• Ismertető
• 2025.04.19. 15:00:00

Menekülés a vulkánszigetről – Egyen meg téged a cápa!

Csodás kincseket gyűjtöttünk a szigeten, amikor beüt a krach: a föld megremeg, a vulkánok felizzanak és pár ősi lény is felébred szunnyadó álmából. A sziget süllyed, a katasztrófa a nyakunkon, az életünk a tét… de azért jó volna egy kis kincset felmarkolni! Menekülés, közös tutaj, éhes szörnyek és egyáltalán nem barátságos kalandortársak várnak rátok ebben a társasjátékban. A Menekülés a vulkánszigetről első kiadása több mint 40 (!) évvel ezelőtt debütált, de még ma is kitűnőre vizsgázik, legalábbis azoknál, akik bírják a konfrontációt.

A Menekülés a vulkánszigetről című játékban tíz fős csapatot irányítunk, ehhez magunkhoz vesszük a választott színben a tíz kalandorunkat. Embereink 1-5 közötti értékű kincset visznek magukkal, ez a talpukon van jelölve és csak a játék elején, majd a legvégén, a pontozáskor nézhetjük meg őket. A játékot az nyeri meg, aki a viszontagságok dacára a legtöbb kincset menekíti ki a biztonságot jelentő szárazföldre.

A játék előkészítéséhez középre helyezzük a táblát és a vastagon keretezett belső részre pakoljuk a szigetlapkákat a terep oldalukkal felfelé, véletlenszerű sorrendben. Ezek a lapkák háromfélék: 16 part, 16 erdő és 8 hegy kerül a játékba. Minden lapka hátoldalán egy hatás szerepel, ezeket csak akkor láthatjuk meg, mikor a játék során a lapka felfedésre kerül. Az öt tengeri sárkányt felrakjuk a táblán jelölt helyükre. A hat cápa és a két kaidzsú egyelőre a játéktér mellett várakozik. Minden játékos kap kettő tutajt és egy játékossegédletet, amin a kör fázisai, az akciólehetőségek és a lapkahatások láthatóak.

Amint mindennel elkészültünk, az üres szigetlapkákra egyesével lehelyezzük a kalandorainkat. Ha már minden mező foglalt, akkor olyan helyre tegyük az emberünket, ahol csak egy kalandor áll. A játék további részében nem nézhetjük meg, hogy milyen értékű kincset visznek az embereink, ugyhogy igyekezzünk megjegyezni őket. Végül egyesével lehelyezzük a tutajokat is, a szigetlapkákkal szomszédos, szabad vízmezők valamelyikére.

A kezdőjátékos az lesz, aki a legutóbb tért vissza épségben egy szigetről.

A menekülés során a játékos saját köre mindig három fázisból áll.

Az elsőben akciót hajt végre, ilyenkor mozoghat, és lapka képességeket aktiválhat. A mozgás során három lépést tehet meg, szabadon elosztva több kalandor között. A mozgás három típusú lehet: haladhatunk gyalogosan, úszva vagy tutajjal. Gyalogos mozgásnak számít, ha szigetlapkák között mozgunk, tutajra fellépünk vagy a tutajról kilépünk a biztonságos szárazföldre. Úszásnak számít, ha valaki vízmezők között halad, a szárazföldről a vízbe ugrik vagy a vízből kilép a partra. Ha valaki az úszást választja, akkor a kalandorával csak egy mezőt haladhat, a maradék két lépését másik mozgástípusra vagy kalandorra kell elhasználnia. Tutajt szomszédos szabad vízmezőre mozgathatunk, amennyiben a tutaj üres vagy legalább annyi saját emberünk van a tutajban, mint a többi játékosnak. Ebben a fázisban felhasználhatunk egy nálunk lévő szigetlapkát és aktiválhatjuk a képességét. Ezekre a lapkákra a következő fázisban teszünk szert, így a második fordulótól tudjuk használni őket.

A második fázisban emelkedik a vízszint, a sziget süllyed, ezért a játékosnak le kell vennie a tábláról egy szigetlapkát. Akár olyat is választhat, amin emberek vannak, így ők a vízbe pottyannak és akár azonnal eleségül szolgálhatnak a szörnyeknek. A játék elején a homokszínű lapkákat kell levegyük, ezek a legalacsonyabb lapkák, értelemszerűen ezek kerülnek először víz alá. Ha kifogytak, akkor az erdőlapkákat kell lefogyasszuk, legvégül pedig a legmagasabb hegylapkákat vesszük le. A levett lapka hátoldalán látható hatást először csak az aktuális játékos láthatja: a piros keretesek azonnal végrehajtandók, ezt felfedjük, a zöldeket eltároljuk és egy későbbi körben élvezhetjük a hasznukat. A piros, azonnali hatásúak hozzák be a játékba a cápát és a kaidzsút, valamint örvényt generálnak, ami sajnos szintén pusztító hatású: elsodor mindent, ami a felfedés helyén és a környező vízmezőkön van. Ha a lapka tutajjal örvendeztet meg minket, felcsillan még egy halvány remény a menekülésre. A hegylapkák között lesz vulkán is, ezek a táblán maradnak, felfedésükkel egyre közelítünk a játék végéhez. Persze azonnal kipusztul mindenki, aki ezen a mezőn tartózkodott. A zöld lapkákat félretesszük és későbbi körben aktiválhatjuk. Ezekkel extra mozgáshoz jutunk, grátisz dobást kapunk a szörnykockával vagy arrébb tessékelhetünk egy szörnyet. Sőt a Szörnyirtóval akár levehetünk egy cápát vagy egy kaidzsút a tábláról, ha éppen minket próbálna felfalni. Ha a játék előrehaladtával egy játékosnak nincs már saját megmentésre váró kalandora, akkor ő ebben a fázisban kettesével távolítja el a szigetlapkákat.

A harmadik lépésben a szörnyek támadásba lendülnek: a játékos dob a kockával és mozgatja a kidobott szörnyet. A cápa és a kaidzsú csak szigetlapkák hatására kerülnek a táblára, így ha még nincsenek fent és őket dobtuk, akkor nem történik semmi. A szörnyek azonnal akcióba lépnek, amint olyan mezőre kerülnek, ahol emberek vagy tutaj található, annak függvényében, hogy a szörny melyikre fejti ki a hatását. Akkor is aktiválódnak a szörny képességei, ha nem ő mozog, hanem hozzá mozgatunk kalandort vagy tutajt. A tengeri sárkány csak vízen mozoghat, egyet haladhat és elpusztítja az útjába kerülő úszókat, tutajt és annak utasait is. A cápa szintén vízben mozog, 1-2 mezőt mehet és csak az úszó kalandorok életére tör. A kaidzsú egészen különleges lény, szárazföldre is léphet, vízben is jól boldogul, 1-2 mezőt haladhat. Elpusztítja a tutajokat, a kalandorokat pedig a szomszédos mezőkre löki, valamint a mezőn lévő szörnyeket is mozgatja, azok saját szabályai szerint. A szerencsétlenül járt kalandorok kikerülnek a játékból és nem nézhetjük meg a talpukon lévő értéküket.

A játék akkor ér véget, amikor senkinek sincs több megmentésre váró kalandora vagy felfedésre kerül a harmadik vulkánlapka. Összeadjuk a kijutott kalandoraink talpán látható pontokat és a legtöbb kincset kimenekítő játékos nyer.

A Menekülés a vulkánszigetről a Survive: Escape from Atlantis! frissített változata, ami egy több mint 40 éves társasjáték. A szabályokon itt-ott apróbb módosításokat eszközöltek, kicsinosították az alkatrészeket és frissítették a grafikát, így korát meghazudtoló módon simán letagadhat pár tízest és tökéletesen megállja a helyét a mai társasjátékok között. A játékban előnyös helyzetben van az, akinek jó a memóriája és végig észben tudja tartani, hogy hol milyen értékű kalandora van. Általában azonban az a jellemző, hogy a többség elveszíti a fonalat, annyi minden történik a játék közben. Még ha szuper is az emlékezőképességünk, az sem garantálja a győzelmet, ugyanis a szerencsének és a többi játékosnak is erős ráhatása lesz a sorsunkra. Könnyen megeshet, hogy épp a legértékesebb emberünket etetik meg a tengeri sárkánnyal. 

A Menekülés a vulkánszigetről kifejezetten nem ajánlott érzékeny lelkületűeknek, mert egymás odavetése a szörnyeknek kikerülhetetlen a játékban. A szabályai egyszerűek, remekül bevethető családi körben, gyerekekkel is. Érdemes azonban kipuhatolni, hogy bírják-e a gyűrődést, mert ebben a játékban nem egymás mellett gyűjtögetjük békésen a pontjainkat. Amikor van rá lehetőség, akkor általában a túl jól teljesítő játékosra támadunk, azaz ha már sok embered kimenekült a biztonságot jelentő szárazföldre vagy épp három kalandorod csücsül reményteljesen a tutajban, jó eséllyel téged fog eltiporni a kaidzsú. És persze ennek a mozzanatnak a többi játékos is fennhangon örül, pedig lehetséges hogy a következő körben ők esnek áldozatul. A játékonként változó sziget elrendezése és a sok-sok szerencse változatos játszmákat biztosítanak. A szörnykocka eredménye és felforduló szigetlapkák hatása sorsdöntő lehet. A Menekülés a vulkánszigetről a kedvenc nagydobozos, családi partijátékommá lépett elő, annak ellenére, hogy volt olyan játszma, amiben egy kalandoromat sem tudtam kimenekíteni. A játékot ízig-vérig átjárja a konfrontáció, imádni fogják, akik szeretik az ilyen jellegű társasjátékokat.