig kap egy nagyon könnyed adok-kapok vetületet, aminek köszönhetően nem ül le unalmas számolgatássá a játék, de nem is megy el addig, hogy a játékosok egymás torkának ugorjanak. Az ügyintézőnek hála az sem marad le, aki elől minden kockát elhalásztak, hiszen ekkor ingyen mozgathatja gyanús piaci alkuszát. De még ha kockákért választjuk ezt az akciót, akkor sem feltétlenül egyértelmű, hogy mikor éri meg az intézőt mozgatni, hiszen ügyes játékkal erről a területről is szép pontokat lehet elhozni. Pár játék biztosan kell hozzá, hogy a Korinthosz minden pontgyűjtő részét úgy tudjuk hasznosítani, hogy a mi szénánk álljon jól. Rossz hír azonban, hogy a pár játéknyi alkalom nem ugrik fel számosra – ehhez már tényleg túl pehelysúlyú.

Természetesen egy überlájtos játéktól nem várható el, hogy egy társasos este fénypontja legyen, de valószínűleg nem is ácsingózik ilyen babérokra. Fel- vagy levezetésnek ideális, két játék közti fillernek is szuper, családi játéknak meg egyenesen ajánlott, mivel gyökerei olyan játékokhoz nyúlnak vissza, amiket akár a nagyszülők is ismerhetnek. Nincs benne túlzott számolgatás, analízis-paralízis kizárólag extrém esetben, szemnek kellemes színei pedig szinte eladják magukat, hogy játsszon vele az ember. A nehézsúly szerelmeseinek ugyan hamar megfakul majd fénye, de annál valószínűbbnek tartom, hogy sörözőkben, teraszokon a nyár egyik kedvencévé váljon. Csak legyen nálatok toll vagy ceruza.