• Ismertető
• 2018.12.24. 13:10:00

Pandemic: Róma bukása - A kocka el lesz vetve!

A Róma bukása a Pandemic szériáról lehúzott újabb rókabőr – vagy éppen a sikeres előd újabb újragondolása. Tapasztalt járványügyeseket valószínűleg elriaszt majd a kocka jelenléte. Viszont ha önmagában tekintünk rá, egy kellemes ókori stratégiai játékot láthatunk.

Matt Leacock nem tud és valószínűleg nem is akar elszakadni a Pandemic szériától. A Survial Series megszervezésével pedig gondoskodott róla, hogy még egy jó darabig ne is kelljen. Ez tulajdonképpen a "világbajnokság", amit minden évben máshol rendeznek meg és mindig kiadnak egy új, limitált kiadású Pandemicet az adott országról. Így született meg Spanyolországnak az Iberia, Hollandiának pedig a Rising Tide. A legutóbbi verseny Olaszországban volt, így adta magát, hogy az új játék az ókori Rómába repítsen vissza.

Ahogy a sorozat többi tagja, a Róma bukása is az alapjátékra épül, csak egy kicsit csavar rajta. Ez a cikk a különbségekre fog koncentrálni, úgyhogy ha még nem játszottál a Pandemicet, minél előbb pótold, vagy olvasd el róla az összefoglalónkat itt.

Ezúttal tehát nem betegségek, hanem barbárok ellen harcolunk és nem védőoltást kell kotyvasztani, hanem szövetséget kell kötni velük. Ezt – akárcsak korábban – azonos színű városkártyák eldobásával tudjuk megtenni. Ha mindenkivel szövetségre léptünk vagy minden ellenséget kiírtottunk, Róma megmenekült. Kutatóbázisok helyett itt erődköet építhetünk, melykeből új harcosokat toborozhatunk, illetve ezek védik majd meg a városainkat, ha mi nem vagyunk ott.

Matt a Rising Tide-ban szakított azzal, hogy a kockák véletlenszerűen teleportáljanak a táblára. Itt a barbárok egy-egy gyűjtőhelyről „folynak” egyre közelebb Rómához, hogy kifoszthassák. Ez egyben a játék végét is jelenti. Sajnos nem lesz elég felállítani egy-két légvédelmi üteget a Colosseum tetején, mert a játék megőrizte az összes korábbi Pandemic vereségkondícióját. Így összesen négy féleképpen kaphatunk ki.

Amiben igazán különbözik ez a verzió az eddigiektől, az a „gyógyítás”, amit itt ugye felvált a harc. Most már nem lehet csak úgy leszedni kockákat a tábláról - elvégre viszonylag kevés rablóhordáról tudunk, ami hajlandó volt csak azért odébb állni, mert megkérték rá -, légiókat kell magunkkal vinnünk és kockával kell kidobnunk a csata végeredményét. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ha időben oda is érünk valahová, akkor már rögtön nyert ügyünk van.

Tematikailag a kocka jól passzol a háborús környezethez, de tovább növeli a Pandemicben sokat kritizált szerencsfaktort. Most már nem csak a lapjárás tehet keresztbe, hanem a kocka is. Egy dobással hatvanhat százalék eséllyel tudunk eltávolítani egy ellenséget a területről, de ötven százalékunk van rá, hogy a mi katonáinkat is eltiporja a dobókocka. Ráadásul az sem mindegy, hogy egy vagy két akcióba kerül megtisztítani egy tartományt.

A karakterek képességei és az új eseménykártyák valamennyire kompenzálnak a rossz gurításokért, de ettől még természetesen pont akkor fogunk a legszerencsétlenebbül dobni, amikor a legkevésbé hináyzik. Ezért ez a fajta Pandemic másféle stratégiát kíván, mint az eddig megszokott. A barbárok öt irányból támadnak és pillanatok alatt elszaporodnak a városokban. A katonáink pedig olyan dilettánsak, hogy ha nincs velük egy vezér vagy egy erőd, akkor egyetlen kósza megszálló képes egymaga bedarálni az egész seregünket. Figyelnünk kell tehát arra, hogy megfelelő védelmet hagyjunk magunk mögött.

Látszik, hogy most már adtak a megjelenésre is. A műanyag kockákat fára cserélték, az eseménykártyákon piktogramok helyett életképeket láthatunk. Az ókori történelem szerelmesei el lesznek kényeztetve a latin idézetekkel és a térkép történelmi hitelességével.

Sajnos a magyar fordítás finoman szólva nem lett az igazi. A karakterkártyákon lévő képességeket felszólító mód helyett feltételes módban fogalmazták meg és volt olyan is, amit teljesen félrefordítottak. Pár nappal a megjelenés után a kiadó kénytelen volt kiadni a játékhoz egy hibajegyzéket, majd később kiadták a hibajegyzék hibajegyzékét is (itt elérhető). A legszomorúbb, hogy a félrefordítások nem a szabályban, hanem a kártyákon vannak. Így kénytelenek vagyunk fejben tartani őket és folyamatosan emlékeztetni rá a többieket, vagy valahogy felcímkézni a lapokat – ha később nem készül hozzá javított kártyacsomag.

Fontos, hogy a körítés és kockadobálás ellenére ez még mindig egy Pandemic variáció. Aki elég sok bacit csapkodott már le korábban, annak még egy zsák sestertius sem fogja tudni elvonni a figylemét arról, hogy itt még mindig ugyanazt csináljuk, csak egy kicsit másképp. Látni fogja a baktériumok barbárjelmez alól kilógó csillóit és a seprűfejes sisakba bújtatott kutatót és műveleti tisztet. Sokat elmond, hogy játék közben néha öntudatlanul is az eredeti Pandemic kifejezéseit kezdtük el használni (járványnak hívtuk a lázadást, kitörésnek a kifosztást) és sokáig fel sem tűnt.

Ezért aki már ismeri az alapjátékot, annak nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani a Róma bukását, mert majdnem ugyanazt kapná mégegyszer. Ellenben, aki még nem ismeri a szériát, annak jó belépő lehet a könnyebben befogadható témájával és az eredetinél sokkal-sokkal szebb kivitelével.

Pandemic - Gyógyír minden betegségre

Ismertető, 2018.10.05. 13:38:00

A Pandemic a kooperatív játékok legikonikusabb darabja. Egyszerűségének köszönhetően gyorsan megtanítható, a szórakozás pedig garantált - a könnyű siker viszont egyáltalán nem!

Tovább a cikkre