• Ismertető
• 2023.12.24. 17:24:00

Papír… Só… Minden mi jó… Papírhajó a tengeren

Emlékeztek a ‘90-es évek origami könyveire? Nekünk is volt pár, és emlékszem milyen boldogok voltunk, amikor sikerült a csákónál kicsit bonyolultabb dolgot meghajtani. Mert gyerekként, nekünk valahogy sosem jöttek ki olyanra azok az “egyszerű” formák. Persze szubjektív, hogy ezek a kiadványok kinek mennyire segítettek, vagy mennyire tetszettek, számunkra is inkább a nosztalgia miatt olyan eleven az élmény.

Igazából Bruno Cathala és Théo Riviére Papírhajó a tengeren című játékában nem kell semmit hajtogatni, és bár elsőre úgy tűnhet, igazából a témájának sincs hozzá semmi köze. Legfeljebb a címnek és az illusztrációnak.

Nekünk mindig különleges élmény egy általuk fémjelzett játék megszerzése, és mindig azok lettek a kedvenceink, amiket kis dobozba költöztettek be. A Papírhajó a tengeren egy igazán apró dobozban érkezik, a játék is mindössze 64 kártyából áll.

A Papírhajó egy szettgyűjtő kártyajáték, melyben izgalmas szerepet kaptak a kártyák színei is.

Az aktív játékos a körét laphúzással kezdi. Vagy a talonról húz két kártyát, amiből egyet megtart, vagy az egyik dobópakli tetejéről egyet. Ezután kijátszhat egy kártyakombinációt, aminek aktiválja a hatását, és jöhet a következő játékos.

A kártyáknak négyféle típusa lehet. Vannak egyszerű szettgyűjtő lapok, mint a kagyló, polip, pingvin vagy a horgony. Ezekből minél több egyforma lapot szedsz össze, annál több pontot érnek.

Egy másik típus a páros lapok. Ezekből párokat kell gyűjteni, és minden pár egy pontot fog érni. Ha kijött egy pár, akkor ki is lehet játszani, és aktiválhatod a hatását. A kishajókkal újra te jössz, a halacskákkal húzhatsz egy lapot a talonról, a rákokkal kivehetsz egy lapot a dobópakliból, a cápa-ember párral pedig az egyik ellenfeledtől húzhatsz lapot.

Vannak olyan kártyák, amik egy másik kártyát pontoznak. Ilyen például a kapitány, aki minden horgony után három pontot ad, vagy a halraj, ami a halakért ad egy-egy pontot.

Az utolsó típus a sellők. Ezek a lények az egyszínű kártyákat szeretik, mindegy, hogy az a kezedben van, vagy már előtted kijátszva. A legtöbb azonos színű lapból álló szett annyi pontot ér, ahány darabból áll. 

Ahogy említettük, a kártyának fontos tulajdonsága a színe, aminek a sellőkön túl a fordulók végén is jut szerepe. Amikor ugyanis valamelyik játékos összegyűjtött legalább 7 pont értékű lapot, legyen az párban, vagy valamilyen szettben, akkor bejelentheti a forduló végét. Persze ezt sem a szokásos módon.

Az egyik módszer, hogy STOP-ot jelentesz. Ilyenkor azonnal vége a körnek és minden játékos simán megkapja az addig összegyűjtött kártyáinak pontértékét.

Ha viszont UTOLSÓ ESÉLY-t jelentesz akkor fogadsz, hogy te gyűjtötted a legtöbb pontot, viszont a többieknek még lesz egy körük. Ha nyersz, tehát nálad van a legtöbb pont, akkor még megkapod a kártyáid után járó színbónuszt, ami annyi, mint a legtöbb egyforma színű kártyád darabszáma. Ha viszont elbukod a fogadást, akkor te csak a színbónuszt kapod meg, ellenfeleid pedig mind megkapják a kártyapontjaikat.

A játékban vannak gyakoribb és ritkább színek is, és persze a nagyobb pontértékű lapok színei ritkábbak.

A forduló végén jegyezzétek fel a pontjaitokat, és folytassátok a következő fordulóval. A játék addig tart, amíg valaki eléri a játékosszámnak megfelelő pontszámot, ami két játékos esetén 40 pont. Ilyenkor, aki a legtöbb pontot gyűjtötte elnyeri a tenger dicsőségét.

A játék több szempontból is izgalmas kiadvány. Egyrészt a nagyon kicsi doboza miatt, ami igazából pont akkora mint a lapok mérete. Emiatt kártyavédőben nem is fér vissza. 

Másrészről nagyon egyedi dizájnja lett, amiről a bevezetőben ejtettünk is néhány szót. Sokan találkozhattunk már a magyarul is megjelent Origami kártyajátékkal, aminek az illusztrációi egyszerű számítógépes vektorgrafikák voltak, de olyannal még nem, ami ténylegesen papír szobrokat mutatott be. A játék arculatáért Lucien Derainne és Pierre-Yves Gallard origami művészek feleltek, akik igazi origami könyvekbe illő atmoszférát teremtettek a játéknak. Persze aki nem szereti ezt a világot, annak nem biztos, hogy tetszeni fog.

A játékmenetben a közvetlen interakciókért a cápa-ember párok felelnek, akik “kedvesen” elharapják ellenfelük egyik lapját. De az egymásra hatás egyáltalán nem merül ki ennyiben, ugyanis folyamatosan figyelni kell a többiek játékát. Nem mindegy, a két felhúzott lapból melyiket hagyjuk meg ellenfelünknek, és melyik kártyát takarjuk le a dobópakliban. Továbbá az is lényeges stratégiai döntés, mikorra ütemezzük a forduló lezárását. Persze ebben nagyban közrejátszik a szerencse is, mert lehet, hogy pont az UTOLSÓ ESÉLY-nél húzza föl ellenfelünk a győzelmet érő kártyát.

A játékot kettőtől négyfőig játszhatjuk. Szerintünk ketten sokkal követhetőbb, igazi párbaj feelingje van, és itt lehet legjobban taktikázni is. Hárman-négyen már sok a változó, kevésbé számolható, és nagyobb befolyása van a szerencsének is.

A papír hajó a tengeren szabályai nem bonyolultak, viszont tapasztalatunk szerint elég nehéz tanítani. Sok mindenre kell figyelni, a fordulók zárása és pontozása pedig az első pár játéknál még nem annyira magától értetődő. Kell pár tanulókör, mire ráérez az ember az ízére. Bár elméletben 8 éves kortól játszható, ezt mi fenntartásokkal kezelnénk, bár a képek elbűvölik a gyerekeket, a szabály még sok volt nekik.

Számunkra a Papírhajó a tengeren rendkívül addiktív játék, már év eleje óta nyúzzuk a boardgamearena-n ezért is vártuk nagyon a magyar megjelenést. Nem túlzás, mikor azt mondjuk, minden nap tudnánk játszani, és még 40 parti után sem untuk bele. Minket nagyon szórakoztat, hogy laza, ugyanakkor nem spórol a döntéslehetőségekkel sem. Szeretjük a kellemes csipkelődést, annak ellenére, hogy mi általában kerüljük a konfrontatív játékokat.

Érdekes egyvelege a szerencse, a döntési lehetőségek és az időzítés hármasának. A Papírhajó a tengerent azoknak ajánljuk, akik szeretik a folyamatosan változó, a “kiszámíthatóan kiszámíthatatlan” kártyajátékokat, ahol az interakció nem a játékból következik, hanem a játékosok kezébe van helyezve. Azok is bátran próbálják ki, akik nem szeretnek hajtogatni!