• Kedvcsináló
• 2023.04.18. 16:14:00

Társasjáték formájában támadtak fel a régi kaland-játék-kockázat lapozgatós könyvek [Telex.hu]

Hétévesen még mindenkinek egyértelmű, hogy az igazán jó történeteket nemcsak nézni és olvasni kell, hanem el is játszani. Egy jobb cowboyos vagy Zorro-film után a játszótéren egyértelmű volt, hogy mit csináljunk (az egyetlen gond csak az volt, hogy senki nem akart García őrmester lenni). Bár sokan kinőnek ebből, az interaktív könyv vagy film ötlete időről időre előkerül, a Netflix szokott mostanában próbálkozni valami hasonlóval, több-kevesebb sikerrel. A hetvenes években jelentek meg az első olyan gyerekkönyvek, amikben egyes pontokon választani lehetett, hogy miként alakuljon a történet (magyarul ezek 1000 veszély címen jelentek meg). Ettől függetlenül alakult ki a történet alakítását is előtérbe helyező szerepjáték, aminek első és ma is legismertebb példánya a Dungeons and Dragons (aminek a reneszánszáról itt írtunk).

Nem kellett sokat várni arra, hogy megszülessen a lapozgatós könyvek és a szerepjátékok szerelemgyereke: a magyarul Kaland Játék Kockázat névre keresztelt sorozatban szintén döntéseket kellett hoznunk, és lapozgathattunk fel-alá a könyvben, hogy elolvassuk, mi is történik, de közben volt egy kis harcrendszer is benne, amiben a kockadobásoknak is szerep jutott. Afféle szegény ember egyszemélyes szerepjátéka volt ez, nem kellett hozzá felkészült kalandmester, aki ismeri az összes szabályt és kitalálja a történetet, nem kellett hozzá csapatot összeszedni, és nem kellett egy csomó drága könyvet megvenni, elég volt egy darab olcsót. A sorozat elég sikeres is lett, 1982 és 1995 között 59 kötet jelent meg, és nagyon sokan voltak, akik az alapkoncepciót felhasználva írtak újabbakat. Aztán a kétezres évek elejére megcsappant a lelkesedés a lapozgatós könyvek iránt, leginkább a számítógépes játékok és az internet terjedése miatt.

Néhány éve azonban új formában tért vissza ez a játéktípus, köszönhetően a társasjátékok újjászületésének. Az első modernebb, a lapozgatós könyvek mechanikáját is felhasználó játék az Ezeregyéjszaka meséit dolgozta fel, mindenki Szindbádként kalandozhatott és dönthetett az egyes helyszíneken, hogy mit akar csinálni. Ezután egyre több és több ilyen játék jelent meg, 2015 óta legalább kétszáz. Most ilyenekből mutatunk be kettőt, amikben közös, hogy kooperatívak, tehát nem egymás ellen, hanem együtt játszunk (akárcsak a szerepjátékokban), de komplexitásukban a skála két szélét képviselik.

Az Oltréé! olyan játék, amit könnyű szívvel lehet bárkinek ajánlani, akit egy kicsit is érdekel a kooperatív társasozás vagy a történetre épülő játékok. Alapja egy klasszikus fantasyvilág, amiben a nagy birodalom évszázadokon át harcolt a gonoszokkal, majd szétesett, és a civilizációt most a megmaradt erődök és az azokban szolgáló őrszemek próbálják újraéleszteni. A szituáció tehát valahol a vadnyugat és a Római Birodalom bukása utáni időszak keveréke, megspékelve pár sárkánnyal, démonnal és varázsrúnával.

Lehet egyedül is játszani, de maximum négy őrszem lehet egyszerre a várban. Minden játékhoz kell választanunk egy történetet, ami az adott játék vezérfonala, krónikája lesz. Ezen felül még két kártyapaklit rakunk össze, egyet a felmerülő problémákból, a másikat az eseményekből. A játékosok, akik mind egyedi képességekkel bíró őrszemeket irányítanak, a körük elején dobnak egy kockával, ez határozza meg, hogy valamilyen újabb probléma merül fel, kalandlehetőségek jelennek meg, esemény történik, vagy éppen a történet halad előre. Ezután az őrszem megtehet két akciót, utazhat az erődbe, vagy az azt körülvevő nyolc mezőből valamelyikre. Az erődben építkezhet (ha van megfelelő nyersanyag), az építkezéssel újabb képességek érhetők el, de a legfontosabbak talán a bástyák, amik az egyes területek védelmét látják el. Az egyes területeken kérhetünk segítséget a helyiektől, ami a legtöbbször valamilyen nyersanyagot jelöl, ha az adott helyen probléma van, akkor a helyiek nem segítenek, amíg azt meg nem oldottuk.

[Cikk folytatása]

Társasjáték formájában támadtak fel a régi kaland-játék-kockázat lapozgatós könyvek

Hétévesen még mindenkinek egyértelmű, hogy az igazán jó történeteket nemcsak nézni és olvasni kell, hanem el is játszani. Egy jobb cowboyos vagy Zorro-film után a játszótéren egyértelmű volt, hogy mit csináljunk (az egyetlen gond csak az volt, hogy senki nem akart García őrmester lenni).