• Ismertető
• 2023.03.31. 21:27:00

Ti írtátok! - Gutenberg

Eurósnak vallom magam, így szemrángás nélkül túlélem, ha egy játék finoman fogalmazva sem erős a tematikában. Ha működik és szórakoztat, célba is értünk. Nos, a mai beszámoló alanya tisztes hátrányból indult, ugyanis Katarzyna Cioch és Wojciech Wiśniewski a nyomdász szakmát választotta a második játékuk tematikájának. Mivel feleségem szintén egy nyomdában tölti dolgos mindennapjait, a szokásosnál nagyobb elvárásokkal ültünk le a Gutenberg elé.

A Gutenberget a közép nehéz játékok táborához sorolnám, de akik már megtömték magukat pár jóízű euróval, nekik már a könnyen emészthető kategóriába fog esni. Elsajátításához nem kell diploma, tanítása hamar és könnyen megy, nincsenek kérdések, értetlenkedések közben és a játék is csak ritkán áll meg emiatt. Nyelvfüggetlensége lévén ikonokkal dolgozik, maximum ezek kiböngészése és elmagyarázása okozhat pillanatnyi megtorpanást, ezen kívül nagyon finoman gördül előre.

A Gutenberg a játékban lévő szerződések teljesítéséről szól, a játékmenet, pedig ezen szerződések kritériumainak elérése körül forog. A szerződések 2 kártyából állnak. Egyszerre többhöz is hozzájuthatunk a játék folyamán és mi fogjuk őket párba állítani mérlegelve, melyiket hogyan és legfőképp mikor tudjuk teljesíteni. A két kártya fixen egy nyomókártyából és egy megmunkáláskártyából áll. Jelen pillanatban magyar szabály híján nem emlékszem pontosan, hogy szerepelnek ezek a fogalmak, így saját fordításom szókészletével használom. Ezt most nézzétek el nekem. A nyomókártyán betűk szerepelnek, a teljesítésekor pedig a feltüntetett betűknek a birtokában kell legyünk. Egy szerződéshez a nyomókártyát mindenképp teljesítenünk kell, a hozzá tartozó jutalmat pedig automatikusan megkapjuk. A megmunkáláskártya már opcionális, de túl sok jutalom (főleg győzelmi pont) megy a levesbe, ha a kihagyás mellett döntenénk. Itt 2 kritérium szerepel, hozzájuk pedig külön-külön jutalom párosul, és ha mindkettőt sikerül elérni, akkor egy harmadik is a zsebünkbe csúszik. Ha jó a matek, akkor egy teljes szerződés összesen 4 jutalommal járhat. A kritériumok mindig ugyanazok: adjunk be valamilyen kombinációban tintát és legyünk a feltüntetett sávokon a megfelelő szinten. Tehát nagyrészben ez lesz a célunk és így leírva nem hangzik valami érdekesen, viszont van egy nagyon jó kis mechanizmus, ami feldobja és színesíti az unalmasnak ható feltételek figyeléséhez kötött játékmenetet. Ez pedig az akcióválasztás, de előbb lássuk magukat az akciókat. A fő tábla gyakorlatilag az 5 akcióhelynek ad otthont. Ezek a következők:

Szerződések: Választunk egy szerződéspárt, amit a játékostáblánk mellé rakunk ez elérhető 4 hely egyikére.

Tinták: Tintaszettekből választhatunk. Csak egy szettből vehetünk, balról jobbra haladva, kifizetve az esetleges költségeket.

Szakterületek: A kiválasztott kártyán feltüntetett szakterület sávján lépünk.

Fogaskerekek: Kiválasztunk egy fogaskereket, amit a játékostáblánkra helyezünk. A fogaskerekek különböző bónuszokat adnak, és minden körben fordulnak egyet, így mindig más bónusz lesz aktív az adott körben.

Pártfogók: Itt két lehetőségünk van. Vagy elveszünk egy jutalmat, ami lehet pénz, szerződés, szabadon választott tinta, egy választott szakterületen való haladás. Vagy elveszünk egy pártfogókártyát (ez csak a 2. kör után lesz aktív). A pártfogókártyákon szintén kritériumok találhatók és az elvétel pillanatában ezekkel rendelkeznünk kell, másként nem választhatjuk azt. Minden ilyen kártya 8 pontot ér a játék végén, megéri odafigyelni rájuk.

Amint látjuk ezek az akcióhelyek mindegyike a szerződések teljesítését segíti elő valahogy. Egyedül betűket nem ad, de azt a körünk alatt bármikor vásárolhatunk. Minél több betűvel rendelkezünk, annál mélyebbre kell nyúlni a zsebünkbe, mert minden vásárolt betű ára annyi ahányadik betűnk lesz a készletünkben. Azaz, ha 5 betűnk van a következő 6 pénzbe fog nekünk fájni. Pénzt pedig vajon mivel szerzünk? Így van, szerződések teljesítésével. Na de vissza az akciókhoz. Mivel a táblán levő tinták, kártyák száma megegyezik a játékosok számával, a Gutenberg a „Vedd el a másik elől” gondolatmenettel dolgozik. Kapunk egy akcióválasztó táblát, amit egy paraván mögött úgynevezett kezdeményezésjelölőkkel töltünk ki. A kezdőjátékos 7 darab jelölővel kezd, ebből játékossorrendben haladva, mindenki egyel többet kap, mint az előtte lévő. Az akciótáblán az 5 akció szerepel, a kör elején a jelölőket titokban szétosztjuk közöttük. Miután mindenki kész, a táblát felfedjük és sorban végig megyünk rajtuk. Aki a legtöbb jelölőt pakolta az adott akció mellé, az kezdi a választást. A döntetlenek játékossorrendben dőlnek el, tehát a kezdőjátékosnak hiába van kevesebb kockája, minden döntetlen, amiben szerepel, az ő javára dől el. Ez így megy 6 fordulón keresztül, a végén pedig a legtöbb pontot szerző játékos nyer. A játékmenetet megfűszerezik az egyedi játékosképességek is, amit a szabály csak haladó játékhoz ajánl, de én azt mondom, bátran tegyük bele őket akár az első játéknál is. Sokat nem bonyolít, csupán mindenkinek lesz valamilyen különleges és hasznos képessége. Például, amikor felfedjük az akcióválasztó táblát, egy kockát átmozgathatunk bárhova, elnyerve ezzel a kezdeményezést egy kritikus helyen.

Hajaj, nem is tudom mit mondjak. Ha a fényképeket bárki megnézni, már magabiztosan adhatná be az önéletrajzát a legközelebbi nyomdába, annyira süt róla a hangulat. És mégis itt okozta a legnagyobb csalódást a Gutenberg. Bár, mint az elején említettem, engem nem nagyon érdekel, ha nem jön át a téma, csak itt volt az a pici drukk az érintettség miatt. A kinézet és a komponensek mind nagyon szépen támasztják alá a nyomdászat szépségét, csak sajnos játék közben ez már szinte teljesen eltűnik. A mechanikákhoz és a játékmenethez egyszerűen nem szükséges jelen lennie. Annyiban megmarad, hogy betűket veszünk, színes tintákkal szépítünk, különféle tudásokra tehetünk szert, de a gyakorlatban ikonokat vizslatunk és sávokon lépkedünk. Igazából nem is fontos tudnunk, melyik mit reprezentál pontosan. Senki nem fogja a hivatalos nevén nevezni egyiket sem. Betű sáv, valami dobverő sáv, bőr sáv, tinta sáv azt viszont látásra. Bármi más tematikával ugyanígy működne a dolog és ez Itt hatványozottan igaz.

Itt viszont nem nagyon van mibe belekötni. Már a borítón lévő grafika is egészen áll-leejtő minőséget képvisel. És bár a beltartalom ezzel szemben kicsit kontrasztban van a rengeteg fa textúra használatától, de az 1400-as évek gyerekcipőben járó nyomdász műhelyeinek a világát egész hangulatosan visszaadja. A kártyák és a tábla grafikái is ezen a nyomon maradva minimalista, de a kor jellemzőit hűen tükröző megoldásait elevenítik fel. Ha valamin, akkor a téma ezen szépen megáll. A komponensek is rendben vannak, a kartonelemek elég vastagok, bár a játékostábla és az akcióválasztó tábla picit talán lehetne masszívabb. A kártyák átlagos minőségűek, és ez csak azért szomorú, mert a méretükre ez legkevésbé sem mondható el. Aki védőzni szeretné, nos annak sok sikert a pont rájuk passzoló méret beszerzéséhez. A játékelemek közül magasan kiemelkednek a fa betűnyomó elemek. Ezeken látszik a minőségi munka és kinézetre is egészen remekre sikerültek. - Bár az asztalnál volt egy kis diskurzus arról, hogy ha helyettük kartonlapkák lennének, ellenben 5-6 ezredessel olcsóbb lenne a játék, vajon melyik verziót választanánk? - Végül mindenképp meg kell említenem a kis dobozkákat, ami a játékalkatrészek és kártyák tárolására készültek. Ritkán látni ilyesmit és én üdvözítem az ehhez hasonló dolgokat. Segít a ki és bepakolásnál, teljesen elhagyja a zacskózást, és a doboz tartalma sem fog kiömleni, összekeveredni. Nem utolsó sorban esztétikus is.

Ez is egy érdekes pont. A BGG 3-4 főre ajánlja lefőképp, mégis kiemelném a kétjátékos változatot. A tábla kétoldalú, az egyik 3-4 főre a másik kettőre van kalibrálva. Több játékossal azt a hangulatos versenyt adja, ami a szabályokból is kiderül. Viszont két játékossal nekem valamivel intenzívebb volt az élmény. Játékosszámtól függően kerülnek fel az elvihető elemek, így több játékosnál könnyebben el tudtam engedni dolgokat. Nagyobb a „piac”, így nem bántam annyira, ha nem én választok elsőnek, megleszek abból is, ami marad. Ezáltal a kezdeményezésjelölőket sem pazaroltam el feleslegesen. Két játékosnál viszont mindenből csak kettő van. Az egyik a tied a másik az enyém, és pont. Itt, ha az egyik nem szolgálja a terveid, nem sok választásod van. Elengedjem? Menjek rá több jelölővel, de akkor máshova meg nem jut és onnan a lepattanóról is lemaradok? Ezek a dilemmák persze a többi játékosszámnál is előtörnek, de itt nekem valahogy szűkebbnek hatott a dolog és a tervezési fázisban erőteljesebbé vált a halántékmasszírozás. A kezdőjátékos szerepe nekem sokkal feszültebb pillanatokat hozott. Egyetlen hátránya, a tábla a sok üresen maradt felület miatt nagyon szegényesnek hat. Persze nagyobb játékosszámmal a Gutenberg is jobban domborít, többedmagunkkal mindig mókásabb az interakció.

Bele a közepébe, a Gutenberg egy remek játék. Épp azon gondolkodtam mit emeljek ki, mint negatívum, de olyan, amit kifejezetten a játék számlájára kéne írni, nem jut eszembe. Szubjektív dolgok, mint a tematika gyengesége, vagy aki heavy eurót várt, annak ez a játék csalódás. Ezeket nem mondanám mérvadónak. Maga, mint társasjáték rendkívül meggyőző. Olvastam az Impression összehasonlítást is, de az meg pláne ne rettentsen el senkit. Az, hogy csupán a tematika mentén mérlegre tegyünk egy nehéz, gamer és egy családi játékot egyébként is nonszensz. Nyelvfüggetlen, pofon egyszerű szabályok, könnyen tanítható, szép grafika és komponensek, interakció már két játékossal is, magától értetődő, akadás nélkül gördülő és szórakoztató játékmenet. Ez mind jellemzője a Gutenbergnek és ez kinek ne lenne az ínyére? Megértem, akik két On Mars közt lenyomnak egy Gaia Projektet fillerként, azoknak ez kevéske, viszont szerintem a legtöbb társasjátékosnak ez pont az úgymond „sweetspotja” lesz. Egy könnyen tanulható, mégis kellemesen elgondolkodtató élmény után ez akár utat is nyit sokaknak az összetettebb darabok felé, mélyítve a hobbit. Az ára picit borsos, bár manapság minek nem az? A sajt lassan egy közepes filler árával vetekszik. Ettől függetlenül úgy gondolom a Gutenberg a fent leírtak miatt sűrűbben lekerülhet a polcról, így játékidőben biztosan megtérül a befektetés.