• Ismertető
• 2022.03.20. 11:00:00

Mágusok kora - Átvált(oztat)ástan felsőfokon

Ha csak a társasjátékokból ismerném őket, biztos, hogy nem akarnék varázsló lenni. A játékokban a mágusok mást sem csinálnak, mint folyamatosan vizsgáznak, párbajoznak, és vetélkednek a főmágusi címért. Én nem tudom, mivel járhat ez a pozíció, de az biztos, hogy rengeteget fizet, mert van, ahol sárkányokat és démonokat vetnek be érte, máshol meg három teljes évig tart a felvételi folyamat. Ezúttal annyival lesz könnyebb a dolgunk, hogy nem kell senkit megölni a megtisztelő címért – viszont az erőforrásaink mellett szemmel kell tartanunk az aktuális holdciklust is.

"Csak úgy megemlítem, hogy a doboz hátoldalán találkozhatunk a „mágikus dagály” kifejezéssel…"

A Mágusok kora a kis(ebb) és olcsó(bb) társasjátékok közé tartozik. Ha nagyon szigorúan nézzük, meg lehetett volna oldani az egészet kártyákkal és jelölőkkel is, de Kickstarter játék lévén mindenképp kellett hozzá valamilyen extra kellék: ez most a pókerzseton-szerű holdfázis jelölőket jelenti. Maga a KS kampány egyébként nem volt túl fordulatos. Az egyetlen érdekes része az volt, hogy az előrendelők egy mini-abakuszon (igen, abakuszon) vezethették a győzelmi pontjaikat. A bolti vásárlóknak ezt tokenekkel kell megoldaniuk.

Ismét a főmágusi címért versengünk tehát, amit ismét a legtöbb győzelmi pont birtokosa fog megkapni. Ezúttal öt erőforrásból gazdálkodhatunk, melyek egyben a mágia iskoláit is jelképezik: bűbáj, növény, vér, bájital és arany. Az időnk nagy része azzal fog telni, hogy ezeket váltogatjuk ide-oda. Mindegyik erőforrás hármasával ér egy pontot a játék végén, kivéve az aranyat-, mert az darabonként ér egy pontot, és a vért, aminek minden cseppje mínusz egy pontot ér. Magától értetődik, hogy a legjobb ötlet a vért arannyá változtatni, de sajnos nem lesz ilyen egyszerű dolgunk.

Összesen három fordulóból áll a játék, ezek alatt fogunk 6 - 6 lapot draftolni, vagyis kiválasztani egy pakliból, majd továbbadni a maradékot. Egy lapnak mindig van valamilyen kijátszási költsége, amit a fenti öt erőforrásból kell kifizetni. Ezt mindig kétféleképpen tehetjük meg: van egy erőforráshoz kötött olcsóbb-, és egy szabadon választott, de jóval drágább megoldás (például egy lapért fizethetünk három vért, vagy hét bármilyen erőforrást). Ha ez sikerült, akkor a kártyát elhelyezzük a táblánkon a megfelelő iskola alá. Ezt nevezi a játék a varázslat előkészítésének.

A második, és egyben utolsó lehetőségünk (igen, a játékban összesen kétféle akció van) maga a varázslás. Ilyenkor felhasználás nélkül eldobunk egy lapot, majd balról jobbra és föntről lefelé végrehajtunk minden olyan, korábban előkészített varázslatot, ami éppen elsüthető. Ez a holdciklustól függ, amit pedig műanyag korongokkal vezetünk a tábla mellett. Minden körben (tehát minden egyes lapválasztáskor) más és más iskolák lesznek aktívak, egyszerre legfeljebb kettő. A játék során a legtöbb dilemmát az fogja okozni, hogy mikor is süssük el ezeket a bizonyos varázslatokat. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy körben pont az a két iskola lesz egyszerre aktív, amire mi koncentráltunk. Varázslás nélkül a kártyáink viszont pontosan 0 pontot érnek, szóval előbb vagy utóbb muszáj lesz használnunk őket. Az eladás és a passzolás fogalmát sem ismeri a játék. Ha elfogytak az erőforrásaink, és nem tudunk mit venni, nincs mit tennünk, varázsolni kell – még akkor is, ha az nem hoz semmit a konyhára. A mi feladatunk lesz az, hogy ezeket a roppant kellemetlen helyzeteket elkerüljük.

De mit is lehet varázsolni? Bár a különböző igézetek rendkívül hangzatos neveket kaptak, úgymint A mohóság vére, A hatalom triumvirátusa, Időhasadék stb., valójában mindegyik ugyanazt a célt szolgálja: valamilyen módon erőforrást termel nekünk. Ez történhet varázslatonként fix mennyiséggel, vagy átalakítással, vagy valamilyen feltételhez kötve, esetleg korlátozott alkalommal. A cél az, hogy kitapasztaljuk az egyes iskolák közötti kapcsolatot, és minél jobban kihasználjuk ezeket. Egyetlen egy irányra ráfeküdni nem jó taktika, mert a legjobb esetben is csak hatszor fogunk tudni belőle profitálni az egész játék alatt.

A sorozatos vásárlást és ponttermelést a különleges lapok fogják megszakítani. Ezek közé tartoznak az ereklyék, amik egyfajta küldetésként szolgálnak. Ez alatt egyszerűbb célkártyákat kell érteni, mint például, hogy legyen minél több vérmágia kártyánk, vagy legyen nálunk minden laptípusból legalább egy. Ezek a célok nyilvánosak, úgyhogy a konfrontatív lelkűek megpróbálhatnak akadályozásra is játszani. Az ereklyék mellett megcsavarhatjuk a játékot az örökzöld lapokkal - ezek holdciklustól függetlenül mindig aktiválódnak, ha varázsolunk -, illetve az eseményekkel, amik akkor érvényesítik a hatásukat, ha előkészítjük őket. Ezek általában soron kívüli varázslást engedélyeznek nekünk, vagy egy dobott lapot hoznak vissza, melyek remek kombózási lehetőséget rejtenek.

A Mágusok kora természetesen játszható egyedül is. Nem kell semmi legacy elemre gondolni: a saját pontszámunkat kell megdönteni, a végén pedig szöveges értékelést kapunk. Mivel ilyenkor nincs kivel draftolni, a kártyaszerzés menete egy kicsit megváltozik. Először is, ki kell dobnunk pár lapot a pakliból, amiknek egyedül játszva nincs értelme. Ezek után a kártyákat piramis alakban osztjuk ki magunk elé, hol képpel lefelé-, hol képpel fölfelé (hmm, de ismerős ez valahonnan…), majd soronként egyet választhatunk közülük a szokásos szabályok szerint. A soron következő sor persze mindig képpel felfelé fordul majd. Ezzel, a többjátékos draftoláshoz hasonlóan, mindig egy kicsit tudunk előre tervezni, és egy kicsit a szerencsére is vagyunk utalva.

Bár nem rajongok a társasjátékok erőszakos szólósításáért, a Mágusok kora egyszemélyes módja kifejezetten tetszett. Mivel nem kell másokra várnunk, sokkal gyorsabb egy parti, és szinte mindig van idő egy újabb leosztásra. A piramisos kialakítás izgalmas, és sok lehetőséget rejt magában. Ha tapasztalt játékosokkal készülünk felvenni a versenyt, itt gyakorolhatjuk a nyerő kombinációkat.

Nehézség szempontjából a játék a kényelmetlen alsó-középkategóriában foglal helyet. Ez az, ami teljesen kezdőnek még nem, nagyon haladóknak viszont már nem fog megfelelni. A legjobb, ha olyan játékosokat ültetünk elé, akik már túl vannak pár bevezető partin, esetleg most ismerkednek a draft és az engine building kifejezésekkel.

Bár a dobozban hat táblát találunk, érdemes figyelembe venni a közösség ajánlását, ami jelen esetben maximum négy főt jelent. Ha túl sokan vagyunk, akkor a továbbadott lapok lehet, hogy nem is érkeznek vissza hozzánk, ami az egész számolgatást egy mázlifesztivállá alakítja.

Konfrontatív játékosoknak azt javaslom, hogy inkább más felé nézelődjenek, mert bár folyamatosan hatással vagyunk a másikra, a legtöbb időt mégis azzal fogjuk tölteni, hogy a saját pecsenyénket sütögetjük. Egyszerűen túl értékes minden (összesen tizennyolc) lap ahhoz, hogy csak a kitolást tartsuk szem előtt. A Mágusok kora azoknak lesz a kedvence, akik szeretnek szép nyugodtan építkezni, körről-körre pattintva egymáshoz a gépezet elemeit, hogy aztán az utolsó fordulóban elégedetten figyeljék, ahogy az egész beindul, és láncreakcióként letarolja az egész játékteret.