• Ismertető
• 2024.02.09. 19:22:00

Festménytúra az Art Galleryben

Új kiállítás nyílik a világhírű Művészeti Galériában. Velázquez, Renoir, Van Gogh és Klimt alkotások kerülnek bemutatásra. Rengeteg látogatóra számítanak, hisz még sosem lehetett így együtt látni ezeket a fantasztikus képeket.

Az Art Gallery egy elsőjátékos szerző, Francesco Frittelli alkotása, mely a Piatnik gondozásában jelent meg többnyelvű kiadásként. Egyébként egy nyelvfüggetlen játékról van szó, amivel akár hatan is játszhattok.

A játékban tárlatvezetőként "festménytúrát" szervezel a látogatóknak egy művészeti galériában. A legjobb útvonalon kell bemutatnod a képeket, mellyel a legnagyobb élményt adod át az érdeklődőknek. Mindeközben irányítsd az embereket a shopba, ahol szuveníreket gyűjthetnek.

A játéktáblát játékosszám szerint kell összeállítani különböző elemekből. A játékosok vegyenek magukhoz egy kilenc lapból álló akciókártya-szettet, mely nullától nyolcig számozott kártyákból áll. Ezek a lapok nem tartoznak játkosszínhez, de fontos, hogy mindenki ugyanolyan kártyákkal kezdjen.

Minden kártyahelyre felcsapunk egy-egy festménykártyát, a shopba pedig rendezzük kupacokba a festménylapkákat (mi csak souvenireknek hívjuk őket).

Az aktív játékos a körében két dolgot, csinál: először mozog, majd akciókártyát játszik ki.

A mozgáshoz ki kell játszani egy akciókártyát, és a galériában valamelyik irányba le kell lépni az értékét. Ekkor megérkezünk egy festmény elé.

Második lépésként licitálunk az előttünk függő festményre a többi kézben tartott kártyával. Ehhez képpel lefelé le kell rakni egy lapot a festmény előtti „tükörre”, majd egy saját színű kockát kell tenni a festmény előtti sávra. A kockával azt jelöljük, hogy hányadikként licitáltunk, mert ugye nincsenek saját színű akciókártyáink.

A forduló négy kör után ér véget, majd a shoptól kezdve minden képnél kiértékelitek a liciteket. A lerakott kártyákat nem szabad megkeverni, a kockák alapján tudjátok követni, hogy ki melyik kártyával licitált. Az a játékos viheti el a festményt, aki több értékű kártyát tett a tükörre. Ez után a kockák sorrendjében kell kártyákat elvinnetek a kijátszott lapok közül. Bármelyiket! Így tulajdonképpen egy új paklit építesz a következő fordulóra, és simán lehet, hogy blöffből kijátszol egy 0 értékű kártyát elsőként, majd elviszel egy nyolcast.

A megszerzett festményeket sorban tegyétek magatok elé, úgy, hogy a bal szélén lévő ikonok jól látszódjanak. Ezek a túraértékek, amiből a legnagyobb értékű, összefüggő sorozatot kell kirakni.

A shop is hasonlóan működik, mint a kiállítás, viszont itt a kártya kijátszásával festménylapkákat vihettek el.

A játék végén három dologra kaphattok pontot. A festménylapkák önmagukban egy pontot érnek, de ha megvan a hozzájuk tartozó festmény is, akkor már 3 pontot adnak. Pont jár az utolsó fordulóban összeszedett akciókártyákért, valamint a kártyák túraértékéért.

A játék addig tart, míg a festménypakli, vagy két lapkakupac kifogy. A végén az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Az első észrevételünk az Art Galleryvel kapcsolatban, hogy a téma elég kusza. A sztori szerint tárlatvezetést szervezünk, de a mechanika alapján akciókártyákért megvesszük a képeket, konkrétan vakon licitálunk rájuk. De ha inkább vásárlók vagyunk, akkor meg minek kellenek a souvenirek? Ráadásul a játék nagyon gyorsan átmegy absztrakt szettgyűjtő kártyajátékba, és a képeknek már vajmi kevés jelentősége marad.

Ketten és akár hatan is lehet játszani, de négy-hat fővel a legérdekesebb. Ketten, hárman a licit nagyon egyhangú, kicsi a variancia, kevés féle akciókártya kerül kijátszásra. Így nem lesz túl izgalmas sem az interakció, sem a pakliépítés része. Ha többen vagyunk nagyobb eséllyel szállnak versenybe velünk egy kívánt alkotásért.

Ráadásul nagyon sokáig tart mire kifogy a festménypakli, és úgy éreztük, hogy feleslegesen túlhúzott a játék. Ketten nagyjából 30-40 percig tart, hatan pedig körülbellül egy óra, ami nagyon hosszú. Elég hamar eluntuk a játékot, mert minden körben ugyan azt kell csinálni: lépni, majd licitálni. Egyedül akkor válik érdekessé, amikor az ellenfeleinknek is ugyan arra van szüksége, mint nekünk, vagy páran konfrontatívan játszanak, és direkt „belekötnek” a többiekbe.

A játék dobozában a szabály mellett volt egy lap, mely javasolt egy alternatív játék végét, mi szerint akkor ér véget, ha valaki összegyűjt legalább tíz képet. Na ez így már sokkal kezelhetőbb! Még így is elég repetitív, de így már vállalható hosszúságú, vagy inkább élményű lett.

A megvalósítása funkcionális, a tábla ugyan elég puritán, de mindennek megvan a helye. Nem vonja el a figyelmet a festménykártyákról, amik szép kivitelűek, megfelelő méretűek, és a rajtuk látható információk sem túl tolakodóak. A játék megvalósítása nem kiemelkedő, de teljesen rendben van.

Elég magas benne a szerencse szerepe, de talán egy bevezető játék esetében ennyi még belefér. Van, amikor egyszerre jön fel egy festmény a hozzá tartozó lapkával, ez a jobbik eset, mert kicsit felkavarja az állóvizet, beindítja a versengést. Az viszont kellemetlen, amikor egy lapka akkor kerül elő, mikor a hozzá tartozó kártya már kikerült a játékból, és muszáj megvenni drágán, hogy felfedd mi van alatta.

Nekünk nagyon tetszett a játék mechanikai működése. Tetszett a licitrendszere, illetve az ebből következő pakliépítés. Nagyon aranyos a festmények gyűjtögetése, és a souvenirek párosítása. Szóval a játék mechanikailag jó ötleteket kombinál. E mellett, aki szereti az interakciót az is el lesz kényeztetve, mert minden lépésünkkel hatunk egymásra. Adott a lehetőség, hogy kötözködjünk a másikkal, van helye a blöffnek, és bármikor elviheted a többiek elől a kinézett souvenireket.

Ennek ellenére az Art Gallery valahogy mégsem lett kiemelkedő. A játék túl régimódi hangulatú, valahogy nem elég friss. Nagyon repetitív, tulajdonképpen magunkat ismételgetjük körökön át, nincs az akciólehetőségekben elég változatosság.

Szóval leginkább azoknak tudnánk ajánlani, akik érdeklődnek a festészet iránt, nagycsaládosoknak, de főképp azok figyelmébe ajánljuk, akik most ismerkednek a társasokkal, de nekik is csak az alternatív játékmóddal. Az alap egyszerűen túl hosszú.