• Ismertető
• 2018. feb 26. 14:13
• Link másolása
  Megosztás

Ugrik az asszociációs nyuszi!

Minden ember kedveli a művészetet, van, aki a szobrászat, van, aki a festészet, mások pedig a zene világában tudnak teljesen elmerülni. Egy biztos, bármilyen művészeti ágban is érezzük magunkat otthon az egyedi hatással van ránk. Mindenki máshogyan éli meg a dolgokat, más érzelmek és más gondolatok formálódnak bennünk, még annak ellenére is, ha pontosan ugyanazt az alkotást szemléljük vagy hallgatjuk. Pontosan erre építkezik a Dixit. Összehozza az embereket a festészet világában és feltárja gondolataikat egy-egy alkotásról.

A Dixit egy kreatív partijáték 3-6 (változattól függően, akár 12) játékos számára, amelyben célunk megfejteni játékostársaink gondolatait és látásmódját. Őszintén szólva, kezdetben, amikor legelőször hallottam erről a társasjátékról és elolvastam pár sort róla nem teljesen tudtam hova tenni. Nem azt nem értettem, hogyan lehet egy művészeti ágból kiindulva megalkotni egy társasjátékot, hanem sokkal inkább azt, miként lehet ebből egy bárki számára élvezhető partijáték. Amikor egy partijátékra gondolunk akkor nem pontosan egy festmény kielemzése vagy egy múzeumban tett séta jut eszünkbe, hanem valami sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb. Mindenesetre bármilyen meglepő a játék tervezője Jean-Louis Roubira ebből formált egy nagyon egyedi és szórakoztató társasjátékot, munkája olyannyira jól sikerült, hogy 2010-ben elnyerte a legrangosabb társasjáték díjat, a német Spiel des Jahres-t, ami az év játéka címnek felel meg.

Amikor legelőször kinyitjuk a játék dobozát és meglátjuk az összetevőket, akkor az első gondolatunk biztosan nem az lesz, hogy ebben a játékban milyen sok tartalom rejtőzik. Sokkal inkább az “ennyi?” kérdés fog szöget ütni a fejünkben. A játék 84db. kártyával, pár nyuszi alakú figurával és kis szavazó lapkákkal érkezik. A doboz kialakítása ettől függetlenül viszont egyedi, nincs külön pontozótábla, hanem ezt a szerepet maga a doboz tölti be. A kártyákon többnyire szürreális és egyedi látványvilággal ellátott képek láthatók (mint a Mysterium esetében is) rengeteg a tartalommal ellátva, így többszöri megtekintés után is találunk rajtuk valami egészen újat.

A játék menete:

A játék elején mindenki kiválaszt magának egy figurát és felhelyezi a pontozótáblára. A kártyákat megkeverjük, majd mindenkinek osztunk 6 lapot. A többi egy húzópaklit fog képezni a későbbiekhez. A játékosok megnézik a kapott kártyákat, ami után kezdetét veszi a játszma. Az a játékos kezd, akinek a leghamarabb van mondanivalója valamelyik kártyájáról, ő lesz az első mesélő. A mesélő letesz egy kártyát lefordítva és mond róla valamit, lehet az egy egyszerű szó, de akár egy történet is, a lényeg, hogy valamilyen utalást adjon a többieknek arról, mi látható a kártyán, lehet ez bármi, egy érzés, egy tárgy, egy hangulat stb. azonban vigyáznia kell, nem adhat túl egyértelmű utalást sem (miért nem, az hamarosan kiderül).

Folytatásaként a többi játékos megpróbál a saját kezében olyan kártyát választani és szintén letenni, ami szorosan összekapcsolható a mesélő által elhangzottakkal. Miután minden játékos letett egy lapot a mesélő megkeveri azokat, annak érdekében, hogy senki ne tudja melyik kié volt, majd felfordítva elhelyezi őket egymás mellé. Ezt követően a cél eltalálni melyik volt a mesélő kártyája. Előrebocsájthatok egy annyit, ha a mesélő ügyes volt, nem lesz egy könnyű döntés. Amint sikerült minden játékosnak eldöntenie melyik a keresett kártya, szavaznak a lapkák segítségével. A mesélő felfedi melyik kártya az övé, majd elkezdődik a pontozás. Aki eltalálta a mesélő kártyáját az 3 ponttal lesz gazdagabb, a mesélővel együtt. Amint mondtam, a mesélő nem adhat mindenki számára egyértelmű utalást a kártyáját illetően, mert ha mindenki eltalálja, melyik kártya volt az övé, abban az esetben ő nem kap egyetlen pontot sem, de minden további játékos 2-öt megy előre a pontozó táblán, szintén abban az esetben is mindenki 2-öt halad előre, ha senki nem találta el a mesélő kártyáját. A mesélőnek ezért arra kell törekednie, hogy legyen legalább egy olyan játékos, aki kitalálja melyik kártyát helyezte ő le, de elkerülje az összes szavazat megkaparintását.

Mivel az asztalon több kártya van, ezért a szavazatok természetesen meg fognak oszlani, nem mindig fog mindenki a mesélő kártyája mellett dönteni. Ebben az esetben minden olyan játékos, akinek lapja szavazatot kapott, részesül további 1 pontban, így akkor is szerezhetünk pontot, amikor nem is mi vagyunk a mesélők. A játék tehát késztet arra, hogy a lehető legjobban megzavarjuk társainkat és a játék során olyan kártyákat válasszunk, amelyek minél jobban összeegyeztethetők a mesélő kijelentéseivel. Ezzel szemben a mesélő arra kell törekedjen utalásai ne mindenki számára legyenek egyértelműek. Miután végeztünk a pontozással a kártyákat összegyűjtjük és egy dobópaklit formálunk belőlük. Folytatva a játékot új kör veszi kezdetét, mindenki felhúz egy kártyát a húzópakliból és a továbbiakban már az óramutató járásával megegyezően következnek egymás után a mesélők.

Összegzésként pontot szerezhetünk tehát a következőképpen:

• Mesélők vagyunk és legalább egy játékos eltalálta, melyik volt a mi kártyánk (3 pont)
• Eltaláltuk a mesélő kártyáját (3 pont)
• Mindenki vagy senki nem találja el a mesélő kártyáját (2 pont)
• Szavazatot kapunk egy kártyánkra anélkül, hogy a mesélőt alakítanánk (1 pont)
• A játékot az nyeri meg, aki a leghamarabb eléri a 30 pontot.

A Dixit népszerűségének köszönhetően számtalan új változat és kiegészítő jelent meg a piacon, amelyek emelik a lapok, ezáltal a lehetőségek számát és növelik a változatosságot is egyaránt. Az Odyssey kiadás pedig kifejezetten gondolt a nagyobb csoportokra is, így a játékos számot az eddigi 6-ról 12-re emelte, bevezetve egy új szavazó rendszert és helyet adva a dobozban legalább még 3 kiegészítő pakli számára. A Dixitet játszva olyan érzésünk támadhat mintha a párizsi Louvreban tennénk egy rövid sétát, nem véletlen tehát, hogy pontosan egy francia úriember fejéből pattant ki a játék ötlete. Egy egyszerű ötlet is lehet világmegváltó, a Dixit ezt a kijelentést teljes mértékben beigazolta, elnyerte úgy a szakma, mint pedig a játékosok elismerését. Közelebb hozta egy kicsit mindannyiunk számára a festészetet és az önkifejezést.