Kartográfusok társasjáték

Végre valahára mi is kipróbáltuk a játékot!

Meg kell állapítsam, hogy amit itt a kommentbe írnak róla teljesen megállja a helyét. Szerintem nagyon jó kis dinamikája van a játéknak, vagyis személy szerint én nagyon élveztem! Bár azt kell mondjam, hogy bizonyos kártyákkal nagyon sűrűn lehetett találkozni. Én úgy éreztem, hogy egy kicsivel nagyobb húzópaklit simán elbírna a játék, de ez csak az én véleményem!

Összeségében nagyon tetszett az, hogy szivatni is lehet a másikat, azonban nagyon jó volt azt látni, hogy azok is élvezik a játékot akik mondjuk nem tarsasjátékoznak annyi és nincsen, akkora tapasztalatuk benne.

Szerintem szuper játék és én a játék végéig nem igazán tudtam megmondani ki is fog nyerni, mert évszakról évszakra változott az első helyezett személye.

Nekem nagyon tetszett az, hogy évszakról évszakra más dolgok lesznek fontosak számunkra és ugye ezt tetőzi az is, hogy bármikor jöhet egy szivatós rajtaütés kártya, ami teljesen borítja a tervet, hogyha nem akarsz súlyos pontokat veszíteni.

Szóval szerintem egy nagyon jól tanítható könnyed játék. Egy kis előregondolkodás és minden csodálatos!

Én bátran ajánlom mindnekinek, hogy próbálja ki, hogyha teheti!

Csak két fővel próbáltam, de valószínűleg többen is remekül működik, csak legyen látható mindenki számára minden kártya. Ketten bőven elférünk egy kisebb asztalon, elpakolni sem macerás. Aki nem vérmes, még talán annak is belefér az a minimális "trollkodás", de legalább is kárpótolja azokat ez az interakciós helyzet, akik nem szeretnek "magukban" játszani.

A megosztós attitűd, amiről írtok, engem meglepett, mert annyira bájos játéknak tartom, így mintha egy kiscicát neveznénk megosztónak (szőr-allergiások nyilván hátrányban).

Így van, nincs olyan, hogy valamit egyetemesen mindenki szeret. De nem ezt jelenti a megosztó, mint jelző. Egyébként részletesen kifejtettem, hogy mire gondolok.

Ennyi erővel minden játék megosztó, mert vagy tetszik valakinek vagy nem. Mivel nekem nincs kötött mechanizmusom vagy tematikám, sem komplexitási igényem, ezért 1.0-tól 4.5-ig minden van. Ilyen formán kitudom szolgálni a társaságom bármilyen igényét. Nekem is furcsa, hogy egy 1.8-as, 10+ játék kihívás valakinek, mikor gyerekek is játsszák. Ez van, nem vagyunk egyformák. Személy szerint szeretem, és a társaságunk nagy része szintén. Hogy könnyebb legyen a kezelése, jó pár lapot lamináltam (a gép 13k kb + fólia) és vetem színes tábla filcet (emag 800ft/db). Játék végén, egy papírtörlővel le lehet törölni, csak hagyni kell kicsit száradni (fontos). Ezt a módszert több ilyen játéknál használom.

Még csak pár játékunk van benne, de nagyon érdekes tapasztalat, hogy valójában megosztó játék. Azt gondoltam, hogy (kis túlzással) mindenkinek tetszeni fog. Egyetlen mechanikára épül, ami ráadásul végtelenül egyszerű: térkép rajzolás; amit szerintem mindenki csinált gyerekkorában. Nem kell hozzá hatalmas tudás, plusz talán ad valamennyi nosztalgia érzést is. A másik fontos szempont, hogy nincsen játékos sorrend, mindenki egyszerre alkot; ergo szinte nulla a holtidő, mindenki folyamatosan játékban van, nem kell várakozni. A végeredmény egyedi, hiszen mindenki saját ízlés szerint díszítheti a rajzát. Ráadásul a név, titulus, címer választás még jobban növeli a kötődést az alkotásunkhoz. Nincs semmi funkciójuk, csak plusz személyre szabhatóság; jópofa ötlet. Először kevésnek tűntek a kártyák, de azt kell mondanom, hogy kellően változatosak; egyik alkalom során sem volt hiányérzetem. Egyszerű, nagy újrajátszahatóság, majdnem nulla holtidő, személyre szabható látvány; szóval azt gondoltam, ez mindenkinek megfelel.

De aztán kiderült, hogy mégsem. Volt olyan társaság, ahol nem tetszett a játékosoknak. Túl sokat kell gondolkodni, több dologra kell odafigyelni és nekik ez nem volt szórakoztató. Ez a csapat inkább a party játékokat szereti: az egyszerű szabályokat, gyors döntéseket, rövid játékidőt. Azt gondoltam, azért a Kartográfusok még belefér, hiszen csak rajzolgatás. Ha erdőt húzunk, megnézed, hova érdemes berajzolni, hol adja a legtöbb pontot. Valamilyen szinten stratégiát is ki lehet dolgozni, de a véletlenszerűen húzott tereptípusok miatt nem érdemes nagyon szigorúan előre tervezni. A játékidő se nagyon hosszú, szóval azt se lehet mondani, hogy nagyon hosszútávra kellene tervezni. De mindezek ellenére mégsem talált be náluk.

Azért gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat, mert hátha más is hasonlóan áll hozzá a játékhoz. A látszat ellenére csalóka: bármilyen egyszerű és kompakt (szerintem filler), valójában megosztó. Ettől függetlenül zseniális, érdemes kipróbálni.

Nagyon megosztó játéknak gondolom. Talán kell hozzá egy gondolkodásmód vagy személyiségtípus, ugyanis nálunk én vagyok az egyetlen, akinek bejön ez a játék. Úgy gondolom, hogy akik nem szeretnek rajzolgatni, azoknak ez a játék már alapból hátrányból indul. Lehet egymást bőven szivatni, a térképek vándorolnak játék közben, így előre tervezni sem olyan egyszerű. Kevésszer került elő. Nálunk 5ből 3 csillagot kap.

Ez volt az első olyan játékunk, ami (bár bőségesen felkeltette az érdeklődésünket már ránézésre is) először kapott egy baráti társaságos kipróbálást... de utána konkrétan insta-vétel volt.

Tapasztalaink szerint (nyilván, a tiszteletteljes kivételellel) általában a több = jobb, avagy nagyon sok játékot szeretük kettecskén is, de azért a vidám kompániával színesebb az élmény. A Kartográfusoknál ellenben érezhetően mindegy, hogy kettő vagy száz... a szimultán firkálgatás mennyiségtől függetlenül biztosítja az erőteljes játékélményt.

Kategóriájában feltétel nélkül állítom, hogy elsőrangú, megunhatatlan, színes. Ámbátor nem sok skiccelgetős szettet próbáltunk, de térképész-csomagunk mechanikája egyszerűen messzemenően és maximálisan biztosítja a fun-faktort. Annyi, de annyi lehetőséget biztosítanak a különböző térképelemek/térképalakzatok lehelyezési stratégiái az épp felcsapott küldetések variációiban, hogy igenis képes mindig újabb és újabb taktikákra ösztönözni... és nem beszélve a különféle szörnyek portyáiról! Megmondom őszintén, eleinte nagyon haragudtunk rájuk, sőt, néhány meccs erejéig aztán ki is hagytuk őket a játékból, de végül is ráéreztünk az "ízükre", és beismertük, hogy ők is a csomag sava-borsa - még akkor is, ha pillanatok alatt tönkreteszik minden kifundált tervünket.

Egy picit talán elfért volna benne több küldetéslapka, mert ez a 4x4 darab ugyan sok-sok kombinációval bír, és, ismétlem, megunhatatlan a játék, de van mit rajta színesíteni (bár feltételezem, a megannyi kiegészítő ezt a célt szolgálja).

Apropó színesítés, majdhogynem kötelező kellék: átláthatósági és dizájn szempontokból erőteljesen javasoljuk az alapceruzák színesekre való lecserélését. És egy jobb radír beszerzését. Egy igazi térképész legyen felkészült...

Most a nyáron rengeteget játszottam egyedül. Én is a játék nagy rajongója vagyok, nagyon szeretem, akárhányan is játsszuk. Eddig a legtöbb, azt hiszem 8 fő volt, de mindig ugyanazt az élményt tudja nyújtani. Az egyedüli módban én szeretem, hogy a rajtaütés kártyáknál meg van a szabály, hogy hova kell rajzolni. Ha családdal játszunk, én a gyerekekkel nem merek nagyon kiszúrni, mindig próbálok egy köztes megoldást kitalálni. Egyébként a gyerekek sem törekednek a legbüntetőbb rajzra, ez valahogy mindannyiunknak nehezére esik a családtagokkal szemben, kivéve talán a legkamaszabb kamaszt, aki azért olykor szívesen odaszúr.

Én még az angol megjelenésekor figyeltem fel erre a játékra, ugyanis a borítón szerepelt az "A roll player tale" felirat. (ez a magyar borítóról lemaradt) Mivel mi a Roll Player nevű játékot nagyon szeretjük (ha röviden össze kellene foglalnom, akkor egy fantasy köntösbe bújtatott kicsit összetettebb Sagrada), így ez is felkerült a lisrára, hogy majd szerezzük be.

Előnyei:
A könnyű taníthatóság és a közös célok miatti jó tervezhetőség egy olyan kombó, ami berántja az emberek nagy részét, még ha addig nem is nagyon társasoztak. Ebben extrán segít, hogy tényleg bárhányan játszhatnak szinte nulla holtidővel. Én a téli szünet előtti utolsó duplaórán vittem be egy fél osztálynyi csoportba és nagyon jól szórakoztunk. A téli szünet után volt, hogy láttam, hogy lyukasórában páran már a saját példányukkal játszanak a folyosón, illetve volt olyan diák, aki azt mondta, hogy utána ezt vették meg az unokatesóiknak karácsonyra. Tényleg jó "kapudrog" ajándék :)
Szeretem, hogy ha csak egy gyors játékra vágyunk, akkor is előkapható, ha meg inkább csak chillesen rajzolgatnánk, akkor elmolyolhatunk a térképekkel easter-eggeket hagyva a többieknek. Én volt, hogy annyira belemerültem egy solo játékban a rajzolgatásba, hogy másfél óráig tartott az amúgy harminc perces játék.
Megvettem a Hősöket, az Affril térképlapka csomagot, megvan a képességek promo pakk, de mégis újra meg újra csak az alapjáték pörög, még nem sikerült megunni, pedig játszottunk vele rendesen.

Hátrányai:
Ha sokan játszunk, akkor a szomszédok "kezdősége" nagy segítség lehet, hiszen lehet nem a legügyesebben tesznek keresztbe nekünk, így előnybe kerülhetünk olyanok ellen, akiknek "veterán" szomszédai lehetnek.

Összegezve:
Kategóriáján belül ez egy parádés játék. Próbálja ki, aki csak teheti.

Ha tetszik, ezekre érdemes még rálesni:
Papírkazamaták, Projekt L, The Guild of the Merchant Explorers, Az ismeretlen bolygó

Hasonló mechanika (flip'n'write vagy poliominó), de agyégetős:
Hadrianus Fala, A Feast for Odin

BGG értékelés: 10/7

Igen. Fontos nézni, hogy melyik rendelet mikor van érvényben, de már épitkezni az utolsó két körben is használtakra. Igen apró dolgokon tud bukni a dolog és néha a legnagyobb öröm, mikor csak egy kockányi, de bármilyen típusú területet berajzolhatsz. A hősöket nem vettem meg, de mivel negvan 3 kieg térkép és még kihasználatlanok, ezért nem is tervezem. Szerintem inkább aktuális, hogy most inkább csak a kiegtérképeket viszem le vendégségbe, nehogy megint az alappal keljen játszani :'D

Mellesleg én sem tartozom a kartográfusellenesek táborába de nem is tartom eszményi játéknak a sok lejátszott kör után. Pl olyan társaságba akik a komolyabb stratégiákat, hosszabb játékidőt kedvelik, felvezetőnek se viszem el. Nekünk ez inkább családi játék lett. Solo partit meg a különböző térképekkel játszottam le egyet egyet hogy tiszta legyen, és ennyi.

A Kartográfusok az egyik kedvenc játékom, főleg a szóló variánsa miatt. Nekünk megvan a Hősök is, de én a sima Kartográfusokat jobban szeretem, többet is veszem elő. Talán egyszerűbbek a pontozólapok, ami tekintve, hogy elsősorban gyerekekkel játszom, nálunk ez is előny. Letisztultabbnak érzem az első változatot, a Hősökben zavar, hogy ha előbb jön a hőskártya, mint a szörny, nehéz hasznosan berajzolni. Képességkártyáink vannak, de ezeket sem érzem pótolhatatlannak, hasznosak, de többször játszuk anélkül.

Egyetértek veled. Dobnak a játékon a plusz térképek, pontozási szempontok, felfedezéskártyák. A Hősök nekem nincs meg, viszont lamentálok rajta, hogy vajon megérné-e beszerezni a változatosabb felfedezés kártyák és extra rajtaütés kártyák miatt?

Az alapjátékban a pontozási lehetőségek (4x4) és így a pontozási kombinációk is végesek. Van, hogy ránézek a rendeletekre és látom, hogy ezzel vagy azzal egyáltalán nem éri meg foglalkozni, mert a másikkal sokkal több pontot fogok hozni. Plusz érdemes arra játszani, hogy egyszerre több pontozási feltételnek is megfelelj a lerakással. Az alakzatok forma+területtípus leosztása is rögzül egy idő után, tudom, hogy hova milyen formának hagyjak helyet. Nekünk a Nebblis és a Kethra szeppéje térképcsomag van meg a kiegek közül. A Nebblis-ben szerintem kifejezetten segít a vulkán, a Kethra szeppéjénél meg ad egy plusz taktikai szempontot, hogy mikor rajzoljam körbe a hegyet.

Ha nem játszunk vele hetente hármat, akkor azért a fenti problémák sem domborodnak ki annyira. Szóval igen, nálunk is a kezdeti nagy fellángolás után ritkábban kerül elő ez a játék, de továbbra is szeretem. Nekem külön plusz, hogy van szóló módja, amit akkor játszom, ha csak egy kis lazulásra vágyom és nem agyégető számolásra. :)

Nem tudom..miután barátaim rákaptak, meg tesómék is, annyit kellett játszani, hogy már eleggé kiismertem mikor hova mit kellene tenni, és elég ritka, hogy kikapok. A tékrépkiegekkel még nem akartak próbálkozni a többiek, pedig szerintem már igazan nem ártana az újitás. Az alap önmagában hamar egyhangúvá tud válni, még nekem is, aki nem bánja hogy rajzolgatni kell. Az ellenség általi szabotázs se mindíg javíthatatlan sőt, néha még segít is, vagy ha hely híján már csak egy kockányit rajzolhat be nekünk random az ellenség, sokat nem is árt. Lehet hogy változatosan jönnek fel a kártyalapok, de szerintem kellenek azok a fránya kieg térképek és emiatt nem mondom,hogy az alap egy megunhatatlan darab. Nem bánom hogy megvan, de már nem ez az első amit azonnal bepakolok, ha könnyű szabályú játékot akarunk.

De mindig minden játékban? 🙈 pedig nem vagyok ennyire balek de sosincs szerencsém 😅