• Ismertető
• 2024.11.13. 15:59:00

Műgyűjtők társasága

Mi is megalakítottuk a Műgyűjtők társaságát. Ebben a játékban egy-egy festménykedvelő arisztokratát alakítunk, akik az irdatlan sok pénzüket festményekre költik. Méghozzá nem is kevésre, na meg nem is akármilyenekre. Persze ennek a sznob társaságnak nem mindegy ám, hogy mit mi mellé akasztgatnak. A lényeg a változatosság!

- Milord! Megérkezett Lord Kenwood a Picassoval. 
- Ohh csodálatos! Kérem Wilfred akassza a Rembrandt és a Monet közé!

A Műgyűjtők társasága egy lapkalehelyezős játék, ahol az aukcióra bocsátott képeket licitálás útján szerezhetjük meg, majd a megszerzett műalkotásokat az elegáns szalonunk falára rendezzük. 

Első lépésként az aktív játékos kiválasztja az aukció képeit, a játékosok számánál egyel többet. Majd mindenki kiválasztja az egyik licitkártyáját az 1-20-ig számozott paklijából. A felfedés után a nagyobb számot kijátszó játékos választhat először a képek közül, majd sorban a többiek. A megszerzett alkotásokat „felakaszthatják” a táblájukra, vagy odaadhatják a segédjeiknek, (a játékostábla jobb szélén álló karakter) hogy tartsa, amíg meglesz neki a legideálisabb hely.

A képek lerakása alapvetően a klasszikus lapkalehelyezés szabályait használja, néhány aprósággal kiegészítve. A képeknek három tulajdonsága van: a méret, a keret mintája és a kép típusa (csendélet, városkép, portré, tájkép). Ha úgy teszünk le egy festményt, hogy azonos keretekkel érintkezik, akkor kapunk egy dekoráció lapkát, olyan értékűt, ahány ilyen képpel érintkezik a lapka. Továbbá, ha azonos típusú képek érnek egymáshoz, akkor azokat a végső pontozásnál nem vehetjük figyelembe.

Körönként egy kép mindig megmarad, ezt a múzeum veszi át. Ezek a képek az adott festménytípus presztízspontjait növelik, amit a táblán le kell lépni. Minél nagyobb egy kép annál jobban növeli a tipusának presztizspontjait. Ennek a végső pontozásnál lesz majd szerepe, de arról kicsit később. Előfordulhat, hogy egy játékosnak csak olyan festmény marad az aukción, amit nem tud letenni. Ilyenkor besétálhat a múzeumba, és kicserélheti a képét, egy azonos típusú másik képre, mintha mi sem történt volna. Ha az új kép sem fér el sehol, akkor ezt felesleges festményként félre kell tenni.

A játék akkor ér véget, ha egy játékosnak két felesleges festménye van, vagy valakinek betelik az összes hely a falon, vagy elfogynak a licitkártyák, amire 20 kör után biztosan sor kerül.

A játék végén a múzeumban megvizsgáljuk a festménytípusok presztízspontjait. Az a típus, amelyik a legkevesebb pontot gyűjtötte kétszeres, a második háromszoros, majd négyszeres, a legnagyobb presztízsűért pedig ötszörös szorzó jár képenként, ami a játékos birtokában van. Pontok járnak a dekorációkért, és a teljesen feltöltött falért. Mínusz pont jár a felesleges festményekért. Valamint bónuszt kapunk minden olyan alkotásért, ami belelóg a szemmagasság sávjába.

Az a játékos lesz a győztes, aki a legtöbb pontot gyűjtötte!

Üdítő végre egy olyan műgyűjtéssel foglalkozó játékkal találkozni, ami mind tematikusan, mind mechanikailag jól működik, és még a hangulata is jó. Írtunk már cikket az Art Gallery-ről, melyet nagyon jó ötletekre építettek fel, de azokat nem sikerült megfelelően összekovácsolni. Vagy például ott van Reiner Knizia Modern Art című klasszikusa, ami igazából nem szól semmi másról csak a licitálásról.

A rendező

A Műgyűjtők társasága nagyon szép és minőségi kiadvány. A lapkákon ugyan nem valós festmények jelennek meg, de létező képek átiratai. Erre valószínűleg jogi okok miatt volt szükség, de elég humorosak, és könnyű elmerülni bennük. Maga a grafika nagyon szép és részletgazdag, kissé meseszerű. A színhasználat kellemes, a táblák pedig nagyon otthonos hangulatot árasztanak. A kártyák aukciótábla alakúak, kártyavédőt nem fogsz találni rájuk, de elég strapabíróak. A dobozba bársonnyal borított rendező került. A tábla és a lapkák is kaptak egy bevonatot, ami radírhoz hasonló felületet biztosít, így nehezen csúszkálnak el a lapkák. És plusz pont, hogy a borítón látható képek mélyítettek a térhatás kedvéért.

Családi játék, melynek a tanulhatóságára nincs panaszunk, könnyű megérteni, és gyorsan el lehet magyarázni. Mivel nyelvfüggő elem nincs benne, 8 évesekkel kényelmesen játszható, legfeljebb a pontozásnál lehet szükség segítségre.

A játékidő nagyjából egy óra, függetlenül a játékosszámtól, egyedül az elpakolás nyúlhat el, mert a lapkákat szét kell válogatni, különben nem férnek vissza a dobozba, viszont ezt az időt visszakapjuk az előkészületeknél.

A múzeum, és a dekorációlapkák

A tematika szépen átjön, tényleg megkapjuk azt az élményt, hogy egy képgalériát állítunk össze. Viszont a licitálás rész kissé súlytalan lett főleg két fővel. Gördülékeny, de sok a kártya és a kép, így kicsi a jelentősége, hogy adott helyzetben 10-est, vagy 14-est játszunk-e ki. Persze, ha biztosra akarunk menni akkor a legnagyobb lapot tesszük be, de igazából olyan nagyot nem tudunk hibázni. 

Mínusz pontokat szerezhetünk ugyan, de olyan sok pontunk lesz a játék végére, hogy mondhatni elveszik az a kis különbség. Ritkán múlik ezen egy parti végső sorrendje.

A Műgyűjtők társasága egy jól sikerült játék. Kellemes hangulatú, nagyon szép kivitelű darab. Szerintünk legérdekesebb része a pontozás, melyet már a játék elejétől tudunk befolyásolni. 

Kedveled a licitálós játékokat és a képzőművészet sem áll tőled messze? Akkor a Műkedvelők Társaságát neked találták ki. Témájában szerintünk az egyik, hanem a legjobb választás.

A játékostábla, oldalt a segéddel.